Ismerve az olvasás drámai visszaszorulásáról szóló adatokat, talán "felelőtlenségnek" tűnhet piacra dobni egy közel kilencszáz oldalas és 1,5 kg-os könyvet - lemértem, tényleg annyi - Franciaország történetéről, ráadásul úgy, hogy ez még csak az első kötet. Hamarosan azonban rádöbben a lelkes olvasó, hogy nem akármilyen szakembergárda által felhalmozott tudásanyag birtokába jutott, a szerkesztő, Georges Duby neve pedig garancia arra, hogy a Franciaország története I. igencsak jó befektetés volt. A monumentális munka ugyanis fájdalmas űrt hivatott betölteni a magyar nyelvű szakirodalomban; olykor a részletekben is elvesző, multidiszciplináris bepillantást enged egy olyan ország történetébe és rég múlt mindennapjaiba, mely évszázadokon keresztül meghatározó szereplője és alakítója volt Európa és a világ eseményeinek.
A "hexagon" történetével ismerkedve óhatatlanul szükséges megismerni a majdani események helyszínét. A könyv bevezetésként útikönyvet megszégyenítő részletességgel mutatja be a francia vidék változatos forgatagát. Miközben pedig a rekettyések, gleccserek, olajfák, szőlő- és gabonatáblák között barangolunk, kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy virtuális kirándulásunkat egyetlen árva térkép sem segíti. Mindez már csak azért is fájó, mert ez esetben valószínű nem a terjedelem szabta korlátok parancsolta megszorító intézkedésről van szó. S ha már a hiányosságoknál tartunk, semmiképpen sem hagyható szó nélkül az a misztérium, hogy a könyv készítői miért feledkeztek meg azokról, akiknek olthatatlan tudásszomját még ez a közel kilencszáz oldal sem tudta csillapí-tani, magyarán a könyv végén nem található bibliográfia (még magyar nyelvű sem), ahogy hiányzik a név- és tárgymutató is.
Miután megismerkedtünk Franciaország valóban páratlan földrajzi adottságaival, nyomon követhetjük, ahogy a letűnt korok névtelen hősei egyre gyorsuló sebességgel, oldalanként
évezredes ugrásokkal
rohannak a könyv lapjain a civilizáció felé, hogy a "római hódítás előtt kigyúlhassanak a történelem fényei". Annak a történelemnek a fényei, melyben a "valóság sokkal bonyolultabb, mint amennyit a történész meg tud ragadni belőle", és ez talán nem csak a középkor földbirtokszerkezetére igaz. A valóság megragadásának igénye pedig megköveteli a tudományok megannyi ágának az összefonódását, hogy egymásnak kölcsönösen segítséget nyújtva kalauzolják a kései utókort a múltban tett kirándulásai során.
A kronologikus felépítésű Franciaország története a részletesen és aprólékosan bemutatott politikatörténet mellett - mely azért helyenként némi háttértudást is feltételez - hosszabb-rövidebb fejezetekben sorra veszi a különböző korok művészeti, kulturális, gazdasági életének történéseit is. Így nyomon követhetjük azt az átalakulást, melynek eredményeként az ország lakói eljutnak a "rothadt árpából készült bűzös lének" nevezett sör fogyasztásától a borkultúra legmagasabb fokáig. Tanúi lehetünk annak a sokáig tartó és gyakran véres folyamatnak, melynek során a határvidék fogalmát felváltja a rengeteg vitát és háborút kiváltó határvonal fogalma. Láthatjuk, amint Suger apát munkássága nyomán "lángoló fény" önti el a franciaországi és az európai templomokat, s mindezen események közepette a "Francia Királyság közepén éktelenkedő roppant daganat" - Párizs - mind erősebb befolyást gyakorol az ország és a kontinens ügyeire, legyen szó békéről, háborúról vagy éppenséggel a divatról.
Az évszázadokon átívelő lomha folyamatok mellett a történelem reflektorfényében Dadogó, Együgyű, Kopasz, Kövér vagy Civakodó királyok váltják egymást az egyre erősödő királyi trónon, hogy azután híres és hírhedt Lajosok gazdálkodhassanak okosan vagy kevésbé okosan Franciaország erőforrásaival. Megemlítendő, hogy a kitűnő könyv éppen az ancien régime bemutatásakor okozott némi csalódást a dekadens vonások - nem biztos, hogy helytálló - túlhangsúlyozásával. Az élet édességének féktelen élvezete, a lettre de cachet-k felemlegetése és a gőgös közömbösséggel vádolt kormányzat, illetve a jó szóval nem illetett XVI. Lajos a valóságnál talán egy árnyalattal kedvezőtlenebb színekkel tárja föl a XVIII. század második felének portréját. Ezek után könnyen levezethető a hanyatlás korszakát követő nagy tisztítótűz szükségszerűsége, és védhetővé válnak a Bastille bevétele utáni események. Persze a francia forradalom korról korra, világnézetről világnézetre és történetírói iskolánként előszeretettel váltogatja arcait, megnehezítve az objektív véleményalkotást ezzel a valóban sok vitát kiváltó eseménnyel kapcsolatban. Mindezek után talán nem meglepő, hogy a könyvben a forradalom mellett Napóleon csillaga valahogy halványabban pislákol a francia történelem égboltján.
A Franciaország története I. nyugodtan viselhetné a Franciaország civilizációtörténete hangzatosabb és a leírtak fényében mindenképpen jogosabbnak tűnő címet. A szerzők és a szerkesztő valóban lenyűgöző erőfeszítéseket tettek egy változatos múltú, felidézendő emlékekben gazdag ország jelenben élő régmúltjának a feltárására.
Osiris Kiadó, 2005, 857 oldal, 5500 Ft
