Ekotrip

Szomorú vasárnap

Egotrip

Szomorú, hogy azon a márciusi vasárnapon a magyar társadalom meglepően nagy hányada használta föl a háromigenes népszavazást arra, hogy kifejezze a kormánnyal és/vagy a reformokkal szembeni ellenszenvét, avagy a kormányzat megbénításán munkálkodó ellenzék iránti rokonszenvét. Ha netán más megfontolás mozgatta kezét a három igen beikszelése során, a végeredményen az sem változtat: a jelek szerint a vezető kormánypárt pontosan úgy értelmezi a népszavazás eredményét, ahogyan azt a vezető ellenzéki párt láttatni akarja.

Szomorú, hogy azon a márciusi vasárnapon a magyar társadalom meglepően nagy hányada használta föl a háromigenes népszavazást arra, hogy kifejezze a kormánnyal és/vagy a reformokkal szembeni ellenszenvét, avagy a kormányzat megbénításán munkálkodó ellenzék iránti rokonszenvét. Ha netán más megfontolás mozgatta kezét a három igen beikszelése során, a végeredményen az sem változtat: a jelek szerint a vezető kormánypárt pontosan úgy értelmezi a népszavazás eredményét, ahogyan azt a vezető ellenzéki párt láttatni akarja.

Szomorú, hogy a három igen túlsúlyából az MSZP azt a következtetést vonta le, hogy két évvel a parlamenti választások előtt abba lehet hagyni a felelős kormányzást, le lehet állítani mindent, ami konfliktussal jár, és elegendő a senki érdekét nem sértő és még az ellenzéknek is tetsző pótcselekvéssel múlatni a hátralévő időt. Hatásában a népszavazás felért Seress Rezső hírhedt, a legenda szerint sokakat öngyilkosságra késztető dalával. Szomorú vasárnap - dúdolgatják március 9-e óta a nagyobbik kormánypárt vezető politikusai, mind mélyebb mélabúba ringatva magukat. S bár önmagukban eddig még nem tettek kárt, a depresszió okozta bénultságuk nem veszélytelen a magyar társadalomra. Különösen azért, mert a belpolitikai sokkra kilátásba helyezett válaszuk - a megkezdett reformok leállításával békét teremteni - lerombolja az ország komoly társadalmi áldozatok árán is éppen csak helyreállított hitelességét és hitelképességét.

Mert szomorú, de nem véletlen, hogy az egyik nagy nemzetközi hitelminősítő intézet a népszavazást követően rögvest borítékolta a kormányzat lebénulását, s lényegében erre hivatkozva változtatta negatív kilátásúra a stabil jelzőt országunk amúgy sem túl hízelgő (BBB+) adóskockázati besorolása mellett. Az S&P hitelminősítő úgy ítélte meg, hogy a kiigazítási csomag karakteres intézkedéseit elutasító népszavazás gyengíti a kormányzat elszántságát a költségvetési egyensúly helyreállítására, miközben a 2010-es választások közeledte is lassítja a reformokat. Nem sokat váratott magára a The Economist "leminősítő" elemzése sem, amely a blikkfangos Magyar zűrzavar címet kapta. A cikk szerint az ország gazdasága kritikus állapotban van, kormányát kijátssza az ellenzék, lakossága pedig dühös. A Citigroup elemzője a magas adók és az instabil üzleti környezet miatt megcsappant profit-újrabefektetéssel magyarázza, miért Magyarországon a leglanyhább a gazdasági növekedés az EU-ban.

A szomorú tény tehát az, hogy a világ vezető befektetői, hitelminősítői és elemzői egyöntetűen kritikusnak látják a magyar gazdaság és belpolitika állapotát, ami, még ha nem lenne is igaz, önbeteljesítő jóslatként hamar azzá válna. Az ország romló megítéléséhez ráadásul további szomorú fejlemények társulnak. Mintha nem lenne elég a saját bajunk, a "nemzetközi helyzet is fokozódik" - hogy a sokak (például a tandíjat, vizitdíjat zsigerből elutasítók) számára mind kedvesebbé váló hetvenes évek hivatalos szófordulatával éljünk. Ahelyett, hogy enyhülnének a tavaly kirobbant amerikai jelzálogpiaci válság következményei, hétről hétre újabb csontvázak zuhannak ki a nemzetközi befektetési bankvilág rogyadozó szekrényéből, és tépázzák meg a közvetlenül nem vagy csak alig érintett, de kockázatosnak tartott gazdaságokba vetett befektetői bizalmat. Különösen nagy galibát éppen az olyan országoknak okoznak, mint a miénk, ahol nagy a költségvetési hiány, magas az infláció, és gyenge a gazdaság teljesítménye. Nem véletlen, hogy a hitelválság okozta tetemes veszteségek pont a magyar állampapírpiacot ütötték ki, hiszen a likviditási zavarba került befektetők ott tudnak gyorsan pénzhez jutni, ahol a sok adósság miatt bőséges mennyiségű papírt bocsátottak ki. Így aztán beindul az ördögi kör: a magyar papírok iránti kereslet elapadása miatt felszöknek a hozamok, ami akkor is növeli az adósságszolgálat terhét, ha éppen sikerül lefaragni az állam egyéb kiadásait. A növekvő kamatteher miatt nehezebb mérsékelni a folyó hiányt és a felhalmozott adósságot, ami megnehezíti befektetői minősítésünk javítását és a hitelezőink által elvárt kockázati prémium csökkentését - és a kör bezárult.

És akkor még nem beszéltünk a világban felbukkanó egyéb bajokról, például a kőolaj- és élelmiszerárak töretlen emelkedéséről, amely jócskán megnöveli az inflációs nyomást. Meg az USA-t fenyegető recesszióról, amelynek hatása megint csak ott (például itt) a legdrámaibb, ahol a növekedés forrásait amúgy is fékezi az inflációs veszély és a magas államadósság miatt korlátok közé szorított belső kereslet. Vagyis ha a belpolitikában minden a legnagyobb rendben lenne, a kormány töretlenül folytatná az államháztartás konszolidációját és a nagy elosztórendszerek (államigazgatás, egészségügy, oktatás) reformját megcélzó programját, akkor sem lenne rózsás országunk kilátása.

Ilyen körülmények között végzetes lehet, ha a magyar kormány a (számára) könnyebbik utat választva feladja megkezdett politikájának alapvonását: azt a politikát, amely a költségvetés rövid távú konszolidációjával párhuzamosan beindítja az államháztartás tartós egyensúlyát biztosító és ezzel a magángazdaság aktivitásának teret biztosító reformokat. A feladás jelei már februárban, a vesztésre álló népszavazás fényében meghirdetett, a pótcselekvés kategóriájába sorolható új programok hallatán felsejlettek, hiszen nem lehet komolyan gondolni, hogy az Új Magyarország Tulajdonosi Program vagy az Új Magyarország Vállalkozói Program és hangzatos társaik orvosolják majd a magyar gazdaság és társadalom bajait. Az addig csak sejthető visszakozás a népszavazást követően már nyilvánvalóvá vált. A kormányfő, pártja nyomására, visszavonulót fújt az egészségügy hatékony működése szempontjából korábban kulcsfontosságúnak tartott pénztári reform ügyében, miközben szép csendben elhalt egy sor más megkezdett ügy. Az MSZP-n belüli ellenszenv elsorvasztotta a köztisztasági csomagot, az ellenzék ellenállására hivatkozva pedig lekerült a napirendről a közpénzügyi csomag, amely az állami túlköltekezés intézményi korlátjával jóval inkább segíthetne az ország gondjain, mint a polgárosodás eszményét aligha szolgáló "népi részvény" programja.

Az MSZP szombati pártértekezletén a kormányfő felvetette: meg kell állni két-három hónapra, hogy eldönthessék, merre mennek tovább, hogy például újragondolhassák a kormányprogramot. Normális időben talán ez a kézenfekvő magatartás. A mostani "magyar zűrzavarban" azonban az egyedüli lehetőséget a kormányprogramon alapuló felelős kormányzás jelenti. Most, amikor az eszetlen népszavazást kiagyaló és annak eredményessége érdekében az állampolgárokat hazug propagandával félrevezető ellenzéki vezető a sikeresen kiprovokált koalíciós válság közepette már előre hozott választásokról spekulál, különösen nem engedhető meg a hezitálás. Minden olyan gesztus, amely a kormányprogram feladására és a visszakozásra utal, azt a látszatot kelti, mintha a rendteremtés ígéretével kecsegtető ellenzéki kormány is jobb lenne a mostaninál. Holott tudjuk, hogy nekik sincs jobb receptjük a gazdasági és társadalmi bajok orvoslására, csak ők eddig abban a kényelmes pozícióban voltak, hogy ezt nem kellett megmutatniuk. És egészen addig kecsegtethetnek csodaszereikkel, amíg nem kerülnek hatalomra. De csak addig.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.