Kóbor János: Nem elegáns dolog ez a stadionépítés

  • narancs.hu
  • 2015. június 10.

Zene

Az Omega frontemberével Nagy Gergely Miklós a felcsúti buli apropóján készített nagyinterjút, amely a Narancs június 11-i lapszámában lesz olvasható. Ellenállás, ’56, vallásosság, a régi és a mai Fidesz is szóba került. Na meg a stadion. Ízelítő.

Magyar Narancs: Nyugat-Európában az sem történik meg, hogy a kormányfő egyszer csak épít egy stadiont a vidéki háza mellé. Ez szerintem, mármint az önökre zúduló indulat és Orbán mániája, összefügg.

Kóbor János: Hadd mondjak erre valamit. Ha van egy miniszterelnök egy ilyen focistamúlttal, és van benne egy kis lokálpatriotizmus, akkor nem ez a legnagyobb tragédia, amit ő most tesz. Tudja, mennyibe került ez a stadion?

MN: Valahol 3 és 4 milliárd közt volt.

KJ: Az egy kilométer autópálya. És mint tudjuk, a M4-est azért állították le, mert kilométere 4 milliárdért épült.

MN: Azt azért állították le, mert Simicska Lajos építette.

KJ: Én ebből semmi konkrétumot nem tudok. De persze lehet, egy miniszterelnöknél nem biztos, hogy ez a legelegánsabb, ha ezt csinálja.

MN: De ha egy zenekar elmegy egy nem szokványos helyre koncertezni, annak igenis jelentése van. Itt szerintem az a nem ok nélküli látszat keletkezett, hogy az Omega végül is helyesli azt, ahogy és amiért ez a stadion megépült, és amit szimbolizál.

KJ: Ebben semmi ilyen nincs, és nem is szeretnék állást foglalni ezzel kapcsolatban. Mi soha nem köteleztük el magunkat egyik párt mellett sem, nem léptünk fel pártrendezvényen. A stadiont mi csak béreljük, ez a vita nem a nyugati demokráciák színvonala, inkább a harmadik világiaké. Nem is kívánok belemenni. Ami a stadion építése körül történt, számomra még nem elítélendő. Miközben mondom, nem elegáns dolog ez a stadionépítés. Ha én miniszterelnök lennék, nem biztos, hogy ezt csinálnám. De nem ítélem el százszázalékosan. A koncerttel kapcsolatban pedig úgy fogom fel, hogy a stadion a test, amibe mi viszünk lelket. Egyébként pedig Magyarország ha valamiben, akkor sportban nagyhatalom.

A teljes interjú a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.