Emlékeznek arra, amikor kilőtték a Bakot? Micsoda blamázs volt! A Capricorn 1 volt ugyanis az első űrhajó, ami embert szállított a Marsra! - már amennyire hihetünk a nagyszerű Peter Hyams hasoncímű (magyarul a málén poéngyilkos Földi űrutazás címen adták), 1978-as filmjének. Lendületes, profi munka volt, a kor technológiai csúcsszínvonalán; ha jól emlékszem, a jóarcú Hal Holbrook adja benne a sima modorú rohadékot, Elliot Gould a száguldós riportert, s Telly Savalasnak is volt benne egy harsány cameója, a mocskos szájú, jobb napokat és gépeket látott permetezőpilóta ősi toposzában - ördög és pokol, O. J. Simpson volt az egyik űrhajós! Az volt a fő problematika, hogy egy nagy átverés volt az egész Mars-csomag. O. J. dehogyis ment a szőrös bolygóra, csak Amerika már akkor is tudományos méretekben tévéfertőzött lakosságának akarták beadni a kamurepülést, hogy megin' hogy lemostuk a ruszkikat, főhetnek a büdös bajkonúri levükben. (Nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek, de az sem lehet merő véletlen, hogy a Boney M. épp akkoriban jelentkezett a Nightflight to Venus c. albumával - de ez mellékszál.) Ám a nyilvánosság résen volt, s ahogy mondani szokták: "lelepleződött a turpisság". Peter Hyams filmjét semmiképpen nem neveznénk holmi negatív utópiának, inkább afféle tündérmese szegény. Mindazonáltal nem nélkülöz némi kancsalítást a jövőbe (ebbe a maiba). Hogy tudniillik Patyomkin-bolygókat igáznak le Patyomkin-katonák, s Patyomkin-vacsorától zúg a Patyomkin-reterát, meg hasonlók: CNN, Fox, de akár HBO, Fedák Sári és a család. Robert Caulfielddel (Gould rágott körmű újságírója a Földi űrutazásban) ma bizonyára az történne, hogy felültetné a Pentagon az első Bagdadba tartó terepszínű Hummerra, és szerencsétlen még akkor sem venné észre, hogy a valamelyik stúdió bérelte közeli sivatagban töltött pár hónapot, amikor meglátná magát az egyik HBO-sorozat vicces mellékalakjaként. A vége is szomorú lenne, az alkoholtól puffadt képű Caulfield az utcasarkokon vegzálná a járókelőket, hogy tessék mondani, ez már Bagdad?
Ridley Scott jelen filmje arról szól, hogy beiktatnak egy hamis al-káidás alvállalkozót, és kiiktatnak egy igazit az ügyes CIA-szakemberek: egy ügynök (Leonardo di Caprio) és egy tisztviselő (Russel Crowe) - ez lenne a másik, tán érdekesebb, ám valamiért véknyabban gombolyított "virtuális szál"; az osztályvezető mintha joystickkel mozgatná az ágenst, vagy a mobilja lenne a távkapcsoló. Beüti, hogy balról jön egy Stinger rakéta, és az ügyes ügynök elugrik gyorsan előle, bár nagyon megüti magát, s többször is gyógykezelésre szorul (lásd még hurok, illetve hurik, akik az öngyilkos delikvenseket várják jól megérdemelt szinekúrájuk alkalmából). Hát, igen, így elmesélve ez a marionettolvasat soványkának tűnik.
Scott mint afféle felfedező a spanyol viasz cseppfolyósításán fáradozik a fejlett technika segítségével: a terepen (Ammánban, Dubaiban, valahol Szíriában és Irakban) mozgó ügynök empatikus arc, megérti a helyieket, szereti a jó kuszkuszt, és ahogy mondani szokták "vannak arab barátai is", továbbá ért a gyerekek nyelvén. Ám jól tudja az arabokról, nincs rendben velük minden: "naponta ötször lefejelik a padlót". A Langleyben (Virginia) vitézkedő hájas kombinátornak ellenben semmi sem szent, kiiktatandó trogloditákat, tevenyelven karattyoló töltött abroszokat lát nagy kézi ágyúkkal a bizonyítottan érző (a zömük ugye félelmet) helyi lakosságban, s ez napi nézeteltérések forrása a két szakember között.
Az spoiler, ha elárulom, hogy a végére Russellről is kiderül, hogy van szíve? Már legalábbis ha az övéi szorulnak rá, és a mondott hurok. Eközben persze arra is módunk nyílik, hogy megismerkedjünk a (jordán) király legkiválóbb dolgozóival: jó európai iskolák és szolid amerikai sikerek, a főtitkos szolga harmadik lett a marylandi Andy Garcia-napok középdöntőjén.
Ha nem vasárnap lett volna Ridley Scott 71. születésnapja, lehet, hogy otthon maradok - és megnézem a Foley ismétlését a tévében. De mégis szebb volt együtt ünnepelni, felidéztük a régi szép időket. Volt már Scottnak olyan filmje, amiben amerikai elit katonák próbáltak elkapni terrorista felső vezetőt - éppenséggel a Sólyom végveszélyben sem tartozik az életmű kiemelkedő darabjai közé, viszont abban még volt valami abból a maga idejében akár haladónak is számító hollywoodi hagyományból, mely a valóságfeltárás és a lelki mozgatórugó keresgélésének egyébként szimpatikus igényével közelítette tárgyát. Nos, e tekintetben szinte kizárólag a vietnami háború tűnik visszanézve inspiratívnak. Születtek felszólamlások széltől szélig, láttunk bőrnyakú szörnyetegeket éppúgy, mint becstelen kis sárga pondrókat, s a dzsungel is jóval festőibbnek volt mondható, mint a sivatag. De ez a mostani szcéna (Irak és vidéke) sehogy sem akar a mozgóképes véleményformálás terepéül szolgálni - nem a publicisztikai hevületet kérjük számon, hanem az átgondolt képek máshol kőharapó erejét. Az iraki tárgyú filmek zömmel úgy viselkednek, mintha lenne valami riporteri segédfunkciójuk, láttatni azt, amihez a tanúnak szerény a szókincse, mintha a mozi az online sajtó egyik, kis kamerácskával jelölt ablaka lenne, a tudósító fullajtárja. Az agg mester is ilyen filmet készített, van benne korszerű, de emberi leleménnyel nagyritkán mégis kijátszható haditechnika - s e technika ilyen-olyan mozgásainak kétségkívül ezredfordulós a koreográfiája, balettja (a szélrózsa szokott irányaiba elporzó terepjárók például dögösek), akusztikus sodrása (ha utóbbi nem is túl eredeti, golyó süvít, csattan a závár, felugatnak a sivatag kutyái). De senki meg nem mondja, hogy mi a fenéről is szól a Hazugságok hálója. Hogy egy háborúban mindenki hazudik, s ahogy távolodunk a tűzvonaltól, úgy nőnek a hazugságok? Jesszus! De a palesztin menekülttáborban született ápolónő mégis beleszeret a hősbe, ne túlozzunk, megkedveli, és fogadja az udvarlását - hisz a szerelemről tudjuk, hogy vak és oktalan. Sejtettünk már effélét magáról a moziról is.
De ez a film csak szimplán hosszú és érdektelen. Nem létező marhák gyepálnak benne viszonylag egzotikus körülmények között nem létező marhákat, valamiféle hazugságnak látszó hazugságra hivatkozva. Alighanem vmi küldetésük lehet.
Forgalmazza az Intercom
