Elég csak gyakran járni kekszet és akvavitet (rövidital) vásárolni az IKEA-ba, máris a skandináv dizájn jelentős értői közé sorolhatjuk magunkat. Ám ahhoz, hogy efféle hóbortjaink (na jó: hóbortjaim) mögött mégis húzódjon némi erudíció, nem is váratlan (végtére a Deko Tv mégiscsak egy tematikus csatorna) segítség érkezett e nagyszerű portréfilm képében.
Hősünk dolgaival pár éve - éppen születésének 100. évfordulója alkalmából - hazai kiállítóhelyeken is ismerkedhettünk (Budapesten és Kecskeméten). Arne Jacobsen (1902-1971) dán építész és dizájner az egyszerűségében látványos, gondolatiságában minimum felkavaró, úgynevezett organikus formatervezés hírhedett majsztora. Személye, élete kész regény, műve egyfelől napnál is világosabb, másfelől rejtély. Tán ez a "napnál is világosabb" maga a titok - hogy nem a napfény és a világosság hiányától jött-e neki mindez. (Mindenesetre biztos nem ettől ilyen drágák a munkái, nyakam rá.)
A portréfilm olyan, mint az alanya: egyszerű és alapos, kérlelhetetlen és tárgyilagos. Megismerkedünk a nagy hírű művek sorával, előttünk az oxfordi St. Catherine's College, a Dán Nemzeti Bank épülete, a koppenhágai SAS Hotel és a rettenetes székek, székek, székek... A Hangya, a Hattyú és a Tojás... Lehet tépelődni, mihez is kezdhetnénk a végtelenségig lecsupaszított formákkal, hogyan is jövünk mi az ilyen szintű, nyilvánvalóan tudományos-fantasztikus (pontosabban sci-fibe illő) egyértelműséghez.
Az a jó a huszadik században, hogy nem volt olyan régen. Egy csomóan közülünk azért még emlékeznek erre-arra. Mondjuk Jacobsen egykori kollégáit, tanítványait éppenséggel nem kellett ismeretlen tájakon felkutatnia a forgatócsoportnak, aki közülük még aktív (számos személy), most is ott van, ahol az ég (a dizájnég, a házég) zeng. Szavaikból, visszaemlékezéseikből őszintén szólva egy vélhetően rémes alak képe bontakozik ki. Maximalizmus, eltökéltség s a mindezzel járó hajcsártempó; piramidális öntudat s a belőle fakadó erős hajlandóság a sértettségre és hasonló nyalánkságok, történelmi háttérrel.
Az Arne Jacobsen életét bemutató dokumentummű az utóbbi idők kétségkívül egyik legizgalmasabb portréfilmje ezen az árva magyar képernyőn.
Műsoron: december 3., 22.30
