Ha valaki nem tud róla, hogy az autó, amit vett, lopott jószág, hiába volt jóhiszemű, a hatóságok azt elkobozzák és visszaadják a jogos tulajdonosának. A siófoki Isztria sétánnyal nem ez történt.
Először 2022-ben foglalkoztunk az üggyel, amikor megírtuk, hogy magáncégek kerítései zárják el a parti sétányt Siófokon. Majd 2023-ban a hivatal jogi szakvéleményt készíttetett, amely arra jutott, hogy az előző, fideszes polgármester, Balázs Árpád hivatala és a hoteleket üzemeltető Pannónia Hotels Zrt. között a képviselő-testület jóváhagyásával létrejött szerződés alapján tényleg minden vonatkozó korabeli jogszabály megszegésével jegyeztek be a parti sétányra – egy elidegeníthetetlen és megterhelhetetlen közterületre – olyan szolgalmi jogot, amely a gyakorlatban a tulajdonjoggal egyenértékű, hiszen a lezárt szakaszt jelenleg csak a szállodák vendégei használhatják.
Két önkormányzati képviselő szerint ez mindig is így volt, és maradjon is így. Az igazság viszont az, hogy az 1970-es évek elején, amikor ezek a szállodák az Országos Idegenforgalmi Tanács megrendelésére megépültek, a Tanáccsal valóban megegyeztek arról, hogy a szóban forgó közterületet csak a szállodák használhatják – mégpedig a külföldi vendégek és a magyarok elkülönítése érdekében, idegenrendészeti okokból. Ezek a hotelek a helyiek szerint sokáig nem is fogadtak belföldi vendégeket, és itt működött az úgynevezett „valutás bolt” is. A rendszerváltás óta azonban a nyugati és a magyar turistáknak már szabad a hotelrezervátumon kívül is kontaktálni egymással, a közterület pedig közterület, jogszabályilag elidegeníthetlen és megterhelhetetlen. A sétány lezárását tehát közérdek már nem indokolta, legfeljebb a szállodás magáncégek érdekei. A Pannónia Hotels (azóta Accor-Pannonia Hotels) 2009-ben el is adta a négy szállodát.
Ami a közé, ahhoz a köznek semmi köze
Az ügy kiderülése után – amelyben a Narancsnak is volt némi szerepe – az önkormányzat jogi szakvéleményt kért külső ügyvédtől, majd annak alapján pert indított. A per nem a szerződés törvénysértés miatti részleges semmisségére, hanem a szolgalmi jog törlésére irányult. Ezt a pert az önkormányzat első fokon elvesztette.
Az elsőfokú ítélet szerint a 2005 áprilisában az önkormányzat és a Pannónia Hotels között megkötött csereszerződés idején hatályos Ptk. szerint a felperesnek (vagyis az önkormányzatnak) tisztában kellett lennie a saját vagyonára vonatkozó szabályokkal. A felperestől elvárható volt, hogy ismerje az önkormányzat törzsvagyonára vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, és tisztában legyen azzal is, hogy a szerződéssel érintett siófoki 4270. hrsz. alatti ingatlan (a parti sétány) az önkormányzat forgalomképtelen törzsvagyonába tartozik-e.
A bíróság szerint amennyiben ezzel a felperes mint önkormányzati tulajdonos nem volt tisztában (és jogellenesen szerződött a területre), a másik szerződő féltől sem várható el, hogy a sétány forgalomképtelenségét felismerje, és azzal tisztában legyen. A bíróság megítélése szerint ezért a Pannonia Hotelstől nem volt elvárható, hogy a felperes által állított utólagos semmisségi okot felismerje, melyből következően a szállodás cég rosszhiszeműsége nem állapítható meg.
Tehát fenti hasonlatunkkal élve: a négy szálloda jelenlegi tulajdonosa lopott autót vett. A hasonlat ugyanakkor annyiban sántít, hogy ingatlanvásárlásnál az eljáró ügyvéd azért meg szokta nézni a térképvázlatot is, és abból rögtön kiderülhetett, hogy mi a helyzet a partszakasszal tulajdonjogilag, illetve hogy a megvásárolandó ingatlan telke nem terjed a vízig.
Korábban a parti sétány ügyében eljáró bíró döntött első fokon más siófoki önkormányzati vagyon visszaszerzése ügyében folyt perben is, ezeknél szintén nem adott igazat a városnak, de másodfokon az önkormányzat nyert. A parti sétány ügyében Lengyelék azonban nem fellebbeztek. Lengyel június 12-re rendkívüli testületi ülést hívott össze az ügyben, és előterjesztésére a képviselő-testület (amelynek tagjai között jogász végzettségű személy a polgármestert leszámítva nincs) megszavazta, hogy ne fellebbezzenek.
„A perköltség, azaz a szállodák ügyvédi költsége összesen 13.215.000,- Ft. Ennek tükrében Ügyvéd Úr jelezte, hogy – bár nem ért teljesen egyet a bíróság jogi érvelésével – nem javasolja a fellebbezést, további perköltség növekedés miatt” – állt az előterjesztésben. A város tehát nem akart kockáztatni. A határozat kiegészítése szerint ugyanakkor „a Képviselő-testület továbbra is fenntartja magának a jogot arra, hogy vizsgálja annak jogi lehetőségét, hogy miképpen tudja a közforgalom előtt megnyitni az egyébként szolgalmi joggal terhelt, de forgalomképtelen önkormányzati ingatlanként funkcionáló területet”. Tudomásunk szerint azóta nem történtek lépések az ügyben.
Itt az irat, hol az irat
Kikértük az ügyletről szóló korabeli jegyzőkönyvet és előterjesztést, utóbbiban pedig találtunk egy arra utaló részt, amely szerint a Pannónia Hotels igenis tudott arról, hogy a sétány nem elidegeníthető. A szöveg arra utal, hogy az önkormányzattal kötött szerződés jogszabály szándékos megkerülését célozza – ez pedig szerződés semmisségi ok.
Az akkori polgármesternek szóló levelükben a cég ugyanis azt írta: „Elfogadjuk a T. Önkormányzatnak az ajánlatát, hogy a hotel Európa és a hotel Hungária közötti… valamint a hotel Lidó és a hotel Balaton közötti… Utakat az önkormányzat részvénytársaság tulajdonába adja és ezzel hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a szállodasor területe tulajdonjogi osztatlan egységet képezzen. Tudomásul vesszük, hogy a városi önkormányzat nem tudja tulajdonukba adni a… partvédő művet és a… parti sétányt, miután annak tulajdonba adását jogszabályok nem teszik lehetővé. Mérlegeltük a tisztelt önkormányzat által felajánlott tartós használatot is, sőt még a bérlet lehetőségét is, azok előnyeit és hátrányait, de úgy ítéltük meg, hogy azok egyike sem jelentenek teljes és végleges megoldást a problémáinkra. A partvédő műve és a parti sétány tulajdonjogának megszerzésén kívül, ezen ingatlanok kizárólagos használatára jogosító földhasználati szolgalmi jog alapítását látjuk kivitelezhetőnek. A szolgalmi jog határidő nélküliséget tekintve kizárólagos használatot biztosít részvény társaságunknak és ez a megoldás felel meg vendégeink érdekelnek is. Fentiekre tekintettel csak a földhasználati szolgalom alapítását tartjuk elfogadhatónak. A szállodáink közötti két út tulajdonjogának átadása, valamint a három szálloda előtti partvédmű és parti sétány kizárólagos használatára alapított szolgalmi jog ellenében a következő ingatlanokat ajánljuk cserébe a tisztelt városi önkormányzat tulajdonába: Petőfi u. 9. (2354 nm. fél beépítetlen telek), Mátyás király u. 27. volt hőközpont (750 nm), Fő u. 101 (üzlet, 346/1000 része), Wesselényi u. 108 (2962 nm. üres telek, véderdő).”
Mint a szállodás cég leveléből látható, a Pannónia Hotels kifejezetten tisztában volt azzal, hogy a parti sétányt nem szerezhetik meg, ezért álltak elő a szolgalmi jog ötletével. Az ügyletért cserébe felajánlott ingatlanokkal kapcsolatban a helyismerettel rendelkezők olyan véleményen lehetnek, hogy ezek nem éppen értékes ingatlanok, messze alulmúlják azt a hasznot, amit a szállodasor az ügyletből realizált.
„Nyilatkozatunkat azzal a tudattal tesszük, hogy az elkövetkezendő időben a tisztelt városi önkormányzatnak nem áll szándékában területünket érintő kisajátítási eljárást kezdeményezni, elővételi jogot gyakorolni, és hogy ezt követően is lehetőségünk lesz a szálloda sor területét kerítéssel elzárni az illetéktelen látogatók elől” – zárták 2004. szeptember 6-i levelüket, amely az előterjesztés része.
Nyilván a parti sétány lezárására gondolnak a kerítéssel, azonban nem tudjuk, hogy ebből mi került bele a szerződésbe, mivel az önkormányzat azt – bár közérdekű adatként kértük – még nem adta ki számunkra. Elküldtük viszont nekik az általunk megtalált iratot.
A törvény az törvény, de egyesek még egyenlőbbek – egyelőre
A parti sétány egyébként közterületként olyan terület, amelyet mindenki szabadon használhatna, a szállodák vendégei is. Amennyiben a szállodák a part felőli telekhatárukon kerítést építenének, akkor meg lehetne nyitni a közforgalom előtt a sétányt. Erre többek között az építéshatóság is kötelezheti őket.
Azt, hogy a parti sétányokat a közforgalom elől elzárni tilos, egyébként több jelenlegi jogszabály is kimondja. A Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló törvény idén július 1-től érvényes változatának szerint „a Balaton elérhetősége közérdek”, ezért a kialakult állapot és a tulajdonviszonyok figyelembevétele mellett is biztosítani kell a part szabad megközelíthetőségét a településrendezési tervben. A jogszabály szerint az önkormányzati tulajdonban álló ingatlanra is „csak úgy lehet használati szerződést kötni, hogy a közhasználatú terület rendeltetésszerű, közcélú használata továbbra is biztosított. Közhasználatú területtel érintett ingatlanra vonatkozóan legfeljebb 10 éves időtartamra lehet használati szerződést kötni. Amennyiben a közhasználatú terület kijelölése magántulajdonú ingatlant érint, akkor a közcélú használat biztosításának módjáról, különösen a településrendezési szerződés megkötéséről a települési önkormányzat gondoskodik.”
A Balatonra vonatkozóan a Vízparti Terv társadalmi egyeztetése lezárult, nemsokára a Parlament elé kerül. Siófok vízparti tervében a szállodák által lefoglalt parti sétány közforgalmú sétányként van feltüntetve. Papíron tehát egybefüggő a kikötőtől induló belvárosi sétány, a valóságban azonban nem az – bár a Nagystrand előtti sétányra szezonon kívül már be lehet menni sétálni. Jogász szakértőnk szerint több lehetősége is lenne a hatóságoknak arra, hogy a közforgalmat biztosítsák a szeptember első hetében bezáró szállodák előtti parti sétányon.
A minap jó időben, délután 4 óra körül beültünk az egyik érintett szálloda bárjába, ittunk egy alkoholmentes sört és kb. húsz percig figyeltük, hogy a nagyon kevés szállóvendég kártyával nyitja a strandra nyíló üvegajtót. A szállodák előtti strandokon alig volt vendég, és a büfés szerint ez az állapot a jellemző.
