Orbán Viktor az augusztus eleji MCC Feszten többek között arról beszélt, hogy ha ő lenne Varga Judit férje, a volt igazságügyi miniszter lehetett volna az ország első női miniszterelnöke. Azt is megemlítette, hogy „én már többször is próbálkoztam azzal, hogy a köztársasági elnököt, Áder János barátomat rávegyem arra, hogy nem akar-e pályát módosítani. Úgy érzem, hogy talán vannak olyan időszakok, amikor nekem is jó lenne, ha eggyel hátrább léphetnék, és ő például biztosan meg tudná oldani a legnehezebb ügyeket is. Jellemző a Fideszre, hogy azt mondta, hogy köszöni, nem.” Az nem derült ki, hogy az említett sok alkalom közül legalább az egyik mikor volt. A Telex rákérdezett erre Ádernál, de a volt államfő szűkszavú válaszában az időpontok szintén homályban maradtak. („Mindannyiszor, amikor ez szóba került köztünk, azt mondtam [Orbán Viktornak], hogy őt alkalmasabbnak tartom miniszterelnöknek.”)
A miniszterelnöki közlés nyilvánvaló képzelgés – és nemcsak az, hogy ha ő lenne Varga Judit férje, hanem az Áderre vonatkozó rész is –, de mint minden orbáni nagyotmondásnak, ennek is van célja. Mindez ugyanis egy olyan pillanatban hangzott el, amikor a Fidesz nagyágyúi, beleértve a legeslegnagyobbat is, nyilvánosan kénytelenek elismerni, hogy a jövő évi választás kimenetele kétesélyes, és a „pakliban benne van” a vereség is. A választóközönség jelentékeny részének mára ugyanis jól érzékelhetően elege lett a NER-ből, és mindenekelőtt az évtizedek óta egyfajta falubölcse, a nemzet atyja szerepében tetszelgő, mindent leuraló miniszterelnökből.
Nem először
2005 őszén Rogán Antal kampányfőnök egy zárt körű frakcióülésen arról beszélt, hogy amennyiben Orbán Viktor „démonizálása” sikeres lesz, a szocialisták győzhetnek a választásokon. Analízise szerint az MSZP-SZDSZ koalíciónak az az egyetlen esélye az újrázásra, ha a 2006-os választásokat egy Orbán-ellenes népszavazássá alakítja. Akkori értesülések szerint ezért lehetőségként előkerült Orbán hátrébb vonása az első vonalból. Erre állítólag kezdetben Orbán is hajlott, ám ebből végül semmi nem lett, hiszen a Fidesz nemcsak legfőbb ütőkártyáját veszítette volna el, hanem ehhez Orbánnak a saját habitusát kellett volna legyűrnie vagy legalábbis kordában tartania – az pedig még soha nem sikerült neki.
Azon a választáson a miniszterelnök-jelölti vitán Gyurcsány Ferenc egyértelműen lemosta Orbánt a színről, az első fordulóban pedig az MSZP a Fideszt. Így aztán Orbán a második kör előtt tényleg kész volt – időlegesen – visszább húzódni, és a fordítás érdekében felajánlani az MDF-nek, hogy győzelem esetén a párt jelölje az új kormányfőt. Tekintettel arra, hogy a kampányban a Fidesz mindennek elmondta egykori koalíciós partnerét, a 2006-ban önállóan indult MDF-et és annak elnökasszonyát, ez a hirtelen, éles váltás teljességgel hiteltelen volt.
Az adott szituációt pontosan írta le annak idején Dávid Ibolya pártelnök a Népszabadságnak nyilatkozva: „A Fidesz programtárgyalások helyett megint a fejünk felett akart dönteni – rólunk is. Eldöntötte, hogy a programján nem változtat, ellenben Orbán Viktor kijelölt egy MDF-hez közel álló szakembert (Bod Péter Ákost – a szerk.), hogy legyen ő a miniszterelnök-jelölt. Ezek tehát kétségbeesett lépések, ahelyett, hogy ésszel, nyugalommal tárgyalni ültek volna le.”
Amikor – elsősorban a saját politikai hibái miatt – veszített országgyűlési választásokon, Orbán rendre kivonta magát a munkából hetekre, hónapokra, hogy aztán a színre visszatérve ellentmondást nem tűrően közölje és mindenkivel elfogadtassa, hogy nem ő tévedett. Ő nem tévedett.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
