Továbbra is bizonytalan, kit és milyen módon fognak kinevezni a Műcsarnok vezetőjének, az azonban nyilvánvaló, hogy a kultúrharc frontjai a Fideszen belül húzódnak.
A Magyar Nemzetnek nyilatkozó Simonffy Márta, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének vezetője január 6-án úgy vélte, nem szerencsés, ha a politikai döntéshozók nem figyelnek oda a szakmára. "Azt hiszem, a döntés előtti mérlegeléskor mindenkor érdemes a szakma véleményét is meghallgatni; itt nemcsak a műkritikusokat tömörítő AICA szakvéleményére gondolok, hanem mondjuk a majdnem kétezer főt számláló Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége véleményére is, melynek, az utolsó néhány évet leszámítva, igenis sok köze volt a Műcsarnokhoz..." Simonffy tehát saját szervezetét, mondjuk ki, magát ajánlja a műkritikusok mellé szakmai kontrollként. "Mindenképpen szándékunkban van megkeresni az MNV Zrt. elnökét, és felajánlani a segítségünket" - nyugtatja meg a szakmaiság vesztén aggódókat. A szemérmes művész és a lap is szerényen elhallgatta, hogy Simonffy Terézváros fideszes alpolgármestereként is tevékeny.
Simonffy a Műcsarnok Petrányi Zsoltot megelőző igazgatója, Fabényi Júlia mellett teszi le a voksát, akinek idején a magyar kortárs művészet önreprezentációjának színtere volt a Műcsarnok, és akkor volt is közönsége - míg Petrányi alatt van tajvani kiállítás is, csak a magyar kortársak lettek szerinte bűnösen hanyagolva. A nézőszám is esett, a tajvaniakra magyar ember pillantást se vet. Szőcs Géza állítólagos favoritjáról, Francesca von Habsburgról (róla és az igazgatóválasztás korábbi fordulatairól lásd: A harcos és a hercegnő, Magyar Narancs, 2011. január 6.) joggal állapítja meg, hogy nem tud magyarul, és nem ismeri a hazai képzőművészeti szcénát. Szőcs kifogása ugyanakkor éppen az Petrányival szemben, hogy irányítása alatt az intézmény nem vált eléggé
megbecsült részévé
a nemzetközi kortárs képzőművészeti életnek, továbbá, hogy az ő pályázata sem felelt kielégítően a 21. század kihívásaira - noha Petrányi az exindex képzőművészeti folyóirat honlapján nyilvánossá tett pályázatának éppen ez áll a fókuszában. Ahogy lapunk Szőcs-portréjában (A meglepetésember, Magyar Narancs, 2010. június 10.) is sejtettük: a kulturális államtitkárt bonyolult vonzalmai egyszerre fűzik a ködös-mitikus nacionalizmushoz és a világpolgársághoz; személyi politikájának legfőbb szempontja a reprezentativitás. (Az exindex, a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége [AICA] magyar tagozata és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület levélben kérte az eredménytelenné nyilvánítás kissé részletesebb szakmai indoklását január elején, de mindeddig nem kaptak választ.)
Az államtitkár fellépése különben abban az egyben hasonlít Simonffy Mártáéhoz, hogy ő is kizárólag a szakmát képviseli. Az MNV Zrt. belső szabályozása ugyanis a szavazójoggal bíró tagok mellett - szükség esetén - háromféle, tanácskozási joggal rendelkező értékelő bizottsági tag kijelölését teszi lehetővé: "A vezető jogtanácsos irányítása alá tartozó szakterület részéről: 1 fő; a humánpolitikai szakterület részéről: 1 fő pszichológus szakértő; egyéb szakterületek részéről: 1-1 fő." Mivel Szőcs nem jogász és nem pszichológus, alighanem az "egyéb" szakterületek képviseletében foglalhatott helyet az ítészek közt, esetünkben a kortárs képzőművészet elismert szakértőjeként, amire valóban szükség is volt, a szabályozás ugyanis a szavazásra jogosultak közé efféle szakelemet véletlenül sem delegál (az AICA ez irányú kérését figyelmen kívül hagyták). A Műcsarnokkal foglalkozó előző cikkünk kapcsán feltett kérdésekre a Nemzeti Erőforrás Minisztérium sajtóosztálya lapzárta után érkezett válaszában egyebek mellett arról tájékoztatott, hogy a "szabályzat alapján (...) a bizottság tagja - véleményezési joggal - a NEFMI képviselője is, jelen esetben a kultúráért felelős államtitkár". A minisztérium által hivatkozott szabályzatban azonban, mint láthattuk, ilyesmi valójában nem olvasható. Kulturális államtitkárként Szőcs tehát nem lehetett jelen.
Igaz, a rugalmas szövegben szerepel egy olyan passzus is, mely szerint "az eljárási rendben foglaltaktól az adott társaság legfőbb szerve egyedi mérlegeléssel eltérhet". Magyarán a vonatkozó szerv akkor tartja be gondosan kimunkált eljárásrendjét, amikor gusztusa van rá. Megpróbáltuk megérdeklődni, milyen "egyéni mérlegelés" vehette rá a "legfőbb szervet", hogy kurátor, képzőművész vagy műkritikus helyett Szőcs Gézát hívja meg tanácskozni, de lapzártánkig kérdéseinkre nem érkezett válasz.
A szervezeti átalakítás előtt, amikor a Műcsarnok költségvetési intézmény volt, a kultuszminiszter nevezhette ki a vezetőjét. Petrányit Bozóki András nevezte ki, bár döntése előtt összehívott egy javaslattevő bizottságot.
Kortárs trendek
A bizottság mind Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum jelenlegi igazgatója, mind Petrányi Zsolt pályázata előtt Fabényi Júlia pályázatát hozta ki győztesnek, Bozóki azonban, elsősorban a bizottság munkájában részt vevő Radnóti Sándor érvelésétől meggyőzve, a merészebb, progresszívabb koncepcióval előálló Petrányit választotta. Bár Petrányi igazgatói periódusáról megoszlanak a vélemények, és vannak, akik szerint sok mindent nem tudott beváltani abból, amit pályázata ígért (részben pénzügyi, részben nyilván egyéb okokból), egy fontos siker mindenképp fűződik a nevéhez. ' volt a nemzeti biztosa az Andreas Fogarasi videoinstallációs kiállításával fémjelzett magyar pavilonnak a 2007-es Velencei Biennálén, amelyben a művész az utóbbi száz évben épült budapesti művelődési házakat mutatta be, s ami elnyerte a legrangosabb kortárs művészeti díjat, az Arany Oroszlánt.
A kevesebb látogatót magyarázhatja az, hogy Petrányi nem ízléskövető, hanem középtávon, lassú munkával ízlést formáló intézménynek fogta fel a Műcsarnokot, melynek küldetése az alapító okirat szerint "a nemzetközi és hazai kortárs képzőművészeti trendek, jelenségek közvetítése, bemutatása, alakítása". Korábban Fabényi másképp értelmezte a ház küldetését. Nagy történeti kiállításokat szervezett, például a Négyszáz év francia festészetét. Ennek a Delacroix-t, Monet-t, Renoirt és más, a közműveltségbe réges-rég integrálódott klasszikusokat felmutató tárlatnak a nézőszámával természetesen nem versenyezhet az alapító okiratban foglalt célokat szigorúbban vevő elképzelés. Az intézmény egyébiránt az utóbbi években folyamatosan helyt adott magyar alkotók műveinek is - ha nem is a teljes kortárs művészeti paletta reprezentálásának igényével, hanem a kurrens nemzetközi folyamatokra reflektáló munkák előtérbe állításával. Petrányi pályázatának adatai szerint a magyar egyéni és csoportos kiállításokon (2008-ban például Na, mi van? címen futott a kortárs magyar művészetről "körképet" nyújtó tárlat) több mint 250 magyar művész kapott bemutatkozási lehetőséget az elmúlt öt évben.
Új pályázati kör sejthetően nem lesz, mivel Petrányit csak egy hónapra kérték fel az ügyvezetésre. Francesca von Habsburg január 12-én kelt nyilatkozata közli, hogy a Műcsarnokkal vagy más magyar múzeumokkal folytatott együttműködés pillanatnyilag nem áll alapítványa érdeklődésének középpontjában. Ez cáfolja azokat a sajtótalálgatásokat, melyek szerint Szőcs immár kineveztetheti a pályázat kritériumait nem teljesítő hercegnőt. A legfrissebb pletykák szerint Gulyás Gábor, a debreceni Modem Kósa Lajoshoz közel álló igazgatója válthatja Petrányit. (Esélyeit ugyanakkor aligha növeli, hogy Gulyás, aki Vajda Mihály tanítványa volt, a napokban közleményben állt ki a Magyar Nemzetben egy héten keresztül kolumnás cikkekben támadott filozófusok mellett.)
Koncepciók valós vitája helyett fideszes pártpolitikusok küzdelmében dől majd el, hogy ki irányítja a Műcsarnokot a következő években.
