Ez az új Carla Bley-kvartett neve, s egyben ezzel a címmel jelent meg a legutóbbi albuma. Pedig a hölgy már elég régen kergeti az elveszettnek hitt akkordokat. Mint zongorista, orgonista, zenekarvezetõ s elsõsorban mint komponista, hangszerelõ.
Bley 1938-ban született Oaklandban, 1955-ben költözött New Yorkba, ahol végigjárta a klasszikus autodidakta utat. Cigarettaárus kislányként kezdte a Birdland nevû dzsesszklubban, ahol nyilván jó zenéket hallott és fontos emberekkel találkozhatott. Egy Paul Bley nevû zongoristához hozzá is ment feleségül, neki írta az elsõ darabjait. A Jazz Composers Orchestrát azonban már a második férjével, Michael Mantlerrel alapította, majd 1967-ben megjelentette elsõ önálló lemezét A Genuine Tong Funeral címmel. Az áttörést, a sikert 1971-es operája, az Escalator Over The Hill hozta meg; azóta huszonhat albuma látott napvilágot, szinte csak a saját kompozícióival.
Nagyszerû felvételeket ered-ményezett az együttmûködése a Charlie Haden's Liberation Music Orchestrával. Kedveli a nagyobb formációkat, Kurt Weill és Nino Rota éppúgy hatott rá, mint Duke Ellington vagy Charles Mingus, de mindebbõl egy teljesen egyedi, erõteljes és bájos zenei világot teremtett, ami tele van humorral.
Legújabb albuma - melyet az együttes 2003-as európai turnéján rögzítettek - visszatérés a Thelonious Monk-féle egyszerûséghez. Sok levegõ van a nagy harmonikus kontrasztok között, a humor iróniává szelídül, a nagy érzések drámává mélyülnek. Intelligens, elegáns zene ez, relaxált funkyritmusokkal vagy éppen gurulós szvinges alapokkal. A jól áttekinthetõ struktúrákat sok improvizáció kelti életre, s mindezt egy kellemesen interaktív csapat tálalja. Andy Sheppard, a fiatal angol szaxofonos átgondolt és életteli, Billy Drummond erõteljesen, de diszkréten dobol, az élettárs és akusztikus basszusgitáros Steve Swallow pedig jobb, mint valaha.
Carla Bley soha nem akart virtuóz zongoristának tûnni, amihez képest most sokat és kedvvel játszik: minden billentésének súlya van. Mondhatjuk azt is, hogy talán ez a legdzsesszesebb albuma. Nem elsõre üt, de többszöri hallgatás után nehéz szabadulni tõle. Aki ismerkedni akarna az egyik legjelentõsebb nõnemû zeneszerzõ világával, annak inkább a Fleur Carnivore, az European Tour 1977 vagy a Social Studies címû lemezeket ajánlanám, de a haladóknak a The Lost Chords is sok finomságot és örömöt fog jelenteni.
Czabán György
ECM Records, 2004
