Várhegyi Éva: Ekotrip

Offenzív defenzívában

Egotrip

"Magyarország most azt várja az Európai Bizottságtól, hogy mondja meg, mennyivel kell még javítani az egyenlegen ahhoz, hogy az ország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól" - nyilatkozta Orbán Viktor az októberi uniós csúcs után.

A magyar miniszterelnök és csapata hónapok óta készségesen igyekszik teljesíteni az államháztartási hiány leszorításának brüsszeli diktátumát. Ezt jelezte a jövő évi költségvetés sarokszámainak kora nyári törvénybe foglalása, és ezt tükrözi a hiánycél betartásáért meghozott intézkedések sora. Azért, hogy kiszabadulhasson végre a kormány az uniós pénzügyérek ellenőrzése alól, amely beszűkíti mozgásterét, és gúzsba köti a gazdaságpolitikáért felelős jobb agyféltekés miniszter kreativitását.

Ezért akár harakirit is kész elkövetni a magyar kormányfő. Na persze nem önnön politikai énjén, hanem a nemzetén. Amelyet azzal ámít, hogy szabadságharcos dacpolitikáját őérte folytatja: a magyar emberek érdekében száll szembe mindenkivel, aki pénzével és üzleti kapcsolataival képes volna megalapozni az ország jövőjét. A napról napra borúsabb kilátásokért cserébe a turullal és a békemenettel egységbe forrasztott nemzet felemelő fílingjét kínálja - meg némi (nem is kevés) zsebpénzt az egyébként is jól keresőknek, zsíros földet és állami megrendeléseket a haveroknak, biztos megélhetést a kormányhoz hű értelmiségnek.

Orbán Viktor saját állítása szerint mindent megtesz azért, hogy országa lekerüljön a nyolc éve (uniós tagságunk kezdetétől!) tartó túlzottdeficit-eljárás szégyenpadjáról. Mondjátok meg, mekkora egyenlegjavulást kell még felmutatnom, és én előteremtem! Akartok még kétszázmilliárdot? Adok én hármat is, igaz, nem lesz benne köszönet! Hiszen úgyis tőletek, a ti rablótőkés multijaitoktól veszem el!

De hiába a nagy nekibuzdulás: az uniós források akkor járnak csak automatikusan, ha fenntartható módon tudja a GDP három százaléka alatt tartani a költségvetés hiányát - ezt vállalta a mindenkori magyar kormány az EU-tagságért cserébe. Amíg nem képes hitelt érdemlően bizonyítani ezt, addig marad a túlzottdeficit-eljárás rövid póráza, a negyedévenkénti raporttal és a támogatásmegvonás fenyegetésével. Innen nézve igencsak rosszul áll kormányunk szénája: ahogyan a magánnyugdíj-pénztári vagyon felélésével teremtett tavalyi látszategyensúlyt nem fogadták el, úgy most a gazdasági növekedést aláásó büntetőadókkal és a mindennapi pénzügyi műveleteket megcsapoló tranzakciós illetékkel befoltozott 2013-as költségvetésre sem vevők. Mert ezeket sem tekintik tartós megoldásnak a strukturális bajokra.

Orbán Viktor defenzívába került az Európai Bizottsággal és a Valutaalappal vívott harcában: megtorpanásokkal ugyan, de lassan egy éve tesz kisebb-nagyobb engedményeket. Egyre inkább úgy néz ki, hogy a békekötés helyett csupán az időnyerés a célja. A visszavonulásnak álcázott folyamatban most a korán megtervezett költségvetés hozzáigazítása van soron a megváltozott gazdasági környezethez. Ám nem akárhogyan! Szinte minden egyes lépés újabb (orv)támadást is jelent.

Már a négyszázmilliárdos kiigazítást ígérő október eleji Matolcsy-csomag is tartalmazott olyan elemet, amelyről tudható volt, hogy sem az Európai Bizottság, sem az IMF számára nem elfogadható, mivel fékezik a gazdaság növekedését, és ezzel az eladósodottság mérséklődését is gátolják. Ilyen a 60 milliárd forinttal megemelt tranzakciós illeték, amelynek magyar módija ("csekkadó") köszönő viszonyban sincs a másutt alkalmazott vagy bevezetni tervezett - a spekulatív tőkemozgásokat megadóztató - formájával. De a pedagógusi életpályamodell elhalasztása vagy a segélyplafon felállítása sem magyarázható a brüsszeli "diktátummal". Sokkal inkább azzal a makacssággal, amely megakadályozza, hogy inkább a félszuperbruttó kivezetését halasszák el (vagy felejtsék el örökre), amivel a pedagógusbéreken és segélyeken megspórolt 80 milliárd forint másfélszerese is megtakarítható volna. Azt se gondolhatták komolyan, hogy az adóbeszedés szigorításától várt 120 milliárd forintos tételt hihetőnek találják Brüsszelben.

Nem lehetett hát meglepő a magyar kormánynak a reakció: hogy az unió illetékesei kételkednek a beígért lépésektől várható egyensúlyjavulásban, és tartós javulást garantáló intézkedéseket várnak. Ha nem lett volna felkészülve az elutasításra a magyar kormány, nem is tudott volna két nap leforgása alatt újabb csomaggal előrukkolni.

A 367 milliárd forintos "árcédulával" ellátott második pakkot igencsak tréfás kedvükben rakhatták össze Matolcsyék, hiszen az valójában egy "ördögdoboz", amelyből különféle, a felbontóját megijesztő intézkedések ugranak elő. Elsőként a bankadó megfelezésének elhalasztása nevű ördög pattant ki a dobozból, holott azt a bankszövetséggel tavaly decemberben kötött (írásos) egyezményben éppen annak érdekében vállalta a kormány, hogy a bankszektor szerepet vállalhasson a gazdasági növekedés ösztönzésében. Az XXXL-esre méretezett különadó csökkentésének elnapolása 72 milliárd forintos többletterhet ró a zömmel uniós tagországok kezében lévő magyar bankszektorra, amely így ha akarja sem tudja növelni hitelezési aktivitását. De egyre kevésbé akarja, és nemcsak a kormány durva szószegése miatt, hanem azért is, mert a dobozból kiugró második ördögöcske is őt böki orrba: a pénzügyi tranzakciós illeték megduplázásától 90 milliárd forint többletbevételt vár a kormány. A harmadik ördög a föld alatti vezetékeket használó közműszolgáltatókat (szintén zömmel nemzetközi cégeket) sújtja 30 milliárd forintos adóval.

A tréfás kedvű gazdasági miniszter második csomagjából előugró ördögök az egész gazdaságot lerántják, mintegy ördögi körbe zárják. Minél jobban sarcolja a növekedést generáló szektorokat a kormány a költségvetési egyensúly érdekében, annál jobban zsugorodik a gazdaság, ami éppenséggel csökkenti az elérhető adóbevételeket. De szűkülő gazdaságban még a kisebb mértékű deficit is nagyobb rátát jelent, vagyis rossz esetben sohasem süllyedhet tartósan három százalék alá az államháztartás hiánya.

A kormányfő már megpendítette: tudja ám ő még jobban is szorongatni a magyarok ellen lobbizó multikat, amennyiben Brüsszel tovább kekeckedik. "Bankadót emelünk, közművagyonadót emelünk, energiaadót emelünk" - fenyegette az uniós döntéshozókat október 19-i brüsszeli sajtótájékoztatóján. Addig akár, amíg a nemzetközi cégeknek írmagjuk sem marad Magyarországon - teszem hozzá én. Mert hát így volna logikus. Hiszen jól látható, hogy Orbán Viktor nem tud visszavonulni; ő defenzívában is offenzív megoldásokon töri a fejét. Ha kell, egy ország esélyét is eljátssza.

Országunkban Orbán a legnagyobb hazardőr. Nem a pénznyerő automaták jelentik a fő veszélyt a nemzetre, hanem az ő háborúskodása. De ki fogja ezt a hazárdjátékot betiltani?!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.