narancs.hu: A kutatásotok alapján mik a mai magyar sajtó roma-ábrázolásának fő tendenciái?
Bernáth Gábor: A cigányok kapcsán mindig is nagyon szelektív figyelem az utóbbi időben erősödött. A média szelektív figyelme pedig eléggé egybecseng a többségi előítéletekkel. A tartalomelemzést egy öt hónapot felölelő időszakra végeztük. (Az elemzett sajtóorgánumok felsorolását lásd a cikk végén - a szerk.)
narancs.hu: Erre a szelekcióra tudsz példát mondani?
BG: Ilyen például az a - több felmérés megerősítette - tény, hogy a cigányok várható átlagéletkora 10 évvel kevesebb a nem cigányokénál – ennek ellenére az egészségügy például elvétve jelenik meg a médiában, de ugyanígy alig esik szó a – néhány évvel ezelőtt még széles körben tárgyalt – mindennapi diszkriminációról. Az a kép, amit a média sugall (pl. hogy diszkrimináció lényegében nincs, és ha van, az is csak szélsőséges csoportok megnyilvánulása) teljesen ellentétes a valósággal. Emellett az egyes médiumok hírközlései között olyan nagy különbségeket lehet találni, mintha nem is ugyanarról az országról, vagy ugyanarról az időszakról szólnának – nyilvánvalóan erőteljes szerkesztési elvek érvényesülnek a hírek összerakásában.
narancs.hu: Vannak általánosan jellemző torzítások, vagy más-más hibák jellemzőek az egyes médiumokra?
BG: Két nagy témakör uralja a romákkal kapcsolatos médiaképet: az egyik az őket segíteni hivatott, főként kormányzati szociális akciókról szól, amikben a cigányok passzív szereplőként jelennek meg, a másik a bűnözésről. Utóbbi a cigányokról (is) szóló hírek 37 százalékát teszik ki, és az esetek 29 százalékában nem az áldozati oldalon jelennek meg a romák.
narancs.hu: Tehát a romák az őket szerepeltető híradások egyharmadában bűnözőként vannak bemutatva?
BG: Igen. Azt pedig nem gondolhatjuk komolyan, hogy Magyarországon a cigányok vagy bűnöznek, vagy a segélyt várják. Attól, hogy sokan ezt gondolják, attól ez még nem igaz. A szerkesztőségek napi rutinja (az, hogy nincs se idő, se energia arra, hogy elmélyedjenek egy-egy témában, hogy vidéken riportokat készítsenek ott élő romákkal, hogy megnézzék, egy-egy segélyprogram pontosan hogy néz ki, mire költik a pénzt, mire elegendőek az általában óriásinak beharangozott összegek, stb.) újratermeli az előítéleteket. Ha nap, mint nap azt látjuk, hogy már megint több százmillió ment el segélyre, közben meg nem csökkent a nyomor mértéke, akkor persze, hogy hajlamosak leszünk elhinni a romákkal kapcsolatos előítéleteket, hogy nem tesznek semmit, csak elisszák a segélyt, meg ilyenek. Pedig – ezt is kutatások igazolják - a romák tömegesen dolgoznak, csak éppen a fekete- és a szürkegazdaságban – ha nem tennék, pusztán a segélyekből éhen halnának.
Fotó: Sióréti Gábor
narancs.hu: A médiában megjelenő pozitív sztereotípiák, például a cigány származásukat vállaló hírességek tudnak javítani a romák össztársadalmi megítélésén?
BG: Az egész világon a kultúra és a sport az a két terület, ahol a kisebbségek először áttörtek. Régebben a magyar médiában bemutattak cigány származású festőket, költőket, és más művészeket, és rajtuk keresztül a médiafogyasztók megismerkedhettek a roma kultúra egy-egy szeletével. Mára ez – egy általános „bulvárizálódás” eredményeként is – teljesen eltűnt, és maximum celebek vannak, akikről lehet tudni, hogy romák. De míg egy-két évvel ezelőtt ez a dolog is úgy nézett ki, hogy olyan előadók, mint például Oláh Ibolya, vagy Molnár Ferenc Caramel az első perctől kezdve beszéltek a származásukról, addig ma ez „valahogy kiderül” egyes előadókról, és ezt követően sem válik hangsúlyossá a róluk szóló híradásokban.
narancs.hu: Van a politikának szerepe, felelőssége a média által sugárzott romaábrázolásban?
BG: A nyelvezet biztosan a politikából csorog be a médiába – gondolok itt például a „cigánybűnözés” kifejezésre. A magyar társadalom többsége is szeret mindenre egyszerű magyarázatot kapni – azzal, hogy a szélsőjobb a cigánykérdést sikeresen tematizálta a bűnözés irányába, mondhatni eleget tett ennek az igénynek, hisz így mind a széles körű nyomor, mind a rossz közbiztonság „meg lett magyarázva”. A változás egyébként nem mostanában, hanem az előző kormány utolsó éveiben kezdődött: akkor ütötte fel a fejét egy erős szegényellenes attitűd. Ilyen közegben az is bőven elég, ha a média közreadja a sztereotípiákon alapuló politikusi megnyilvánulásokat.
narancs.hu: A címkézés a címkézett csoportra – jelen esetben a cigányságra - hogyan hat?
BG: Az előítéletesség a legnagyobb kárt mindig azokban okozza, akikről szól. Az előítéletek és a diszkrimináció hatása jól látszódik abban a hihetetlenül erős asszimilálódási vágyban, ami a cigányok többségében megvan, abban, hogy rengetegen letagadják a származásukat, de ugyanígy észrevehető belsővé tett előítéletekben, az önértékelés romlásában is.
narancs.hu: A kutatás részben lefedte a gyöngyöspatai történéseket. Ezzel kapcsolatban mit találtatok?
BG: Gyöngyöspatának csak az első két hete került be az előre kijelölt kutatási időbe, így arról keveset tudok mondani, főleg, hogy sok médium változtatott menet közben a megközelítésén. Ami mindenesetre szemet szúr ezt a két hetes időszakot tekintve, hogy a médiumok többsége kritika nélkül elfogadta azt a szélsőjobboldali érvelést, hogy Gyöngyöspatán nagy a bűnözés, valamint azt, hogy az elkövetők cigányok. Egy ellenérvet nem hoztak, egy keresztkérdést nem tettek fel. Azért ez mindenképp elgondolkodtató.
A 2010 novembere és 2011 márciusa közti időszakot lefedő, Szélre tolva: roma médiakép elnevezésű kutatást Bernáth Gábor és Messing Vera készítette. Újságok közül a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Blikk, a Vasárnapi Blikk, az Új Dunántúli Napló és az Észak-Magyarország, hírportálok közül az origo.hu és index.hu, a televízió-csatornák közül pedig az m1, az RTL Klub, a TV és a Hír TV híradásait vizsgálták.
