Ha valaki nem tud róla, hogy az autó, amit vett, lopott jószág, hiába volt jóhiszemű, a hatóságok azt elkobozzák és visszaadják a jogos tulajdonosának. A siófoki Isztria sétánnyal nem ez történt.
Először 2022-ben foglalkoztunk az üggyel, amikor megírtuk, hogy magáncégek kerítései zárják el a parti sétányt Siófokon. Majd 2023-ban a hivatal jogi szakvéleményt készíttetett, amely arra jutott, hogy az előző, fideszes polgármester, Balázs Árpád hivatala és a hoteleket üzemeltető Pannónia Hotels Zrt. között a képviselő-testület jóváhagyásával létrejött szerződés alapján tényleg minden vonatkozó korabeli jogszabály megszegésével jegyeztek be a parti sétányra – egy elidegeníthetetlen és megterhelhetetlen közterületre – olyan szolgalmi jogot, amely a gyakorlatban a tulajdonjoggal egyenértékű, hiszen a lezárt szakaszt jelenleg csak a szállodák vendégei használhatják.
Két önkormányzati képviselő szerint ez mindig is így volt, és maradjon is így. Az igazság viszont az, hogy az 1970-es évek elején, amikor ezek a szállodák az Országos Idegenforgalmi Tanács megrendelésére megépültek, a Tanáccsal valóban megegyeztek arról, hogy a szóban forgó közterületet csak a szállodák használhatják – mégpedig a külföldi vendégek és a magyarok elkülönítése érdekében, idegenrendészeti okokból. Ezek a hotelek a helyiek szerint sokáig nem is fogadtak belföldi vendégeket, és itt működött az úgynevezett „valutás bolt” is. A rendszerváltás óta azonban a nyugati és a magyar turistáknak már szabad a hotelrezervátumon kívül is kontaktálni egymással, a közterület pedig közterület, jogszabályilag elidegeníthetlen és megterhelhetetlen. A sétány lezárását tehát közérdek már nem indokolta, legfeljebb a szállodás magáncégek érdekei. A Pannónia Hotels (azóta Accor-Pannonia Hotels) 2009-ben el is adta a négy szállodát.
Ami a közé, ahhoz a köznek semmi köze
Az ügy kiderülése után – amelyben a Narancsnak is volt némi szerepe – az önkormányzat jogi szakvéleményt kért külső ügyvédtől, majd annak alapján pert indított. A per nem a szerződés törvénysértés miatti részleges semmisségére, hanem a szolgalmi jog törlésére irányult. Ezt a pert az önkormányzat első fokon elvesztette.
Az elsőfokú ítélet szerint a 2005 áprilisában az önkormányzat és a Pannónia Hotels között megkötött csereszerződés idején hatályos Ptk. szerint a felperesnek (vagyis az önkormányzatnak) tisztában kellett lennie a saját vagyonára vonatkozó szabályokkal. A felperestől elvárható volt, hogy ismerje az önkormányzat törzsvagyonára vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, és tisztában legyen azzal is, hogy a szerződéssel érintett siófoki 4270. hrsz. alatti ingatlan (a parti sétány) az önkormányzat forgalomképtelen törzsvagyonába tartozik-e.
A bíróság szerint amennyiben ezzel a felperes mint önkormányzati tulajdonos nem volt tisztában (és jogellenesen szerződött a területre), a másik szerződő féltől sem várható el, hogy a sétány forgalomképtelenségét felismerje, és azzal tisztában legyen. A bíróság megítélése szerint ezért a Pannonia Hotelstől nem volt elvárható, hogy a felperes által állított utólagos semmisségi okot felismerje, melyből következően a szállodás cég rosszhiszeműsége nem állapítható meg.
Tehát fenti hasonlatunkkal élve: a négy szálloda jelenlegi tulajdonosa lopott autót vett. A hasonlat ugyanakkor annyiban sántít, hogy ingatlanvásárlásnál az eljáró ügyvéd azért meg szokta nézni a térképvázlatot is, és abból rögtön kiderülhetett, hogy mi a helyzet a partszakasszal tulajdonjogilag, illetve hogy a megvásárolandó ingatlan telke nem terjed a vízig.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
