A PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) a dolgok jelenlegi állása szerint liberális ármány, ezért öt év múltán kihalásra ítéltetett. Mindez azért is érthetetlen, mert a vidéki klubélet támogatását, az első lemezüket kiadni készülő zenekarok indulását és a magyar könnyűzene "médiajelenlétének elősegítését" célzó program majd minden elemében harmonizálhatna a Fidesz sűrűn hangoztatott értékrendjével. A klubhálózat támogatásának megvonása éppen a vidéki települések kulturális emancipációját veti vissza, vagyis kimondottan vidékellenes intézkedés, amit egyedül a kultúrharcosok "tömegkultúrával" szembeni averziója magyarázhat. Más kérdés, hogy e "finnyás" elitizmusnak a filmfinanszírozás terén, mint látni fogjuk, nem látni nyomát.
Elvész, megmarad
Az 56-os Intézet ügye veszni látszik, ámbár az ő költségvetésüket nem írták nullára, csak az idei 30 milliós zárolás utáni költségvetésüket (120 millió) vették alapul és csökkentették a felére, 59 millió forintra. Ez az összeg mindenféle fejlesztést, bármilyen új kutatási projekt finanszírozását lehetetlenné teszi, legfeljebb a vegetáláshoz elég; az intézetnek már eddig is számos munkatársától kellett megválnia. Jelenleg közalapítványként működik, ezzel a társasági formával szemben azonban bizalmatlan a kormányzat, noha a közalapítványok átalakításáról a döntések még mindig nem születtek meg. Információink szerint legfeljebb két vagy három közalapítvány működhet tovább jelenlegi formájában: a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, amely három, egyaránt Schmidt Mária által irányított egységet foglal magába (XX. századi Intézet, XXI. századi Intézet, Terror Háza), valamint a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontot működtető Holocaust Közalapítvány bizonyosan, míg a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány talán (más tervek szerint összevonják a Holocaust Közalapítvánnyal). Az 56-os Intézet sorsa ebből a szempontból is bizonytalan. Forrásaink szerint Navracsics Tibor azt üzente az intézet vezetőinek, hogy úgy menekülhetnek meg és juthatnak pénzhez, ha csatlakoznak a Schmidt Máriához köthető közalapítványhoz - ahogyan azt alighanem Gerő András Habsburg Történeti Intézete is teszi majd. Az ötlet egyik érintett tetszését sem nyerte meg, így kérdés - bár a hatályos törvények szerint közalapítványt jogutód nélkül megszüntetni nem lehet -, hogy lesz-e egyáltalán szervezet, amelyiknek utalni lehet a szűkös félpénzt. Az 56-os Intézet liberális szellemiségétől aligha független a nekik szánt összeg drasztikus csökkentése - pedig az ott folyó szakmai munka minőségét, a kutatók szakmai felkészültségét kevesen mernék kétségbe vonni.
Az utóbbi hónapokban a kultúrharc eminens terepévé vált független színházi szcéna talán olcsóbban megússza. A kulturális és sajtóbizottság nagy többséggel elfogadta Karácsony Gergely és Kukorelly Endre (a Pécsi Országos Színházi Találkozó 2008-as programjának összeállítója) LMP-képviselők módosító javaslatát ahhoz a tervezethez, amely nem garantált volna semmilyen támogatást az ún. VI-os kategóriába tartozó színházaknak. A bizottság fideszes elnöke, L. Simon László is pártfogásába vette Karácsonyék indítványát, amely - az eddigi legalább 10 helyett - a kőszínházaknak nyújtott támogatások 8 százalékát bocsátaná az alternatív színházak rendelkezésére. A kőszínházi lobbi, azon belül is elsősorban a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság akarta elérni a független társulatok teljes anyagi kiszolgáltatottságát.
Szőcs Géza kulturális államtitkár és Vidnyánszky viszonyát szoros művészi együttműködés jellemzi, Szőcs '56-os darabját Vidnyánszky állította színpadra, és jövőre is Szőcs-bemutatót tervez a debreceni Csokonai Színház (amely intézménynek a honlap tanúsága szerint "Szőcs Géza kedves vendége, szinte tiszteletbeli tagja".) E művészi inspirációt Vidnyánszky tudhatóan politikai écákkal viszonozza, vagyis L. Simonnak Szőcs Géza államtitkárral szemben kellett támogatnia az LMP módosítóját, miközben kettejük viszonya információink szerint amúgy sem mentes a feszültségektől. L. Simon pragmatikus kultúrpolitikusnak tűnik; többször hangsúlyozta, hogy a 2002-es választást a Fidesz részben agreszszív kultúrpolitikája miatt veszítette végül el. Szőcs viszont forrásaink szerint még mindig élvezi valamelyest Orbán Viktor személyes bizalmát, míg mások szerint már ő maga is csak "átmeneti államtitkárként" tekint magára. Kérdés, hogy végül kinek a szava nyom többet a latban, és átmegy-e a Házon a bizottságot már meghódító LMP-javaslat, amelyet még a jobbikos bizottsági tagok is támogattak - egyedül a kőszínházak világából érkező fideszes képviselő, Gulyás Dénes operaénekes tartózkodott.
A Terminátor és az MMKA
Hasonlóképpen L. Simon szorgalmazta, hogy ne végezzék ki a Magyar Mozgókép Alapítványt (MMKA) - persze az érintettek is megkíséreltek hatni a döntéshozókra. A zaklatott előéletű közalapítvány - amely e társasági formát bizonyosan nem tarthatja meg - előzetes tervekben szereplő támogatása töredéke lenne az ideinek. A magyar filmművészet támogatására általában 4 és fél milliárdot különítettek el (szerződéses kötelmek különben bő 6 milliárdra köteleznék az államot, és a "zárolt" pénz itt is visszajárna elvileg, erről azonban sok szó nem esik, és esély sincs e pénzek viszontlátására). Egybehangzó információink szerint Orbán Viktor döntött úgy, hogy a négy és fél milliárdból kettőt Matolcsy György minisztériumához csoportosítanak át, jutott még a Nemzeti Kulturális Alapnak is, amit a miniszteri keretből lehet majd szétosztani, és végül alig több mint egymilliárd forint maradt a Mozgókép Közalapítványnál.
Ennek a kétszeresét hasznosíthatja Andy Vajna producer Matolcsy minisztériumán keresztül, amit egyrészt a tömegfilmek propagandalehetőségei iránti intenzív miniszterelnöki érdeklődés magyaráz, másrészt pedig - egy filmeskörökben terjedő pletyka szerint - a miniszterelnök hálája, amiért Vajna hozzásegítette egy randevúhoz Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzóval. Ha mindez igaz, akkor részben a Terminátor likvidálta az MMKA jövő évi költségvetését.
A kormánypárti kultúrpolitikusok legfontosabb érve az, hogy "művészfilmeket" úgysem néz jóformán senki, de kézenfekvő ellenvetésként kínálkozik, hogy nem utolsósorban azért van ez így, mert a forgalmazással, a promócióval, fesztiválokkal stb. már nem kalkulálnak a döntéshozók a pénzosztásnál. Hasonlóképpen nem lesz pénz a nemzetközi tagdíjak kifizetésére, így pedig a magyar film számos fesztiválról kiszorulhat, számos nemzetközi kapcsolat szakadna meg, éppen a magyar EU-elnökség előtt. Úgy tűnt, hogy az éves filmszemle is veszélybe kerül a magyar filmgyártással együtt. Rossz nyelvek megjegyzik még, hogy a jelenleg készülő nem túl sok magyar film egyikében, Szabó István Szabó Magda-adaptációjában Eperjes Károly alakít fontos szerepet, a Zimmer Feri immár elkerülhetetlen második részéért pedig Kálomista Gábor producer fideszes kapcsolatainak tartozunk hálával.
A kulturális bizottság azonban elővarázsolt valahonnan (vagy legalábbis erősen elképzelt) további 3 és fél milliárd forintot, hogy odaadhassa az MMKA-nak anélkül, hogy Matolcsy (Vajna) pénzéhez kelljen nyúlnia. Amennyiben ez is átmegy a végszavazáson, akkor az MMKA jogutódjának működését ha problémátlanná nem is változtatja, de a teljes kimúlástól mindenesetre megmenti a szervezetet - feltéve, hogy sikerül megtalálni az összeg költségvetési fedezetét.
Írók, szövetségek
A Nemzeti Kulturális Alap bevételeit (ezek forrása törvényben rögzítetten az ötös lottó játékadójának 90 százaléka) valamilyen okból nagyon alultervezi a költségvetési előzetes, igaz, NKA-keretek között lesz felhasználva pluszforrásként a filmes költségvetés fentebb említett 800 millió forintja is. Erre a túlzott óvatosságra hivatkozik ismét L. Simon László a kulturális bizottságon már átment módosítója, amely 600 ezerről az eredetileg tervezett egymilliárdra emelné az év elejétől valószínűleg beinduló Márai-program költségvetését (a közkönyvtár-fejlesztési programról lásd: A polcnak vagy a kölcsönzőknek, Magyar Narancs, 2010. április 15.). A kollégiumok ezzel együtt is kevesebb pénzből gazdálkodnának jövőre, mint amennyivel idén tervezhettek a zárolás előtt - bár állítólag ez a kérdés is nyitott. A bizonytalanság miatt januárra csúszik a döntés az irodalmi folyóiratok támogatásáról, nem világos ugyanis, mennyi pénzt lehet kiosztani. A kurátorok és a kiadók is azt remélik, hogy cserébe előbb fogják kiírni a könyvpályázatokat, annál is inkább, mert az őszi pályázat tavalyhoz hasonlóan idén is elmaradt, és "profilpályázat" sem volt ebben az évben. Ráadásul - hasonló okból - a Magyar Könyv Alapítvány sem tudott pályáztatni ősszel, és általában is bizonytalan a helyzete a fentebb emlegetett közalapítványi átalakítások miatt. A kortárs irodalom kiadása súlyosbodó krízis elé néz, kérdés, hogy középtávon talpon tudnak-e maradni a kicsi és közepes kiadók - a nagy kiadók ugyanis bizonyosan nem tudnak annyi szerzőt befogadni, amennyi most a piacon van. Egy kiadói szerkesztő megfogalmazása szerint a forráshiány nehezen hihető érv a debreceni stadionépítési támogatás nagyvonalúságát látva. Egyesek felvetik, hogy a folyóiratok támogatását kellene megkurtítani, mondván, hogy kinyomtatásuk lényegében fölösleges, annyira kevesen olvassák őket; folytathatnák tevékenységüket az interneten, a felszabaduló pénzt pedig könyvkiadásra lehetne fordítani.
Az írószervezetek jövő évi büdzséje még nem kalkulálható, az ő pénzüket a társadalmi szervezetek támogatására fordított összegből különítik el, jóval a költségvetés elfogadása után. Az idén mindenesetre különösen aránytalanra sikerült ez a művelet, a kormányhoz világnézeti értelemben is közel álló Írószövetség (melynek L. Simon a legutóbbi időkig titkára volt) a megpályázható összeg majd kétharmadát vitte haza egymaga, kis híján négyszer annyi pénzt, 6 millió forintot kapott, mint a Szépírók Társasága (1,6 millió), a fiatal írókat tömörítő szervezeteknek pedig még kevesebbel kellett beérniük. (Ha hozzászámítjuk, hogy míg az Írószövetség székházának bérleti díját külön fizeti az állam, a Szépírók Társasága irodai szobájának bérét pedig nem, a támogatás aránya körülbelül tíz az egyhez.)
A kultúrharcosok pusztítását mindent összevéve komolyan mérsékelték a Fidesz józan kultúrpolitikusai (alkalmi szövetségben a független színházak ügyében aktív és eredményes LMP-vel), de a veszteségek így is súlyosnak ígérkeznek. A játszma mindenesetre folytatódik.
