Ahogy Putyin, úgy Orbán is azt érzi, hogy büntetlenül cselekedhet, és továbbra is áramlik a pénz – írja Cseh Katalin a Guardian véleménycikkében. „Az európai vezetők döntése, hogy elkezdjék a tárgyalásokat az EU-csatlakozásról Ukrajnával, történelmi jelentőségű – reményt ad egy olyan népnek, amely bátran harcol az orosz agresszió ellen, és életét áldozza Európa jövőjéért. A megállapodás új fejezetet nyit az EU történetében. De jogilag mind a 27 vezető egyhangú szavazatára volt szükség, és ez csak azért vált lehetségessé, mert Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor – aki azzal fenyegetőzött, hogy blokkolja a tárgyalások megkezdését Ukrajnával – inkább elhagyta a termet, és így tartózkodott ahelyett, hogy vétózott volna” – írja a cikk hozzátéve, hogy így kérdéses a döntés értékelése.
„A csúcstalálkozót megelőzően rendkívül kétes megítélésű lépést tett az Európai Bizottság, és feloldotta 10,2 milliárd euró blokkolását, ami harmada a Magyarországnak kifizetendő teljes összegnek, amit befagyaszottak, miután Orbán megsértette a jogállamiságot. A magyar kormány jelképes reformokat hajtott végre a bírói függetlenség helyreállítása érdekében, de ezek messze elmaradnak a szükségestől.”
Cseh Katalin szerint az EU kapitulált Orbán zsarolási taktikájának hatására, és ez „aláássa az EU hitelességét a tagság által megkövetelt jogállami normák érvényesítésében.” Ukrajna EU-integrációja hosszadalmas folyamat lesz, de még nagyobb az ország stratégiai jelentősége, amely máskülönben Putyin vonzásába kerülhet. „Ahelyett, hogy az Ukrajnával kapcsolatos döntést a Magyarországgal szembeni határozott, józan politikai stratégiával párosították volna, az európai vezetők nem tiszta, nyugtalanító jelzéseket küldenek, ami csak felbátorítja Orbán erőszakos hozzáállását.”
„Ez veszélyes precedenst teremt: a zsarolók mindig visszatérnek, hogy többet követeljenek”
– állítja Cseh Katalin. – „Mi az EU terve? A vezetők hatalmas összegeket juttatnak Magyarországnak, aztán kiküldik Orbánt a teremből, amikor egyhangú döntésre van szükség?”
A képviselő szerint Orbán zsarolási pozícióját mutatja, hogy néhány órával később megvétózta az Ukrajnának szánt háborús segélyt. „Megdöbbentő a naivitás az EU vezetői részéről, ha azt hiszik, hogy a pénzért cserébe tartós támogatást szereztek. Orbán valószínűleg újra és újra megismétli ezt a taktikát, miközben Ukrajnát arra használja fel, hogy több pénzt szabadítson fel rezsimje számára.”
Cseh Katalin úgy véli, az Európai Unió lépése különösen katasztrofális, ha számításba vesszük, hogy a magyar Parlament éppen most szavazta meg a „szuverenitásvédelmi törvényt”, amely „börtönnel fenyegeti az újságírókat és a civil szervezeteket, ha nemzetközi finanszírozási programokban vesznek részt”.
A szuverenitásvédelmi törvény „egyedüli célja az ellenvélemények és a független média elhallgattatása, az ellenzéki pártok eltörlése.”
„Súlyos hiba, hogy az EU-nak nem sikerült fellépni Orbán kihágásai ellen” – írja Cseh, aki szerint a magyar államfő szélsőjobboldali eszméi átrajzolhatják Európa politikáját is. „A szélsőjobb Európa-szerte erősödik, Orbán pedig már szövetségesei 2024-es európai parlamenti választási győzelmeire vár, ami a legutóbbi hollandiai választási eredmények ismeretében nem is alaptalan.”
Cseh Katalin a publicisztikát azzal a megállapítással zárja, hogy az Orbánnal szembeni fellépés kudarca emlékeztet a Putyinnal szembeni fellépésére. „Az EU kormányai nem tettek kellő időben lépéseket és nem alkalmaztak következetes szankciókat Putyin ellen: az Északi Áramlat 2 orosz gázvezeték-projekt hetekkel azután kapott jóváhagyást, hogy Putyin megszállta a Krímet.” Végül: „Az Orbánnal megkötött alku aláássa azokat az alapelveket, amelyeknek az EU alapját kellene képezniük.”
