Vári György

Az előző cikkünkben még nem tárgyalt három filozófiai projektnél ha a pontosságra nem is, az ún. egyéb összefüggésekre nagyon odafigyelt mind a Magyar Nemzet, mind a feljelentéseket megfogalmazó Budai Gyula. A kormánybiztost elsősorban nem a jogi vonatkozások foglalkoztatták drámai hangvételű sajtótájékoztatóin.

Hat kutatási pályázat számára megítélt 2004-es és 2005-ös támogatások ügyét tárgyalja két hete a Magyar Nemzet. Három kormánybiztosi büntetőfeljelentés után ideje megnézni, mi igaz a lap állításaiból és beállításaiból.

A magyar irodalom külföldi hadállásainak lassú változásáról, a frankfurti könyvvásárról és a jelenlét biztosításának új stratégiáiról beszélgettünk lapunk egykori kritikusával.

Az operaház körüli állandó botrányok a személyi ellentéteken, művészi rivalizáláson és politikai machinációkon túl olyan megoldatlan problémákból is fakadnak, amelyeket még a Kádár-rendszerből örökölt az intézmény.

Továbbra is bizonytalan, kit és milyen módon fognak kinevezni a Műcsarnok vezetőjének, az azonban nyilvánvaló, hogy a kultúrharc frontjai a Fideszen belül húzódnak.

A Magyar Nemzet múlt szombati számában megjelent egyik cikk súlyos vádakkal illetett számos magyar filozófust: az írás szerint az előző kormány idején és jóváhagyásával morálisan és jogilag is megkérdőjelezhető módon jutottak komoly pénzekhez. A cikkben szereplő talán legismertebb személyt kérdeztük minderről.

A Műcsarnok tulajdonosa, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. az óév utolsó napjaiban érvénytelennek minősítette az intézmény ügyvezető igazgatói posztjára kiírt pályázatot, mert egyik pályázat sem felelt meg Szőcs Géza ízlésének. A kulturális államtitkárnak nem ez lesz az utolsó ügye a Műcsarnokkal.

A népszerű kabbaláról szóló tavalyi írásunk (Megváltás és piros karkötő, Magyar Narancs, 2009. október 1.) zárlata szerint közel az idő, amikor megnyit a Budapesti Kabbala Központ. Prófétának bizonyultunk. Az egykori neoavantgardistával, jelenlegi író-kántorhallgatóval és a Viva Tv egykori műsorvezetőjével, jelenlegi újságíró-íróval beszélgettünk a fejleményekről.

Élni annyi, mint teret veszteni, hangzik a regény Cioran-mottója. A szöveg e térvesztés története egészen a végső vereség elfogadásáig, mint egyetlen lehetséges felülemelkedésig. A Protokoll főhőse, Mátrai Ágoston diplomata a protokoll világában él, de nem túlzott Térey János, amikor azt nyilatkozta a Bartók Rádióban, hogy regénye a protokoll erkölcséről és metafizikájáról beszél elsősorban. Valóban, a protokoll a regény teljes terére kiterjedő, minden életviszonyt uraló kód. Ez teremti meg a regénybeli világot a teljes izoláció terepén, ahol senkinek és semminek semmi lényegi köze nincs egymáshoz, s mely a "protokoll" nélkül menthetetlenül széthullana. A könyvet strukturáló utazások (Spanyolország, Izrael, Brüsszel, New York, Skócia...) a tér tágítását kísérlik meg, de a diplomáciai protokoll világán belül vannak, nagy részük Mátrai munkájához kapcsolódik, aki ráadásul olyan helyekre tér vissza, ahol előzőleg szolgálatot teljesített, így a kilépés kísérlete mindig a protokolláris rutin emelte falakba ütközik. Minél inkább kitágul a tér, annál világosabb, hogy nincs menekvés.

A Fidesz képviselője - civilben író - egy viharos bizottsági ülésről érkezett a beszélgetésre, amelyen a készülő médiaszabályozás, a jövő évi kulturális költségvetés, állás- és üléspontok kerültek szóba.

A kulturális intézményrendszer összességében több pénzhez juthat idén a tavalyinál, ennek ellenére veszélybe kerülhetnek a magaskultúra némely intézményei, sőt egész ágazatai is. Ahhoz azonban, hogy a kultúrharcot kirobbanthassák, a büntetni vágyó kormánypártiaknak előbb saját mérsékelt párttársaikkal kell megvívniuk.

A Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - világirodalom.