Várhegyi Éva

Nem várt versenytársat kapott a kormány Új Tulajdonosi Programja: egy magánbiztosító kedvezményes részvényvásárlási akcióval kezdi meg működését. A kormányhoz hasonlóan ez is a kisbefektetőket kívánja támogatni: első ügyfelei 20 százalékos kedvezményt kaphatnak a majdani tőzsdei jegyzésárból, 200 ezer forint névértékű részvény erejéig. További hasonlóság (és egyben érdekesség), hogy az üzleti biztosító figyelemfelkeltő akciója nem fizetős hirdetésként került a jelentős sajtóorgánumokba (Népszabadság, index.hu, hvg.hu stb.), hanem hírügynökségi jelentés (MTI), illetve sajtótájékoztatói beszámoló részeként, éppúgy, mint a kormány politikai akciója.

Furcsa jelenségre lehettünk figyelmesek az elmúlt hetekben, hónapokban. Miközben egy sor kedvezőtlen fejleménynek a papírforma szerint a forint gyengülését kellett volna előidéznie, nemzeti valutánk meglepő módon még erősödött is. A forint árfolyama fittyet hányt például arra, hogy a nemzetközi összehasonlító elemzésekben, versenyképességi és sérülékenységi rangsorokban a magyar gazdaság mostanában hátrafelé araszolgat. Arra sem gyengült a forint, hogy a költségvetési politika fellazítására buzdító népszavazási eredmény nyomán hitelminősítők és elemzők a kockázat növekedésére figyelmeztették a pénzügyi befektetőket. Mondhatjuk persze erre azt, hogy az MNB gyors kamatemeléssel vette elejét a forint megroggyanásának, de azért sejthető, hogy a félszázaléknyi többlet önmagában kevéssé lett volna hatásos, ha más tényezők nem segítenek be.

Szomorú, hogy azon a márciusi vasárnapon a magyar társadalom meglepően nagy hányada használta föl a háromigenes népszavazást arra, hogy kifejezze a kormánnyal és/vagy a reformokkal szembeni ellenszenvét, avagy a kormányzat megbénításán munkálkodó ellenzék iránti rokonszenvét. Ha netán más megfontolás mozgatta kezét a három igen beikszelése során, a végeredményen az sem változtat: a jelek szerint a vezető kormánypárt pontosan úgy értelmezi a népszavazás eredményét, ahogyan azt a vezető ellenzéki párt láttatni akarja.

Február végén, a kormány egyetértésével, eldobta a forint mankóit a Nemzeti Bank. A nagyobb kilengések ellen támasztékul szolgáló sávhatárokat eltörölték: eztán szabadon mozoghat az euró forintárfolyama, elméletileg 0-tól végtelenig. A jegybanknak persze most is van eszköze arra, hogy terelje az árfolyamot. Az alapkamat emelésével vonzóbbá teheti a forintot, hogy az árfolyam erősödésén keresztül mérsékelje az inflációt, és fordítva: kamatot csökkenthet, ha inflációs célja gyengébb forint mellett is teljesülni látszik. A szabad lebegtetés rendszerében viszont már nem kényszerül arra, hogy bizonyos értékeknél (eddig a 240 és a 324 forintos sávhatárokon) útját állja az árfolyam erősödésének vagy gyengülésének.

A megkésettség öröme A megkésettség általában nem örvendetes dolog; nem véletlen, hogy már száz éve (jé, tényleg!) keserű poémára ihlette a költőt a "mi mindig mindenről elkésünk" gondolat. Egyes esetekben azonban kifejezetten előnyös lehet a késlekedés, a főáramtól való elmaradás. Itt van például a mostanság lábra kapott világvége hangulat, amely főleg a fejlett pénzügyi rendszerű országok pénzügyileg kiművelt köreiben szedi áldozatait, minthogy okozójának, a másodlagos jelzálogpiaci válságnak a tovagyűrűző hatását a kevésbé fejlett országok kevésbé kiművelt emberfői alig értik. Addig még számunkra is követhető a dolog, hogy egyes amerikai pénzintézetek nem igazán hitelképes ügyfeleket is meghiteleztek, hiszen ilyesmire nálunk is volt már példa doszt. Azt viszont tényleg nehéz egy pénzügyileg retardált magyarnak megemésztenie, hogy az amerikai háztartások rossz adósságai miként terjedtek szét a világban, s miként okozhattak európai nagy bankokban is eurómilliárdos veszteségeket.

Eltelt egy év - és mintha ugyanott volnánk, mint tavaly ilyenkor. Pocsék a közhangulat, az emberek egyik (kisebbik) része az utcán fejezi ki nemtetszését, másik (nagyobbik) része otthon vagy a munkahelyén. Hogy pontosan mi nem tetszik, azt nem tudjuk, de hisz' nem is kell: a depresszió átka ül rajtunk. Nem értjük a minket körülvevő világot, s még kevésbé az életünk megszokott rendjébe kavaró reformokat.

Megejtő az az őszinteség, amely a múlt héten beterjesztett közpénzügyi törvénycsomagból sugárzik. Annak talpazatát ugyanis az Alkotmány új passzusa adja, amely előírná, hogy az Országgyűlés és a kormány csak az állami költségvetés fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül gyakorolhatja hatásköreit. A rendszerváltozás utáni ötödik ciklusban ezzel közhírré tétetik: a magyar politikai osztályban nincs meg a kellő önuralom ahhoz, hogy éves költségvetési törvényeit felelősen, a következő ciklusokra, sőt a későbbi nemzedékekre is tekintettel alkossa meg és hajtsa végre.

Farok és kutya Vagy lekvár és nagymama - kinek mi érzékelteti jobban, hogy fölborult a természet rendje: a farok csóválja a kutyát, a lekvár teszi el a nagymamát. Nekem legalábbis az a kényszerképzetem támadt, hogy parlamenti képviselőink kezét a Mol-vezetés irányította az igen gombra a lex Molként becézett - a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló - törvény végszavazásakor. Rég nem volt (ha volt egyáltalán) ekkora egység a magyar Országgyűlésben: csupán négy képviselő nyomott nemet, és három tartózkodott.

Felelős hitelezés Amerikában fizetésképtelenné vált néhány tízezer adós, ennek nyomán befuccsolt néhány tucat amerikai jelzálog-hitelező, és máris a feje tetejére állt a világ: bárki bármelyik földrészen retteghet attól, hogy az évek során összehozott megtakarítása vagy aktuális jövedelme veszít az értékéből.

Rendszerváltó vacsora Günter Grass hagymahántás közben bevallotta: időnként azzal szórakoztatja magát, hogy mindenféle korok prominens alakjait ülteti össze maga főzte vacsorára - gondolatban persze. Ezen a rekkenő nyáron az én fejemben is összeállt egy furcsa asztaltársaság, méghozzá három, igencsak eltérő habitusú kortárs közgazdászból. Kornai János a Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás címmel nemrég megjelent tanulmánykötete, Jegor Gajdar az Egy birodalom pusztulása c. könyve révén vált a Grass ihlette vacsoratársaságom tagjává, Horn Gyula pedig a ki nem tüntetése kapcsán kirobbant vita jóvoltából.

OMV Molnak farkasa A kapitalizmus farkastörvényeit a piacgazdaságokban is csak módjával fogadja el a társadalom, azonban a gazdaságpolitikát alakító politikusok ritkán lépnek fel ellenük nyíltan. Most egy ilyen ritka pillanatnak lehettünk tanúi: az OMV Molra irányuló felvásárlási szándéka pártállásra tekintet nélkül forrasztotta egységbe a honi politikusokat.

Verseny, függetlenség, stílus "Verseny van a magyar lakossági bankszektorban, egyes szegmensekben még erősebb is, mint az EU más országaiban" - tette közhírré sajtótájékoztatóján a Magyar Bankszövetség elnöke egy "átfogó, független" elemzés alapján. A szövetség megbízásából a McKinsey tanácsadó cég által készített tanulmány rezüméje szerint ugyanis "erős és intenzív verseny van a magyar bankok között", amit (szerintük) az ún. struktúra-magatartás-teljesítmény elemzési keret mindhárom eleme tükröz.