Az elmúlt tizenöt évben (szerencsére) elegendõ Klezmatics-koncertet és -lemezt hallottam ahhoz, hogy újra és újra leírhassam: a világ legjobb klezmerzenekarának tartom. Rogyásig. Tudom persze, az ilyen elragadtatott kifakadásokban éppen annyi elfogultság rejlik, hogy ne lehessen õket komolyan venni; de ha egyszer a Klezmatics tényleg a világ legjobb klezmerzenekara, akkor fölösleges ezzel maszatolni. Egyébként meg, mintha egyre több forrásból lehetne ugyanezt olvasni... - én legutóbb a manhattani Zsidó Örökség Múzeuma producerétõl, aki (ötletgazdaként) a Brother Moses... fülszövegét írta.
De még ne tartsunk ott.
Elmondom inkább, hogy a Klezmatics (többek közt) mitõl a legjobb a világon. Mindenekelõtt, természetesen, a kiválasztottságától. Amellett pedig - no és a hihetetlen technikai felkészültségén, a jiddis hagyomány mélységes ismeretén, a könnyedségén, a forradalmiságán és a humorán túl - attól az elképesztõ nyitottságtól, amellyel egyetemessé tágította a zsidó muzsikát. Kezdetben volt (nála) a "szimpla" klezmer-revival, aztán jött ahhoz a dzsessz és a rock, a Balkán és a Közel-Kelet, a rap és a hiphop, legutóbb pedig, a tavalyelõtti Rise Up! albumán a salsa és a gospel is, mégpedig úgy - mindig úgy -, hogy a klezmerben rejlõ spiritualitás egy hangyányit se sérüljön. Közel húsz éve mûveli ezt a zenekar, és nyoma sincs benne a fáradtságnak, éppen ellenkezõleg: az utóbbi másfél-két évben három teljesen új projektbe kezdett.
H
Abból, amelyik a Szimfonikus Klezmatics munkacímet kapta, még nem készült lemez, de játszották már a közelünkben is, a jénai filharmonikusokkal. A Woody Guthrie's Happy Joyous Hanuka CD azonban már kijött; más kérdés, hogy amíg rendezõdik a terjesztése, csak a www.klezmatics.com honlapon keresztül érhetõ el. (Amúgy elõre is reveláció: 1942-ben a munkásmozgalmár, hobó és folkguru Woody Guthrie Brooklynban írt néhány zsidó tematikájú dalt, amire Nora lánya rátalált '98-ban, majd azt a társaságot kérte a feldolgozásukra, amelyik szerinte is... - na jó, nem folytatom.)
A klezmerrepertoárnak éppen úgy részét képezik a szabadság- és munkásdalok, ahogy a fekete spirituáléknak is, így Woody Guthrie "feltámasztásától" nem is esik olyan messze a Brother Moses... gospelalbum. Másfelõl meg azt mondhatjuk, hogy az amerikai polgárháború, majd a polgárjogi mozgalmak harcosai pedig gyakran a rabszolgaságból való szabadulás bibliai képeibõl merítettek erõt. A spirituáléknál persze a vallásos hevületre helyezõdik a hangsúly, de az a klezmertõl sem idegen, így máris bezárult a kör.
Ezért kérhette Aaron Greenwald, a Zsidó Örökség Múzeumának a producere a Klezmaticset arra, hogy olyan szabadságdalokból állítson össze egy mûsort, amelyek egyaránt jelen vannak a zsidó és az afroamerikai hagyományban. A fekete zsidó gospelénekest, Joshua Nelsont csak ezt követõen, egy dokumentumfilmbõl "csípték fel", az énekes-orgonista Kathryn Farmer pedig arra a berlini koncertre szállt be, amikor is a lemez felvétele készült. (Tegyük hozzá: nem akárkik. Joshua azelõtt Aretha Franklinnel, Wynton Marsalisz-szal, Dizzy Gillespie-vel énekelt, Kathryn pedig Tito Puentével, James Carterrel és Lester Bowie-val - ha számít ez.)
H
A lemez: kitûnõ. Talán nem fognak meglepõdni, a Klezmatics ugyanazzal a magától értetõdõ ragyogással játszik gospelt is, mint máskor klezmert vagy bármit, amihez alkalomadtán nyúl. De én most nem (a lemez) "eleve" magas színvonalát szeretném hangsúlyozni.
Van rajta ugyanis két szám, amihez képest a többi "szinte lényegtelen". Egy klasszikus gospel (Elijah Rock), és egy több mint klasszikus - a Klezmatics himnuszát jelentõ - klezmer (Shnirele Perele), Joshua kántálásával. Két lélegzetelállító megváltó-jelenés: az egyikben a maga eksztatikus, a másikban a maga hátborzongató-megindító mivoltában. Külön-külön is nyilvánvaló csodák, de így együtt...
Azt hiszem, még soha nem hallottam olyan lemezt: sem gospelt, sem klezmert, amely képes lett volna ilyen irtózatos léptékû érzelmi tartomány átkarolására. Nincs mese, innentõl ki kell találnom valami mást.
Mert hogy "a világ legjobb klezmerzenekara..." - ez már nem elég.
Marton László Távolodó
Piranha Musik/Zenesegély, 2004
