Interjú

Lehet falat építeni, de nincs túl sok értelme

Hárs Ágnes migrációkutató, a Kopint-Tárki vezető kutatója

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2015. június 7.

Belpol

Angliától Magyarországig egész Európában fellángolt a vita a menekültekről és a bevándorlásról. Mit lehet kezdeni a menekültekkel, és hasznunkra lehetnek-e a vendégmunkások? Hova vezethet a teljes tiltás, és mire megyünk a legújabb nemzeti konzultációval?

Magyar Narancs: Egész Európában komoly vita folyik a bevándorlásról, és az egyre nagyobb menekülthullámok kezeléséről. Mit lehet ezekből a vitákból kiolvasni?

Hárs Ágnes: A politikusok próbálnak minél erősebb érzelmeket felkorbácsolni, hogy szavazatokat szerezzenek, illetve egész egyszerűen szeretnék visszavágni a migránsokra költött munkanélküli- és egyéb segélyek összegeit. A bevándorlás alapvetően gazdasági, piaci jelenség, de a politikai szempontok – Magyarországon és máshol is – felülírják az előbbieket. Ez a fajta közbeszéd veszélyes, mert nem magáról a jelenségről szól. Ráadásul az emberek keveset tudnak ezekről a folyamatokról, és a fogalmak is gyakran összekeverednek; a közbeszédben használt menekültügy és a bevándorlás nagyon eltérő jelenség.

MN: Akkor kezdjük itt. Létezik-e olyan, hogy „megélhetési bevándorló”? Mi a különbség a külföldi, a migráns és a menekült között?

HÁ: Vannak azok a külföldiek, akik szabadon léphetnek be egy országba. Jellemzően az Európai Unió polgárai, ők gyakorlatilag a belföldiekhez hasonló módon tartózkodhatnak és dolgozhatnak egy másik uniós országban, bár velük szemben is vannak bizonyos korlátok. Amikor a saját hazájukban lényegesen kedvezőtlenebb vagy romló a gazdasági helyzet, akkor inkább viselkednek migránsként, jobb megélhetést kereső bevándorlóként. Harmadik ország polgárainak tekintik azokat, akik egy Európai Unión kívüli országból érkeznek leginkább azért, mert arra számítanak, hogy máshol könnyebben lehet állást találni, vagy jobbak az életkörülmények. Vannak olyan országok, ahol egyes szakmáknál – főleg az információtechnológia vagy az egészségügy területén – kifejezetten támogatják a harmadik országbeliek bevándorlását, de rájuk is külön szabályok vonatkoznak. Menekült pedig az a személy, akit a hazájában valamiért üldöznek, esetleg közvetlen életveszélyben van. Esetenként nagyon nehéz szétválasztani, hogy valaki menekült vagy gazdasági menekült-e. Ez utóbbiak a szegénység elől hagyják el a hazájukat, de akik a menekülés komoly kockázatát vállalják, általában olyan körülmények közül érkeznek, ahol reménytelen a megélhetés, nagy a fenyegetettség, és előbb-utóbb éhen is halhatnak. A politikai menekültek azok, akiket a hazájukban betöltött politikai szerepük miatt üldöznek. Ők jellemzően az elithez tartozó, magasan képzett politikai vezetők, akiket a fogadó országban is másképp kezelnek, mint egy egyszerű menekültet: könnyebben kapnak védelmet, menekültstátuszt.

MN: Az Európai Unióban és Magyarországon is egyre hangosabbak a szigorítást követelők.

HÁ: Olyan szigorú szabályozás nincs, amivel gátat lehet szabni a menekülők, a migránsok áramlásának. Az amerikai–mexikói határon szó szerint falat építettek, de ez sem segített sokat. Amikor nagy a nyomás abban az országban, ahonnan tömegek akarnak eljönni, akkor nem számít, mi várja őket ott, ahová menni akarnak. Ezek előtt az emberek előtt három lehetőség van: vagy otthon vegetálnak, vagy útközben meghalnak, vagy sikerül eljutniuk a célországba. Ezt jól illusztrálja mindaz, ami a Földközi-tengeren zajlik hosszú évek óta.

MN: Sokszor azt sem tolerálja a közvélemény, amikor valaki nem menekül, pusztán máshol próbál letelepedni.

HÁ: Nemzetközi migráció mindig is volt, ez természetes folyamat. Vándorlás nélkül hogy kerültek volna magyarok az akkor már lakott Kárpát-medencébe? Vannak olyan időszakok, amikor a határokat szigorúbban ellenőrzik, akkor ez nehezebb, máskor könnyebb. Az első világháború előtt például nem is nagyon létezett olyan, hogy útlevél. A szocializmus alatti Kelet-Európában viszont a kilépők elől voltak lezárva a határok, Nyugaton pedig a 70-es évek olajválsága után szigorították a bevándorlást. Ekkor a bevándorlók megpróbáltak menekültként Európába jönni. Ez olyan, mint a víz áramlása: nem lehet megállítani. De miért is kéne?

MN: Manapság azt hallani sokfelől, hogy Anglia „megtelt”, és hamarosan ez történik Európával is. Van értelme az ilyen kijelenté­seknek?

HÁ: Ami Angliát illeti, évekig rengeteget profitáltak abból, hogy ők nyitották meg először a munkaerőpiacukat az új keleti tagországok munkavállalói előtt. Az, hogy ott ennyi a bevándorló, ennek is az eredménye. A mostani bevándorlóellenes politikánál azt is figyelembe kellene venni, hogy hol tartanának ma a bevándorlók nélkül. Annak meg egyszerűen nincs értelme, hogy egy ország „megtelt”, hiszen lehet olyan nagy népsűrűség mellett is élni, mint amilyen például Japánban van. Amúgy pedig egyáltalán nem biztos, hogy jót tenne Európának, ha „nem telne meg”. Egész egyszerűen elöregedne, ellustulna. Európa ma már nem a világ gazdasági és innovációs fejlődésének a motorja, bevándorlók nélkül sokkal kevesebb esélye volna helytállni a globális versenyben.

MN: Orbán Viktor szerint Európának nincs szüksége bevándorlókra.

HÁ: Migránsokra szükség van. Nem csak azért kell velük valamit kezdeni, mert ide jönnek: minden gazdaságnak szüksége van munkaerőre. Az elöregedő európai társadalmakból, így Magyarországról is hiányzik munkaerő, és ez akkor is így van, ha jelenleg magas munkanélküliséggel küzdenek ezek az országok. Az alacsony státuszú, rosszul fizetett munkahelyeket bevándorlókkal lehet feltölteni, akik akár a rosszabb munkakörülmények között és kevesebb bérért is hajlandók dolgozni. Sok országban megpróbálnak válogatni a bevándorlók közül, és kizárólag a magas iskolai végzettségűeket engednék be az országba, ám ezek a programok csak részben sikeresek. Nyugat-Európában sok a harmadik országbeli diák, és őket rendszerint megpróbálják később is az országban tartani. Magyarországon az Európai Unión kívülről érkezőknek a diákvízumuk lejárta után külön eljárással kell újabb vízumot szerezni, ha maradni szeretnének. Magyarország még arra sem vállalkozott, hogy az itt végzett diákokat megerősítse abban, hogy maradjanak – pedig ez nagyon jót tenne az országnak. Továbbá a demográfiai folyamatok miatt is szükség van bevándorlókra, a nyugdíjkassza sem fenntartható a migráció és a társadalom fiatalítása nélkül. A kutatások azt mutatják, hogy a bevándorlás a gazdasági növekedéshez inkább hozzájárul.

MN: Mi várja a Magyarországra érkező menekülteket?

HÁ: A Balkánról, Afganisztánból, Szíriából érkezők gyakran Magyarországon keresztül érkeznek az unióba. Ezeknek az embereknek nem Magyarország a céljuk, hanem egyszerűen az, hogy el­meneküljenek otthonról. A magyar kormányok már a kilencvenes évek óta határozottan azt az álláspontot képviselik, hogy a legjobb, ha nem jönnek ide – ez tehát nem újdonság. Magyarországot már többször is megbüntette az Európai Unió azért, ahogyan
a menekültekkel bánik, ennek el­lenére a helyzet nem változott.
A Menedék – Migránsokat Segítő Egyesülettel rendszeresen szervezünk karácsonyi ünnepséget. Volt, hogy egy pár cipő volt a belépő, mert Magyarországon sokszor előfordul, hogy rendes cipő nélkül engedik ki a menekülteket a menekülttáborból, akár télen is. Pedig az ENSZ menekültügyi hivatala anyagilag is támogatja, hogy az országok jól bánjanak a menekültekkel. A magyarországi szabályozás ráadásul olyan, hogy elég reménytelen itt megkapaszkodni. Tavaly mindössze 360-an kaptak menekültstátuszt, ők jellemzően magasan képzettek voltak.

MN: A Nemzetgazdasági Minisztérium a legális bevándorlók munkavállalását is korlátozná.

HÁ: A harmadik országbeli munkavállalók létszámát korábban is korlátozta a foglalkoztatási törvény. Lehet tovább csökken­te­ni a keretszámot, de ennek azért nincs sok értelme, mert nem jönnek annyian, hogy ez problémát okozzon. Jelenleg mindössze 15 ezren dolgoznak munkaválla­lási engedéllyel. Ha Magyarországon beindul egy valódi gazdasági növekedés, és nem csak az uniós pénzek elköltése hoz élénkülést, a közmunka aránya is csökkenhet, és szükség lesz külföldi munkavállalóra is. Hiszen a válság előtt – amíg voltak építkezések – volt igény a szakképzetlen külföldiek munkájára. Ilyen munkaerőpiac a külföldiek számára is vonzó lehet. Ma Magyarország a GDP 0,45 százalékát költi közmunkára. Ez óriási szám, nincs még egy hely Európában, ahol csak megközelítően ennyit fordítanának hasonló programra. Nem marad forrás az alacsony végzettségűek munka­piacra történő visszavezetésének a támogatására, továbbá egy ilyen munkaerőpiacon kevés esélye lehet a kvalifikálatlan külföldieknek. Ezek mind összefüggenek a migrációval és így a gazdasági növekedéssel is. Emellett egy elöregedő társadalomban, ahonnan felgyorsult az elvándorlás, az ápolás, a gondozás, az egészségügy számára is szükség van a bevándorló munkaerőre.

MN: A kormány „konzultációt” indít a bevándorlásról. Mennyire vehető ez komolyan?

HÁ: A bevándorlással kapcsolatos kérdésekre a közpolitikának kellene választ adnia, hatástanulmányok alapján. Az elmúlt 25 év kormányzatainak hozzáállását jól tükrözi, hogy az itthoni statisztika nagyon gyenge, az adatok nem alkalmasak arra, hogy megfelelő szakpolitika alapját képezzék. A mostani kérdőív szakmailag rossz kérdéseket tesz fel, a megadott válaszlehetőségek pedig manipuláltak, így a konzultáció szakmai és módszertani szempontból is teljesen elfogadhatatlan. Olyan megvalósíthatatlan és irreális dolgokat javasol például, hogy a menekültek keressék meg a kenyerüket. Képzeljük csak el, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ide érkezik egy fizikailag és pszichésen megtört ember, remélve, hogy továbbmegy egy olyan helyre, ahol jobb a gazdasági helyzet, és akkor azonnal dolgoznia kellene – korra, egészségügyi állapotra való tekintet nélkül. A menekült­táborokban nincsen munka, és az országban sincsen igazán képzetlen munkaerőt igénylő munka. Magyarország a saját rossz helyzetben lévő polgárait is belekényszeríti egy olyan kiszolgáltatott, perspektíva nélküli, a személyiséget is megtörő helyzetbe, mint a közmunka. Egy ilyen országban, a sokkal rosszabb helyzetben lévő menekülteknek a saját bérüket kitermelni – nos, ez igazából munkatábort jelent. Ráadásul mire Magyarországon megindult a keménykedés a menekültekkel, a múlt év végi, Koszovóból indult nagy menekültroham visszaesett. Ezekből is látszik, hogy ezt a nemzeti konzultációt inkább a politikai haszonszerzés motiválja.

MN: Mennyire hat a társadalomra, hogy a kérdőív erősen sugallja az idegenellenességet?

HÁ: Nagyon. A kormány xenofób hangvétele még a kormánnyal szemben kritikus emberekre is erős hatással lehet. Elég arra visszagondolnunk, hogy 2002-ben a magát baloldalinak valló ellenzék is sikerrel ijesztgetett a több millió román vendégmunkással. A Tárki idegenellenesség-felmérése jól mutatja, hogy a magyarok régóta elutasítóak még a nem létező kisebbségekkel – a pirézekkel – szemben is. Ezen az attitűdön ez a fajta kérdéssor nagyon sokat ront. Az idegenellenes retorika a mai magyar társadalmi környezetben különösen jó talajra hullik.

Neked ajánljuk