Csak semmi politika!

Hát ezt érdömöltük?

Egotrip

Hosszú éveken át, havonta százmilliárd forint nagyságrendben öntik ránk nagyvonalú uniós polgártársaink a pénzüket, hogy abból fejleszszük a hont. Kézenfekvő lenne, hogy a mezőgazdasági nagyvállalkozók támogatása, a McDonalds fejlesztése, a diákhiányban amúgy hamarosan bezárandó iskolák tatarozása után megmaradt néhány tízmilliárdot a szegények kapják.
Pontosabban, a leszakadt, nagy számban romák által lakott, minden szempontból leghátrányosabb helyzetű, munkanélküliekkel és korán halókkal teli, óriási társadalmi feszültségektől recsegő, a mélyszegénységből önerejükből kilábalni nem tudó települések, térségek. Ezek azok a zsákutcás közösségek, amelyekről ma már minden harmadéves szociológushallgató tudja: egymást erősítő gondjaikból komoly állami beavatkozás híján nincs kiút.

Nem ők kapják. Épp ellenkezőleg. Egy, kifejezetten a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket segíteni hivatott fejlesztéspolitikai konstrukciót értékelő tanulmány lelkesen megállapítja: "Az LHH kistérségek [ez a szegény tájak viszonylag széles köre, az ország kb. tizede] átlagos támogatása az országos átlag 71 százalékáról 85 százalékára [...], a három legalacsonyabb támogatottságú LHH kistérség átlagos támogatása az országos átlag 29 százalékáról 43 százalékára nőtt."

Nekünk a lényeg ebből ez: e számok mind és bőven 100 százalék alattiak. Pedig a fejlesztési pályázatok nem zárják ki e térségeket, sőt a felmutatható nagyobb szükség okán inkább indulhat ezeken a bodrogközi, mint a budaörsi önkormányzat.

De miért annak adatik mégis, akinek van?

A válasz egyik fele szomorú lehet a szegények felkarolásában hívőknek, de meglepő nem. Ha csak azt várjuk a sikeres pályázótól, hogy megmutassa: az ő tervét támogatva lehet egy uniós euróból a legtöbb plusz magyar hasznot kifacsarni, akkor egy csomó mechanizmust találunk, ami miatt ilyen tervek inkább születnek az ország gazdag, mint reménytelenül szegény zugaiban. A jó tervhez képzett munkaerő, tőke, infrastruktúra kell, és ebből per definitionem több van a gazdag vidékeken, mint a szegény tájakon. Az egyenlőtlenség növekedésével kell fizetnünk a lehető leggyorsabb gyarapodásért.

Az persze már politikai döntés, hogy az elosztáskor kizárólag a maximális hasznosulás a célunk, vagy az országon belüli egyenlőtlenség csökkentése is. (Na jó, az egyenlőtlenség növekedésének megakadályozása.) Ha elhisszük, hogy Brüsszel azért adja ezt a támogatást, hogy az egész országunkat felzárkóztassa Nyugat-Európához, groteszknek tűnhet, ha mi ezt az országon belül a legszegényebb vidékek magára hagyása árán próbáljuk elérni.

Tételezzük fel inkább, hogy a kormányok fejlesztési céljai között ott volt, ott van a legszegényebb, a modernitásból és a piacgazdaságból cakompakk kimaradt, legnagyobb számban az északkeleti és a délnyugati végeken található vidékek felzárkóztatása is. Hisz ezt mutatja a fent hivatkozott, felemás konstrukció is.

Miért nem bír odajutni a pénz mégsem?

Számos okból - de az egyik legfontosabb mechanizmus ebből a szinte találomra citált mondatból lesz nyilvánvaló: "A tervezett 10 százalékos átjárhatóság helyett 5 százalékban került meghatározásra az ERFA keret túllépése miatt."

Nem értik? Én sem. Valószínűleg a (mondjuk, közgazdász vagy jogász végzettségű) budaörsi polgármester és vállalkozó sem. Csakhogy neki nem is kell: saját pályázati szakembere van, meg a noteszében egy tucat telefonszám - lesz, aki elmagyarázza, lefordítsa, interpretálja neki a kiírást.

És most képzeljen maga elé az olvasó mondjuk egy négyszáz lelkes bodrogközi falut, amelynek a polgármestere - tegyük fel - szakmunkásképzőt végzett, foglalkozására nézve buszsofőr, és társadalmi munkában látja el a polgármesterséget. A faluban egy agronómus nem sok, annyi diplomás ember nincs. Ki segítsen neki? A városról sok pénzért hívható pályázatíró, még ha a hivatal átvállalja is a költségeinek egy részét, biztosan a maga pecsenyéjét sütögeti. Már azt is szinte lehetetlen megítélni, hogy nem szélhámos-e, vagy kutyaütő. A polgármester noteszában maximum a szomszéd falvak polgármestereinek telefonszáma van, akik legalább annyira riválisai, mint sorstársai - de a fő baj az, hogy ők sem értik, mi az "átjárhatóság", mi az "ERFA keret", mi van, ha elrontják a papírokat, és általában mire, milyen költséggel, milyen kockázattal, milyen eséllyel pályázhatnak épp.

Melyik polgármester fog egyáltalán érvényes pályázatot beadni? - kérdezhetjük színpadiasan.

Van egy szomorú weboldal, amely a fejlesztők áldozatává lett nonprofit szervezetek listáját teszi közzé - e szervezetek közül sok épp a szegényekkel foglalkozott (http://papirorszag.wordpress.com/vesztesegeink/). Az egyik esetleírásban ezt a megjegyzést találjuk: "Nem egyértelmű, illetve rendkívül bonyolult a jogi szabályozás és elégtelen a pályázók tájékoztatása (olykor maga a kiíró, illetve az irányító hatóság sincsen tisztában a vonatkozó jogszabályokkal)."

Egy fejlesztési pályázatot ugyan nem lehet ablak-zsiráf nyelven kiírni, de a kormányzati nyelv egyszerűsítése megoldható. Egy sor ország (nem fognak meglepődni: legelöl a skandinávok) külön szakembereket foglalkoztat, akiknek az a dolguk, hogy minél világosabbá, minél egyszerűbbé, a nem jogásznak, a nem szakembernek minél érthetőbbé tegyék a kormányzat nyelvét.

Ez persze általában is gond a magyar törvényekkel, rendeletekkel - de a pénzosztáskor zsebre megy a dolog. Egy meg nem értett rendelet miatt legföljebb eljárás indul, egy meg nem értett, ezért meg sem pályázott kiírás vagy formailag rosszul beadott pályázat miatt százmillióktól esik el a falu. Ám kormányzati kényelmességből, a számon kérhetőség elkerülésére vagy céhes gőgből nálunk a laikusnak alig érthető hivatalos nyelv a norma.

A jelenség nem új, nem is nekem tűnt fel először. Móra Ferenc egyik karcolatában az engedélyért folyamodó Mihály, az átokházi parasztember hatósági vízbefojtatástól rettegve szorongatja a hivatalosság válaszlevét: "Hát ezt érdömöltem én a magyar államtul?... Hát benne van az írásban, láthassa! Hogy engöm hat hét múlva folyamatba tösznek!"

A nép között ásató, írástudó szegedi régész-szerző kuncogva fordít: "...ennek az írásnak az értelme, hogy ha maga hat hét alatt be nem bizonyítja az állampolgárságát, akkor visszaveszik az engedélyt."

"Az van benne? - ámult el Mihály. - Így meg löhet érteni, de hát akkor miért nem így írják?"

Miért is nem?

Nemzetközi linkek:

http://www.clarity-international.net/journals/47.pdf

http://www.clearest.co.uk/files/ClarifyingEurolaw.pdf

http://www.fonction-publique.gouv.fr/IMG/pdf/cosla_05mars02.pdf

Neked ajánljuk