Hazudott az oktatási államtitkárság háttérintézménye?

Durva leépítések az OFI-n belül

  • Vári György
  • 2012. január 28.

Belpol

Átcsoportosításnak hívják a nem szakmai alapon történő elbocsátásokat az OFI-ban. Az iskolai agresszió elleni programot lényegében már felszámolták.

Megszűnőben az iskolai agresszió elleni program? – kérdeztük előző cikkünkben. Úgy tűnik, immár majdnem biztosra vehetjük, hogy ez a helyzet. A közszférában zajló nagy leépítések áldozatává váltak a terület szakemberei is, miközben ismeretlen, szakmai előélettel nem rendelkező megbízottak léptek a helyükre.
„A projekt célirányos befejezését – mint ezt előző válaszunkban is jeleztük – belső humán erőforrás átcsoportosításával tervezzük megoldani” – tájékoztatta lapunkat Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatója decemberben, amikor azt kérdeztük tőle, miért nem hosszabbítottak szerződést az Alternatív vitarendezési projekt munkatársainak nagy többségével, annak ellenére sem, hogy a projekt még futott, és a résztvevők munkájával kapcsolatban semmilyen kifogás nem merült fel. Az időközben szerződtetett, az OFI honlapján szereplő új „szakmai közreműködők” közül viszont valójában – legalábbis a honlap adatai és információink alapján – egyetlenegy sem dolgozott korábban az intézetnél, vagyis a főigazgató lapunknak tett kijelentése egyszerűen nem bizonyult igaznak.

Szakértelem nélkül

 


Fotó: MTI

Hancock Márta, aki most lett a projekt vezetője, már bő egy éve áll munkaviszonyban az OFI-val (az első időkben határozott idejű megbízási szerződéssel), neki viszont forrásaink egybehangzó állítása szerint semmilyen szakmai tapasztalata nincs az alternatív iskolai vitarendezés területén, ahogy a vonatkozó végzettsége is hiányzik. Hasonlóképpen nem ismeretes a négyből két szakmai közreműködő, Fehérpataky Balázs és Voglné Nagy Zsuzsanna mediátori képzettsége és előélete, a szakma mindenesetre nem hallott még róluk, kiválasztásuk szempontjai ismeretlenek. A projektnek immár egyetlen olyan résztvevője sincs, aki járt volna az együttműködő iskolákban, aki ismerné a terepet, amelyen dolgoznia kell.

Konfliktushelyzetekben történő közvetítéssel az OFI-nak a projekttől függetlenül, alaptevékenységként is kell foglalkoznia számos jogszabály és saját SZMSZ-ének előírásai szerint. Az Oktatásügyi Közvetítő Szolgálat egyetlen munkatársa, Krémer András ennek ellenére arról kapott tájékoztatást a napokban, hogy a közalkalmazotti elbocsátáshullám és a tervbe vett szervezeti átalakítások miatt tőle is megválnak (ez azonban – mivel munkaviszonya a tájékoztatás szerint pár napig még fennáll – elvileg még megváltozhat). Krémer az alternatív vitarendezési eljárások talán legelismertebb magyar szakértője, felsőoktatási szintű tanításuk úttörője, számos, a témában tevékenykedő hazai és nemzetközi szervezet tagja, az Országos Mediációs Egyesület leghosszabb ideig hivatalban lévő elnöke. Mivel munkáját a törvény szerint valakinek el kell végeznie, távozása megtakarítást nem eredményezhet. A projekt résztvevői sem vehetik át tevékenységét, mivel alapfeladatot ebből a keretből nem szabad ellátni, így az elbocsátás egyszerűen indokolhatatlannak tűnik. Mindez együtt lényegében felszámolja az OFI-n belül az iskolai agresszió elleni fellépésre hivatott szakmai kapacitást anélkül, hogy bármiféle spóroláshoz vagy hatékonyságnövekedéshez vezetne. Épp ellenkezőleg: a törvényes működést veszélyezteti. Ugyanakkor információink szerint az intézethez tartózó Vizsgaközpontban dolgozik egy személy felsőfokú végzettség nélkül, egy másik pedig nem szakirányú felsőfokú végzettséggel.

Politikai alapon

Azonban korántsem a fenti az egyetlen terület az OFI-n belül, amelynek az alapfeladatok ellátását is megkérdőjelező mértékű leépüléssel kell szembenéznie. Meg nem erősített információink szerint mintegy bő két tucat státus szűnik meg az átszervezésre és a közszférában elrendelt leépítésekre hivatkozva, köztük például az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum tudományos tanácsadójáé, Nagy Péter Tiboré, aki a főállású kutatók közül egyedüliként rendelkezik akadémiai doktori fokozattal. De számos más kutató is az utcára vagy – jobb esetben – nyugdíjba kényszerül.

A kutatói állomány meggyöngítése azért különösen fájó, mert az MTA-nak nincs oktatáskutató intézete, ezt az OFI kutatói részlege lenne hivatott pótolni. A Nemzetiségi Iroda román és szlovák referenseit, akik a nemzetiségi iskolák tevékenységét segítették, szintén nyugdíjazták, amennyiben nem vesznek fel másokat a helyükre, az a nemzetiségi oktatásban okozhat nehézségeket. „Az elmúlt egy évben a kutatóknak körülbelül felét küldték el, közben feladatok sorát nyomják az OFI-ra. Mindebből úgy sejtjük, nemcsak leépítés zajlik, hanem fokozatos kádercsere" – véli egyik forrásunk, és mások szerint is számos megkérdőjelezhetetlen tudású szakember politikai okból bizonyult megbízhatatlannak, pusztán azért, mert Hiller István minisztersége idején is az OFI-ban dolgoztak. Az ő leváltásukat is célozza a Kaposi által emlegetett „átcsoportosítás”. (Az előző oktatási kormányzatnak a projekt valóban szívügye volt, bevezetését egy, a tárca által kezdeményezett, az oktatási jogok biztosa vezette, 1000 iskolára kiterjedő vizsgálat előzte meg.) Ezt az eshetőséget tűnik alátámasztani, hogy – többek beszámolója szerint – az újabb feladatok ellátására külső szerződéssel megbízott munkatársak (forrásaink szerint bő félszáz személy) között sem hajlandó az OFI régi munkatársait „visszafoglalkoztatni”.

Publikáció nélkül

Kaposi József főigazgatót megpróbáltuk szembesíteni a nyilatkozata és a tények közti ellentmondással, de kérdéseinkre nem kaptunk választ, a főigazgató mindössze annyit közölt lapunkkal, hogy a projekt folytatódni fog, amit az is bizonyít, hogy több iskola is jelezte csatlakozási szándékát, az elbocsátásokat pedig a közszférában elrendelt leépítések tették szükségessé. Kaposi korábban évekig Hoffmann Rózsa kollégája volt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hoffmann által vezetett Pedagógiai Intézeténél, a Pázmányhoz kötődő, Hoffmann főszerkesztésében megjelenő konzervatív pedagógiai folyóirat, a Mester és Tanítvány rendszeres szerzője. Kaposi személye forrásaink szerint az előző főigazgatót „belülről megbuktató” kutatók és Hoffmann Rózsa számára egyaránt elfogadható volt, Kaposi eleinte védte is a minisztériummal szemben a munkatársak érdekeit, de végül „belesimult a gépezetbe”, ahogy beszélgetőpartnerünk fogalmaz. Hoffmann Rózsa emberének tartják dr. Szvathné Szalay Márta, az OFI megbízott szakmai és tudományos főigazgató-helyettesét is, aki – szintén a kormányváltás után érkezett – egy jászberényi gyakorlóiskola vezetőjeként dolgozott hosszú ideig, és nem sokkal kinevezése előtt szerezte meg doktori fokozatát. Publikációs jegyzéke az interneten nem lelhető fel.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.