Várhegyi Éva

Már megint betett nekünk egy renitens ország baja. Most pont azé a Ciprusé, amellyel 2004. május 1-jén együtt léptünk be az Európai Unióba.

"Élet a tőkekivonások árnyékában" címmel adott hírt osztrák anyabankja jelentéséről a magyar Erste. A kutatók azt vizsgálták, hogy a banki kihelyezések válság miatt elkerülhetetlen leépítése mennyire rontotta a kelet-közép-európai régió (Csehország, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Szlovákia) bankrendszereinek forráshelyzetét.

Vajon annak tudatában indította el kamatcsökkentő ciklusát a magyar jegybank, hogy a világ pénzügyi befektetőit optimista hangulat uralja el, vagy csak szerencséje volt, hogy így történt?

"Magyarország most azt várja az Európai Bizottságtól, hogy mondja meg, mennyivel kell még javítani az egyenlegen ahhoz, hogy az ország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól" - nyilatkozta Orbán Viktor az októberi uniós csúcs után.

Beélesítette komisszárjait Orbán Viktor: a monetáris tanács általa jelölt és láthatóan az ő akaratát közvetítő "külsős" tagjai augusztusi és szeptemberi kamatdöntő ülésükön is leszavazták a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetőit.

Mérsékelte kamatát a jegybank

Hogyér' adja, kedveském? 100-ér'?! De hisz' a mi államunk kötvénye csak 98-ba' kóstál! Ja, hogy a magyar papír több kamatot ígér, mint a török? De mi van, ha mégsem fizet? Azt mondja, hogy eddig a magyar állam mindig korrekten fizetett? Egye fene, adja ide, elviszem 99-ért! De csak mert az az ember, akinek a képét rárajzolták, emlékeztet az öcsémre, éppolyan szép, félázsiai pónemje van, mint neki...

Orbán Viktoron és hívein kívül mindenki rájött már, hogy két éve folytatott gazdaságpolitikája tévútra vitte az országot. Időnként mintha ők maguk is észlelnék a sűrűsödő homályt: egy pillanatra megtorpannak, mintha irányváltásra készülnének. De aztán összekapják magukat, s önmagukat bátorítva, fütyörészve mennek tovább a szakadékhoz vezető ösvényen.

Matolcsy György büszke arra, hogy új megközelítéssel a helyes útra terelte a magyar gazdaságot. A Heti Válaszban május közepén megjelent, a jobb agyféltekére alapozott kreatív gazdaságpolitikáját dicsőítő opusát akár humoreszknek is vélhetnénk, ha nem vágna egybe más, komorabb fórumokon tett nyilatkozataival.

Magyarország 30 éve, 1982. május 6-án csatlakozott az IMF-hez. Akkor ez politikai és gazdasági szempontból is fontos aktus volt. A gazdasági jelentőségét a súlyosan eladósodott ország fizetési problémái adták, a politikait pedig az, hogy a washingtoni székhelyű szervezet addig tabunak számított a keleti blokk államai számára.

A múlt héten több ízben is szembesülnöm kellett azzal a (manapság sajnos már nem ritka) érzéssel, hogy fölöttébb rövidlátó és felelőtlen kormányokkal sújtott országban élek. Az IMF- EU-hitelmegállapodás előkészületének - a magyar partról nézve - mindinkább tragédiába hajló bohózatától eltekintve is két ügyben rajzolódott ki nemzetközi összevetésben kirívó mértékű impotenciánk.