Zene

Ez a lemezismertetõ nem arról próbál szólni, hogyan született meg a dzsessz New Orleansban, hanem arról, hogy hogyan nem halt meg. De egy bekezdésnyire muszáj megidézni a XX. század elejét is, ezen nem spórolhatunk.

koncert Anastacia Három dolgot szoktak mondani róla. Leggyakrabban, hogy egy fehér nõ - fekete hanggal.

A Kogart (Kovács Gábor Művészeti Alapítvány) előkelő Andrássy úti székházában, ahol 1960-tól a kilencvenes évek középéig a Fiatal Művészek - leharcolt állapotú - Klubja üzemelt, egy csoportos kiállítás erejéig a "legendás" múltba révedhet bele a látogató.

Kevés építésznek nyílik módja arra, hogy korábbi műve helyére másikat tervezzen. Csomay Zsófia irodaházával, a Francia Intézettel vis-á-vis ez történt, illetve mégsem teljesen.

Különös műsort állított össze Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok élén.

Az elmúlt tizenöt évben (szerencsére) elegendő Klezmatics-koncertet és -lemezt hallottam ahhoz, hogy újra és újra leírhassam: a világ legjobb klezmerzenekarának tartom. Rogyásig. Tudom persze, az ilyen elragadtatott kifakadásokban éppen annyi elfogultság rejlik, hogy ne lehessen őket komolyan venni; de ha egyszer a Klezmatics tényleg a világ legjobb klezmerzenekara, akkor fölösleges ezzel maszatolni. Egyébként meg, mintha egyre több forrásból lehetne ugyanezt olvasni... - én legutóbb a manhattani Zsidó Örökség Múzeuma producerétől, aki (ötletgazdaként) a Brother Moses... fülszövegét írta.

Ez az új Carla Bley-kvartett neve, s egyben ezzel a címmel jelent meg a legutóbbi albuma. Pedig a hölgy már elég régen kergeti az elveszettnek hitt akkordokat. Mint zongorista, orgonista, zenekarvezető s elsősorban mint komponista, hangszerelő.

film Közelebb Ha egy filmes adaptáció forgatókönyvét az alapmû szerzõje követi el, az vagy baj, vagy szerencse, attól függ, honnan nézzük (momentán lenne egy ötletem, de hallgatok, mint a sír), mindenesetre nem árt a nevezett körülményre tekintettel lenni. Mike Nichols, a nagy múltú hollywoodi kismester és Patrick Marber színmûíró ezúttal kétségkívül így járt el, aminek meg is lett az eredménye.

Ez az új Carla Bley-kvartett neve, s egyben ezzel a címmel jelent meg a legutóbbi albuma. Pedig a hölgy már elég régen kergeti az elveszettnek hitt akkordokat. Mint zongorista, orgonista, zenekarvezető s elsősorban mint komponista, hangszerelő.

film Közelebb Ha egy filmes adaptáció forgatókönyvét az alapmû szerzõje követi el, az vagy baj, vagy szerencse, attól függ, honnan nézzük (momentán lenne egy ötletem, de hallgatok, mint a sír), mindenesetre nem árt a nevezett körülményre tekintettel lenni. Mike Nichols, a nagy múltú hollywoodi kismester és Patrick Marber színmûíró ezúttal kétségkívül így járt el, aminek meg is lett az eredménye.

Jól elsötétített szoba. Baloldalt, a fal mentén öt folyadékkristályos képernyõ egymás mellett, mindegyik legalább 60x120 cm-es. Közvetlenül az ajtók mellett méteres állványon hat rézsútos asztalka, mindegyiken tíz József Attila-verscím, mellettük egy-egy színész neve. Az állványra akasztott fülhallgatóból szavalatzörej hallatszik folyamatosan. Az öt képernyõ mindegyikén egy-egy tíz-tizenöt perces film pereg, ugyancsak egyidejûleg.

Összeadott bánatok, alacsony rezgésszám, bõkezû adagolás, mimóza-elégiák: László Noémi negyedik kötete nem módosítja, legfeljebb árnyalja azt a rokonszenvet, amely eddigi teljesítményének kijárt. Mit ismertünk fel eddig? Melankolikus, még nem tragikussá érett alkatát, reflexív szemléletének meggyõzõ erejét, inkább filhallásra, mintsem tudatos formakezelésre alapozott kézmûvességi erényeit, klasszikus versízlését és nyugodt, nem ég-vívó igyekezetét. (Éppen ez az igyekezet tette õt alkalmassá arra, hogy nagyotmondás helyett jó verset írjon.) Harmadik, karcsú kötete, az Esés után (2000) számos kis remekkel gyarapította verses emlékezetünket.

Nézni- és látnivaló bõven van. És hallgatni is van mit: Morcsányi Géza új fordítása (amúgy a negyedik a "nagy" Csehov-drámák közül) ezt a darabot is belesimítja a mai - méghozzá a választékos, kifejezõ és pontos - beszédbe. A Tóth Árpád-fordítás kopottas, körülményes mondatai eltûntek: "Milyen nagyszerû asszony volt, milyen nyájas, milyen egyszerû!" helyett ma szikáran ennyi áll: "Rendes nõ. Könnyed, normális nõ." Ez a nyelvi stíl színpadon bármire jó.

Van két ember, barátok. Egyikük Argentínába kivándorolt orosz zsidók leszármazottja, gyermek- és ifjúkorát Izraelben töltötte. Elõször világhírû zongorista, majd nem kevésbé híres karmester válik belõle. Munkája ma többnyire Berlinhez és Chicagóhoz köti. Másikuk egy keresztény palesztin családba született, Jeruzsálemben (Jeruzsálem "egy költõi képzet" - ahogy Barenboim fogalmaz). Gyermekkorát Kairóban töltötte.