Váradi Balázs

Sok bajom van a kormánynak a hazai választók nagy többségét fölöslegesen regisztrációra kényszerítő tervével - de a legsúlyosabbat nem Condorcet ideáival, hanem két amerikai politikatudós okoskodását felhasználva tudom okadatolni.

Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Ahol szakpolitikai változtatásokat hajtanak végre, ott robbantás, sitthordás, mélyfúrás, zaj és forgalomelterelés lesz, szembántó, ideiglenes palánkok akár hónapokig, évekig.

Egy a jelszónk: a növekedés. Ez most Európa Szent Grálja, ezzel a szóval az ajakán vonul az újonnan megválasztott francia elnök Németországba, ez teheti a válság során megnőtt adósságterheket megint elviselhetővé, ez mentheti meg az eurót anélkül, hogy megint meg kellene változtatni az alig változtatható uniós intézményrendszert.

Mostanra a nyájas olvasó már nyilván gyűlölettel tekint a megszellőztetett ötletre, miszerint adót vetnek majd ki a pénzügyi tranzakciókra. "Sárgacsekk-adó" - fúj! "Megadóztatnák még az adófizetést is" - szemetek!

A cím plágium. Orbán Viktor tartott e címmel beszédet 2011 decemberében. És valóban: hogyan függ össze a gazdasági növekedés a politikai sikerrel? Távolabbról kezdem.

A Fidesz-kormány hisz a büntetésben. Nem egy vagy kettő, hanem szinte minden területen. Nagyobb összegű pénzbüntetés, hosszabb elzárás: 2010 óta ezek az új törvények, rendeletek visszatérő elemei a büntetőjogtól a drogpolitikáig, a hajléktalanügytől a tébécsalás kezeléséig, a közlekedésrendészettől az oktatásügyig.

Egy demokratikus országban, hacsak nem miniállam, mint a Vatikán, az állam nem egy-, hanem többszintű. Választott vezetői, rendeletalkotási joga, költségvetése, törvényszabta feladatai és kiadásai nem csak az össznemzeti parlamentnek és kormánynak vannak, hanem az ország különböző kisebb területegységeit lefedő szinteknek is. Ez nem csak a nagy, föderális berendezkedésű államokban van így (az amerikai hármas mantra így szól: federal, state, and local), hanem mindenütt.

Haeckel biogenetikai doktrínája szerint a humán embrió fejlődése során végigmegy az emberig vezető törzsfejlődés állomásain (nem megy, de ez mellékszál). A Fidesz-kormány közszolgáltatásokat célzó intézkedései a Haeckel-doktrínában leírthoz hasonló sebességgel látszanak végigmenni az oktatás, a kutatás, az egészségügy, a kultúra, a civil szektor szabályozásának évszázados fejlődésén.

Hosszú éveken át, havonta százmilliárd forint nagyságrendben öntik ránk nagyvonalú uniós polgártársaink a pénzüket, hogy abból fejleszszük a hont. Kézenfekvő lenne, hogy a mezőgazdasági nagyvállalkozók támogatása, a McDonalds fejlesztése, a diákhiányban amúgy hamarosan bezárandó iskolák tatarozása után megmaradt néhány tízmilliárdot a szegények kapják.

Rombolják a politikai intézményrendszerünket! Hatalmuk kiszélesítésének alárendelik a jó kormányzás elveit! Törvényalkotásuk, sőt alkotmányozásuk nívótlan! Alapvető jogelveket rúgnak fel!! Alkalmatlan embereket neveznek ki és betonoznak be valószínűtlenül hosszú időre fontos stallumokba!! Gazdaságpolitikájuk megalapozatlan, kockázatos és kiszámíthatatlan!! Nem temetik, hanem mélyítik az ideológiai árkokat!! Szét akarják darabolni volt iskolámat!!! És... és... és... Bocsánat, itt a publicista az idestova egyéves Fidesz-kormányzásra érzelmi töltéssel tekintő, valaha vele szemben nagy reményeket tápláló énje a hiperventilációtól hörögve, elkékült fejjel elájult.

Már az elnevezés is gyanús. "A minisztérium társadalmi vitára bocsátja a törvénytervezetet." Vajon hogyan csinálja ezt? Berongyol a kormány a kocsmába: "Hé, társadalom, szeretnél-e még egy blokkot Paksra?" Esetleg közvélemény-kutatást rendel meg? Szokott ilyet tenni, de attól se várjunk sok jót. A kérdezőbiztos fogalmazhat úgy is, hogy "támogatja-e Ön Magyarország légszennyezés nélküli energiabiztonságát?", meg úgy is, hogy "szeretne-e Ön egy főre eső adóforintok tízezreiből egy fél Magyarországot kiirtani képes ipari monstrumot bővíteni?" - és ugyanarra lenne kíváncsi. Vagy ne prejudikáljon a kérdező? Helyes. Akkor ezzel fog a Tárki szakembere állampolgárok ezreihez bekopogtatni: "Kérem, olvassa el figyelmesen ezt a 200 oldalas előterjesztést, majd jelölje meg a több tucat választási lehetőség közül azt, amelyiket támogatná."

Pragmatikus, a jogállamiságra mint eszközre, nem pedig mint alapértékre tekintő közgazdászok nem azon sápítoznak manapság, hogy mit művel a kormánytöbbség a jogainkkal, azt meghagyják a jogvédőknek. Inkább azért ráncolják a homlokukat, hogy hol maradnak a sokunk által szükségesnek tartott, a kétharmaddal és a töretlen választói bizalommal az eddigieknél nagyobb eséllyel megvalósítható strukturális reformok.