Kevés építésznek nyílik módja arra, hogy korábbi mûve helyére másikat tervezzen. Csomay Zsófia irodaházával, a Francia Intézettel vis-á-vis ez történt, illetve mégsem teljesen.
Az új tulajdonos a Csomay Zsófia - Gereben Gábor tervezte Industrialexport irodaházat (1984) korszerûtlennek és a négyzetméterekkel fukarkodónak találta, ezért nagyobb ház tervezésével bízta meg annak egyik építészét. Csomay Zsófia a meglévõ alapokat megtartotta, és a Fõ utca felé nyíló teret megtöltötte házzal. A sárga homokkõ burkolatú új épülettel alkalmasint a Fõ utca egyik leghatalmasabb tömbje született meg, ami méretében versenyre kel a Clark Ádám téri Ybl-palotával és a Gyorskocsi utcai fogdával.
A Fõ utcára rányomuló böhöm házhoz az építész szerencsére egy, a vári házakkal rokon, csinos tetõkertekkel díszített, lépcsõzetes téglaházat illesztett. A ház a Pala lépcsõvel párhuzamosan fut fel a Várhegyre, és a Kapucinus utcaiak kedvére finomítja a lenti látványt. Az ottaniak abból a félíves bejáratból is részesülnek, ami a szintén várbeli, Reimholz Péterrel közösen tervezett Wallenberg vendégháznak is nagyon jól áll. A téglaház - mintha másságával dacoskodna - a szabálytalan alaprajzú telken néhány szögnyire kifordul az épületóriásból.
A helyszínen fellelhetõ középkori romot benyelte a nagy ház. Az épület leírása kávézót, városi piazzet-tát emleget, de most csak a hideg klausztrofóbiából jut, mikor az ember a rom tetejérõl felpillant, és rájön, hogy egy függönyfalas irodaházkürtõ legmélyén tartózkodik. Ráadásul a rom pincéjében uralkodó akusztikus körülmények sokszorosan felerõsítve pattintják vissza a Fõ utca rendes hétköznapi mûködésének hangjait. Az épület tehát legalább háromelemû, de a részek egymáshoz való viszonya nem maradéktalanul tisztázott. Az anyagok egymást átható használata - a téglából helyenként kibukkanó homokkõ - világossá teszi, hogy a tervezõ a modern irodaház és a történeti környezet viszonyára reflektál a hozzátoldott épület lépték- és burkolatváltásával. A rommal ellenben kényszerûnek tûnik a kapcsolat, mert a nagy épület ezt már integrálni nem, csak bekebelezni tudja.
Természetesen élünk a gyanúperrel, hogy mindez nem csak az építészen múlt. Csomay Zsófia hangsúlyozza is egy interjúban: "ha nincs meg a kulturált fogadtatása az építészeti problémának, akkor az építészet a megbízó részérõl csak materiális problémává válik." Jelen esetben is ezzel a leegyszerûsítõ érzéketlenséggel állunk szemben: az irodaház a telken kínálkozó teret felzabálta, és csak részlegesen engedte az építészeti probléma kibontását. Mivel az építész ragaszkodott saját elgondolásaihoz, a beruházó rövid úton megszabadult tõle, és a változtatásokat a szerzõ jóváhagyása nélkül kivitelezte.
Somlyódy Nóra
