Orbán Viktor sok helyzetben játszotta már el a természetfeletti erőből mindent megoldó szuperhőst. Láthatóan ez vonzóbb számára, mint a bölcs államférfi szerepe, aki a problémákat az érdekeltek bevonásával, az előnyök és hátrányok mérlegelésével oldja meg. Most a devizahiteles-probléma végleges megoldása az aktuális erőpróba. Jogtudós helyettese szerint nem is kell mást tennie, mint egy célirányos törvénnyel módosítani a sok százezer hitelszerződést. Már talán túl is lennénk ezen a piszlicsáré ügyön, a rutinszerű újabb jogsértésen, ha nem tartanának a nemzetközi pénzvilág reakciójától, amely - az államadósság finanszírozásának megdrágításával - semmissé tehetné a gazdasági szabadságharc egyetlen sikermutatóját, a túlzottdeficit-eljárás beszüntetését. Ezért a Superman most kivár: hátha sikerül a bankokat rávenni, hogy szép csendben vigyék el a balhét.
A devizahiteles-probléma végleges megoldásáért eddig nem sokat tett az Orbán-kormány. Pedig a mostanában favorizált forintosítás ötletére három CIB-bankos vezető már jó két éve kidolgozott egy konkrét javaslatot, amely az átváltásból fakadó terheket a futamidő meghosszabbításával és állami kamattámogatással tenné elviselhetővé, miközben a tömeges átváltás miatt a forint árfolyamára erősödő nyomást a magyar és a svájci jegybank megállapodása enyhítené (Radikális terv a lakossági devizahitelek kezelésére, fn.hu, 2011. április 7.). Az ötletet akkoriban sem a bankszövetség, sem a kormány, sem a jegybank nem támogatta. Így került végül napirendre a problémát csak elnapoló árfolyamgát, valamint a 170 ezer "kiváltságos" (a tartozás egyszeri visszafizetésére, illetve az ehhez szükséges forinthitel felvételére képes) devizahiteles életét megkönnyítő, ám a bankokat éppen a legjobb adósaiktól megfosztó kedvezményes végtörlesztés, amelynek 370 milliárd forintos költségét ráadásul pont rájuk lőcsölték.
A kormány különadó címén amúgy 360 milliárd forintot zsebelt be 2010 óta a bankoktól, ám ennek töredékét költötte a devizahiteles-probléma megoldására. A többiből a forint árfolyamát gyengítő "szabadságharcos" gazdaságpolitikáját finanszírozta, amivel még rontotta is a devizaadósok helyzetét. Ha a bankadó és a végtörlesztés együttes összegét a devizahitelesek legégetőbb problémáinak enyhítésére fordította volna a kormány, most nem kellene a jogállamot zárójelbe tévő megoldásoktól várni a csodát. A jövő évre is érvényes bankadóval együtt már 900 milliárd forintra rúgó összegből fedezhető lett volna az akkori devizaalapú jelzáloghitel-állomány kedvezményes forintra váltási költségének kb. a kétharmada.
Ha a devizahiteles-probléma megoldására használta volna az Orbán-kormány a bankoktól elvont pénzeket, akkor most nem kellene átvennie Róna Péter "hibás termék" teóriáját, amely elvileg megalapozhatná, hogy a bíróság semmisnek nyilvánítsa a devizaalapú forinthitelekre kötött szerződéseket. A teória azonban nem győzte meg a bíróságokat, beleértve a Kúriát is. Furcsa is lenne, ha elfogadnák Róna érvelését, hiszen a devizában történő eladósodás elvi kockázata a hitelfelvevők számára ismert volt; éppen ezt "honorálta" a forinthitelekénél alacsonyabb kamat. A valóban súlyossá vált probléma nem a termék hibás voltából fakad, hanem abból, hogy egy idő után - részben a 2008-as válság, részben a magyar kormány hiteltelen gazdaságpolitikája miatt - a forint árfolyama a szerződéskötéskor várható (prognosztizálható) mértéknél jobban gyengült. Ezen az alapon azonban nem tehető semmissé a hitelszerződés.
Láthatóan a Kúria - a kormánykörök értelmezésében bankokat "pártoló" - döntése késztette arra a kormányfőt, hogy magára öltse Superman-jelmezét, és kijelentse: ha kell, a törvény erejével is felülírják a régi szerződéseket. Meglehet, ezt csak a bankok "puhítását" szolgáló fenyegetésnek szánta, bár az eddigi jogtiprások tükrében nem zárható ki, hogy komolyan gondolta.
Nem tudható, mi folyik a színfalak mögött. Tavasszal már kiszivárgott, hogy valamilyen formában napirendre kerülhet a forintosítás ötlete, amelytől már sem a kormány, sem a jegybank új vezetése nem idegenkedik. Aztán mégis inkább a "hibás termék" teóriájával rukkoltak ki, amivel borítékolható volt a kudarc. Most megint úgy néz ki, hogy a kormány megegyezésre törekszik a bankokkal, csak éppen azt nem lehet tudni, milyen feltételek mellett.
Egyelőre minden képlékeny. A megsegítendők köre napról napra szűkül: most ott tartunk, hogy csak a lakáshitelesek jöhetnek szóba, s közülük is azok, akik nem befektetési céllal adósodtak el. Azt is kimondták: a forinthitelesek nem járhatnak rosszabbul, és az adófizetőkre sem kívánnak túlzott terhet rakni. Továbbá: a hitelt mindenkinek törlesztenie kell, csak azokon segítenek, aki a "rossz" szerződés miatt került nehéz helyzetbe.
Szép elvek, csak a megvalósítás mikéntje kérdéses. Ha az adófizetőket kíméli a kormány, akkor a bankoknak és az adósoknak kell állniuk a cechet. De mi lesz azokkal, akik valóban képtelenek a törlesztésre? 115 ezer adósnak van már - összesen 700 milliárd forintra rúgó - 90 napon túl lejárt tartozása: közülük sokan könnyített feltételek mellett sem tudnának törleszteni, és nem is a "hibás szerződés miatt", hanem azért, mert időközben elveszítették az állásukat. És ott vannak még a rendesen fizetők. Az ő adósságuk forintosításához is legalább kamattámogatást kell nyújtani, hiszen akik a rögzített tőketörlesztésért cserébe elviselik a forinthitel magasabb kamatát, már rég éltek a lehetőséggel. Az sem mellékes kérdés: mekkora költséget tudnak és hajlandók még vállalni a kivéreztetett bankok?
Megannyi kérdőjel, amelyeket megnyugtató pontra cserélni csak alkura képes felek tudnának. A nagyravágyó kormányfő levethetné végre illetéktelenül magára aggatott Superman-jelmezét, és felölthetné az államférfi szürke öltönyét. Meglehet, így szűkül majd a rajongótábora, de csalódni is kevesebben fognak benne, amikor kiderül a turpisság.
