Színház - Kis dolgok nagy súlya - Frances Hodgson Burnett: A kis lord

  • Csáki Judit
  • 2011. január 13.

Zene

A szombathelyi Weöres Sándor Színház A kis lord című előadásának ifjabb nézői aligha tudják, hogy egy bizonyos Frances Hodgson Burnett nevű angol hölgy vagy százhúsz évvel a Harry Potter megszületése előtt modellezte ezt a későbbi karriertörténetet, a J. K. Rowlingét. Ja, és voltaképp modellezte - némi változtatással, persze az írói szabadság jegyében - saját, nagy sikerűvé vált gyerekregényének, a Little Lord Fountleroynak a szüzséjét is. Az ő családja is elszegényedett az apja halála után, kivándoroltak Angliából Amerikába, ott írta meg a regényt, amellyel óriási sikert aratott, gazdag lett, majd visszatért gyerekkora színhelyére, vett egy házat - de nem élt boldogan, mint ama bizonyos kis lord, mert az élet mégsem habos torta.

A szombathelyi Weöres Sándor Színház A kis lord című előadásának ifjabb nézői aligha tudják, hogy egy bizonyos Frances Hodgson Burnett nevű angol hölgy vagy százhúsz évvel a Harry Potter megszületése előtt modellezte ezt a későbbi karriertörténetet, a J. K. Rowlingét. Ja, és voltaképp modellezte - némi változtatással, persze az írói szabadság jegyében - saját, nagy sikerűvé vált gyerekregényének, a Little Lord Fountleroynak a szüzséjét is. Az ő családja is elszegényedett az apja halála után, kivándoroltak Angliából Amerikába, ott írta meg a regényt, amellyel óriási sikert aratott, gazdag lett, majd visszatért gyerekkora színhelyére, vett egy házat - de nem élt boldogan, mint ama bizonyos kis lord, mert az élet mégsem habos torta.

A kis lord aztán végigvonult a huszadik századon, sokaknak volt kedvenc vagy kedves meséje, de a vonulás itthon egyszer csak megállt, valahol a múlt század ötvenes éveiben. Attól kezdve csak néhány megátalkodottan rendszerellenes családban tűnődhettek el a kisgyerekek a talpraesett kis amerikai fiúcska és a köszvényes-rigolyás, de melegszívű arisztokrata nagypapa megható történetén - nyilván a szocialista meseeszmény jegyében száműzték a boltokból és a könyvtárakból a kis arisztokrata kalandjait. A mese magva ugyanis a "rang kötelez" erős parancsa: a kisfiúnak azért kell visszatérni apja halála után édesanyjával együtt Amerikából Angliába, hogy az ősi birtokon elfoglalja az őt megillető helyet: lord legyen belőle, Lord Fountleroy.

A szombathelyi színházban játszott darabot a meséből a rendező, Jeles András írta. Finom munka; mindegyik jelenetnek megvan a maga kerekdedsége, de a helye is a nagyobb egészben. Kiélesednek a történet mellékszereplői: az amerikai közeg rangtalan közössége, a boltos, a zsömleárus, az indiánivadék cipőpucoló; a kis Cedric köztük éli mindennapjait, mígnem az Angliából érkezett ügyvéd nagyot nem fordít a sorsán. Később ugyancsak a dramaturgiai kacskaringók kapnak nagy hangsúlyt: egy jótékonysági "trip", melyet látva a kis Cedric immár mint kis lordjelölt szerez némi felnőttes tapasztalatot a világ álszentségéről, a nyomorról, a hazugságról; vagy a fondorlatos vagyonvadászok, a Badger házaspár manipulációi, amellyel elütnék a kisfiút a jogos járandóságtól, az immár megérdemelt lordságtól. Jeles alaposan kidolgozza ezeket a látszólagos mellékszálakat, míves színházat épít belőlük. Fontosabb és időtlenebb mondandót hordoznak, mint a kisfiú története, melynek summája csak annyi, hogy mindenki, de legalábbis a zsémbes öregúr, a Jordán Tamás gyöngéd játékában életre keltett Lord Dorincourt jó lesz az ő jósága által. Jeles a mellékalakokban mélyíti el az előadást.

Zene van hozzá, Melis Lászlóé, aki sok stiláris utalással és idézettel teremt erős atmoszférát (lehengerlő, amikor Szerémi Zoltán Havisham ügyvédje nagy udvarlásában a Nessun Dormát zengi!); és zenészek is vannak, akik énekkel, hangszerrel és jelenléttel is részesei a játéknak. Szép és Jelesre jellemzően összetett a látvány; az amerikai szatócsbolt a maga rusztikus találékonyságával szép, a hajó a hullámzó tengeren ötletes, a kocsizás a kastélyhoz szellemes, a többi egyszerű és funkcionális (a díszletet Perovics Zoltán, a jelmezt Bánki Róza tervezte). Az átdíszítés is része az előadásnak: a Narrátor (aki olykor riporter is) vezényli a bútormozgatást, mint valami cirkuszi hopmester a porond átrendezését. Kedvenc motívuma Jeles András rendezői világának ez is, a játékmester mint a színházi varázslat karmestere és animátora, akárcsak a filmvetítés és az árnyjáték.

Aki nem vész el a történet fordulatai közt - amúgy nem kell elveszni benne, könnyen követhető -, az mintegy bónuszként belemerülhet Jeles rendezői alaposságába, tiszta, komótos színházi beszédmódjába. A kis dolgok, a teátrális összetevők nagy súlyába. Egy-egy színészi alakításban rácsodálkozhat a figura megkomponált bonyolultságába, teljességébe. Akár a Kiss Mari megformálta, szinte mitikus jelenségre, Prue-ra, akár a Szerémi Zoltán játszotta, kissé lökött ügyvédre, a Szabó Tibor-féle Hobbs szatócsboltosra vagy Kálmánchelyi Zoltán (ugyancsak bolondos) Dick cipőpucolójára nézünk, egy teljes sorsot látunk megelevenedni. És ezekről a teljes sorsokról, melyek úgy hullámoznak egymásba és egymáson, mint a tengert idéző kék leplek - ezekről szól Jeles előadása. Csonka Szilvia szűk és erőteljes eszközökkel megformált anyafigurájáról, Nagy Cili Mrs. Pardiggle-jének agresszív jótékonykodásáról, Endrődy Krisztián Vályogvetőjének történetéről, a Kiss Mari karjában tartott halott csecsemőről. El is ér hozzánk, a szombathelyi nézőkig.

A kis lordot Grünwald Dávid játssza. Ügyes gyerekszínész, több is annál: érzékeny játszótársa felnőtt partnereinek. És mély értője Jeles András alapos, intenzív, globális színházának.

Szombathelyi Weöres Sándor Színház, december 7.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.