Színház - "Sokat tűrt, kisírt szemű nép - Euripidész: Oresztész

  • Csáki Judit
  • 2008. december 4.

Zene

A Nemzeti előcsarnokát, büféjét benépesítő-beordibáló, a ki-kicsodát magyarázó főiskolások, valamint a múzeumból idekölcsönzött Euripidész-márványfej szépen kijelölik az Oresztész című előadás intonációs skálájának két végpontját. A mai magyarázatoktól a sokgenerációs antik sorscsapássorozatig.

A Nemzeti előcsarnokát, büféjét benépesítő-beordibáló, a ki-kicsodát magyarázó főiskolások, valamint a múzeumból idekölcsönzött Euripidész-márványfej szépen kijelölik az Oresztész című előadás intonációs skálájának két végpontját. A mai magyarázatoktól a sokgenerációs antik sorscsapássorozatig.

Az Atreidák ölésektől zsúfolt mítosza egyfelől nyomasztó, másfelől érthető. Bosszú bosszú hátán - és nemcsak isteni parancsra, hanem kézenfekvő egyéni érdekből is; nevezzük ezt belső indíttatásnak.

Alföldi Róbert jól tette, hogy épp Euripidész drámáját választotta a témakörben kínálkozó számos görög tragédia közül. Arisztotelész a Poétikában Szophoklésznak tulajdonítja azt a mondást, hogy "ő maga olyanoknak alkotja meg az embereket, amilyeneknek lenniük kell, Euripidész pedig olyanoknak, amilyenek". A legmodernebb antik szerző.

Alföldi jól tette azt is, hogy új verziót rendelt: Karsai György nyersfordításából Térey János írt költői-szikár szöveget, nemcsak mait és lazát, vagyis jól mondhatót, hanem olvasva is szenvedélyeset és gazdagot.

És jó Menczel Róbert tere is: ferde síkok, tükrök, nagy fényes felületek határolják, középen árokféleség, teli rongyokkal - Argosz határában lehetünk, ahová önszántából nem jön senki élni, csak aki menekül, vagy akinek másutt nincs helye. Két teherautóroncs süpped bele a földbe - nagyvárosi ikonok.

A rendezés követi Euripidész drámájának tagolását. Az első részben az elcsigázott és bűntudatos Oresztész körül jelennek meg a történet szereplői, és ki-ki leszögezi, hol áll e "jogos, de helytelen" bosszúállás - az anyagyilkosság - megítélésében. Kabinetalakítások sorjáznak, rövid, de nagyon fontos betétek, amelyek aztán szoros kört zárnak be Oresztész körül. Az előadásban egyelőre nagy rések tátonganak az egyes epizódok között, látszik a férc meg az igyekezet. De látszik a rezignált gondolat is: "legyen már vége a bosszúsorozatnak, bár kétlem, hogy vége lesz valaha..."

Helené - már nem az a fruska, akiért kitört a trójai háború és romba dőlt egy birodalom, de - szépségének és egykori hatalmának teljes birtokában mintegy átsuhan a kietlen vidéken, és laza társalgási modorban illőn megemlékezik nővéréről, az Oresztész által megölt Klütaimnésztráról. Udvaros Dorottya játékának könnyed eleganciája erős kontrasztot képez a tettel és a környezettel - Helené még mindig fölötte áll mindannak, amit éppen ő okozott.

Menelaosz - Cserhalmi György alakításában - idézi még a nagy hadvezért, de már elege van, már megúszásra játszik: "védem is a rokont, meg nem is"; az ilyent nevezzük ma reálpolitikusnak, esetleg gyávának.

Tündareosz - Helené és Klütaimnésztra apja, Oresztész nagyapja - nemcsak az öregek tisztánlátó bölcsességét mutatja Garas Dezső öltönyös, jól karbantartott játékában, hanem a tisztánlátásból fakadó sziklaszilárd ítéletet, az engesztelhetetlen morális elutasítást és a szenvedélyes haragot. Az előadás egyik legszebb pillanata, amikor a nyakába csimpaszkodó, megbocsátásért, de legalább némi nagyapai szeretetért esengő Oresztész ölelésében csak áll, mint egy fa, mert másként nem tehet. Arcán az egész elátkozott család tragédiája fölötti fájdalom.

A Kar tagjai közülünk, a nézőtérről mennek a színpadra, miután alaposan kikérdezték Élektrát az előzményekről. Öt mai rongyokba öltöztetett asszony, akik másként ugyan, és olykor némi távolságot tartva az aggodalomtól, de egyként Oresztész és Élektra mellett állnak. Nagy Mari játssza a Karvezetőt, Csoma Judit, Murányi Tünde, Szalay Marianna és Gerlits Réka a Kar tagjait: tyúkot kopasztanak-beleznek, húslevest főznek: itt vannak otthon, a világ végén.

Aztán Oresztész lassan talpra áll - Rába Roland játéka is telítetté, lendületessé és súlyossá válik -, és kezdetét veszi a második rész: az argosziak halálos ítéletétől erőre kapó, felindult Oresztész nagy vágtája - és Rába nagy alakítása. Kinyírni mindenkit, aki ellene fordult - ez a célja, de legalábbis "lássuk, uramisten, mire megyünk ketten". Péterfy Bori, aki mindeddig az asszonyi erőt, a feltétlen odaadást és szolidaritást hangsúlyozta Élektrájában (hogy aztán ez mennyire fakad a szerelmes szeretetből, és mennyire az elkövetett bűn közösségéből, az némileg rejtve marad itt), immár alig tudja követni bátyja indulatát. És felbukkan a jó barát, a bűnben ugyancsak részes Püladész is - László Zsolt képes az immár erőteljesen fölfelé tartó lendületbe belelépni és továbbvinni azt -: hármas összetartozásukat, szenvedélyes szerelmüket nemigen lehet szétszálazni.

Blaskó Péter fújtatása-lihegése már odakintről hallatszik: a Hírnök szerepében Élektrának meséli el, hogyan ítéltek az argosziak, hogyan viselte az ítéletet Oresztész - szép monológ és szép alakítás.

Akárcsak a phrügiai monológja Kulka Jánostól: kiábrándult, elborzadt beszámoló a megzakkant Oresztészről, aki megölte Helenét (akit aztán "elloptak az istenek"), és megölni készül Menelaosz lányát, de ezt már látjuk is: Tompos Kátya Hermionéjának nyakán a kés...

De nem öli meg, hanem feleségül veszi: Földi Ádám Apollónja világos öltönyben, homlokára tolt napszemüvegben, rappelő tinik gyűrűjében megjelenik, és rendet csinál. Nahiszen.

Nemzeti Színház, november 21.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.