„Nem én, hanem a kormány árulja el Magyarországot” - Jávor Benedek Paks uniós vizsgálatáról és a közbeszerzési korrupcióról

Belpol

Tragikusan rossz pillanatot választottak Orbánék az eleve elhibázott paksi bővítésre, így komoly esély van rá, hogy az EU megakassza a beruházást – véli a PM európai parlamenti képviselője. Jávor Benedek szerint, ha nem alakítjuk át közbeszerzési rendszerünket, nagy bajok lesznek az uniós pénzek lehívásával is.

Magyar Narancs: Vlagyimir Putyin május 5-én úgy nyilatkozott, káros hatásokkal járna Magyar­ország nemzeti érdekeire és hátrányosan befolyásolná a két ország kapcsolatát, ha a magyar kormányt arra kényszerítenék, utasítsa vissza a paksi együttműködést. Ön nyílt fenyegetésként értékelte a mondatot. Pontosan mitől kell tartanunk?

Jávor Benedek: Nem egyszeri elszólásról van szó, hiszen Putyinnal párhuzamosan Szergej Kirijenko, a Roszatom vezérigazgatója is hasonlóan nyilatkozott. Nem kérdés, hogy ez egy fenyegető pozíció, egy nyomásgyakorlási kísérlet Magyarországra. A Gazprommal szembeni trösztellenes eljárás megindítása után az orosz fél belátta, hogy a paksi szerződések uniós fogadtatását, a különböző brüsszeli vizsgálatok kimenetelét közvetlenül nem tudja befolyásolni. Azt sejtik, hogy kompromisszumot a magyar kormány és az unió közti tárgyalások hozhatnak, feltéve, hogy Orbánék elég ügyesen lavíroznak.

MN: Tehát azt akarják elérni, hogy a magyar kormány keményebben lépjen föl a paksi bővítés védelmében?

JB: Azzal akarnak a kormányra ijeszteni, hogy ha nem védik minden eszközzel a beruházást az uniós joggal szemben, akkor Magyarországnak komoly gazdasági következményekkel kell számolnia. Szóba jöhet, hogy Magyarország elesik az orosz agrárpiac megnyitásának lehetőségétől, az agrártermelők számára ez nyilván nem mindegy, de a gazdaság egészére nézve nem súlyosak a jelenlegi szankciók. Tudni kell viszont, hogy Oroszország egész külgazdaságát, különösen ener­giapolitikáját politikai nyomásgyakorlásra használta, használja és fogja is használni. A paksi bővítés ezért szorosan kapcsolódik a magyar–orosz energetikai együttműködés egyéb kérdéseihez, köztük a gázszállításhoz. Hosszú távú gázszerződésünk idén lejár, a le nem hívott mennyiséget két-három évig még lehívhatjuk, utána viszont Magyarországnak valahonnan gázt kell hoznia. Oroszország elsősorban azzal tudja fenyegetni Magyarországot, hogy a jövőbeli gáztárgyalások során nem lesz rugalmas partner, ha a paksi projekt nem az elvárása szerint alakul.

MN: A fűtőanyag-szállítási szerződésben már történt is egy módosítás, az Euratom Ellátó Ügy­nökség kifogásai nyomán a „finn modellnek” megfelelően írták át a kontraktust. Ez mennyire fájhat az oroszoknak?

JB: Az új megállapodás szerint nem 20, hanem 10 évig kap az orosz fél kizárólagos jogot a fűtőanyag szállítására, utána lehetővé kell tenni, hogy a versenytársak nemzetközi tender keretében ajánlatot tegyenek. Ez önmagában csak akkor lesz fájó pont az orosz félnek, ha elveszítik a tendert, hiszen az üzemanyag-ellátás költségei akár a teljes paksi projekt 20-25 százalékát is elérhetik. A nemzetközi tender azért is fontos, mert ehhez értelemszerűen nyilvánosságra kell majd hozni a paksi fűtőanyag műszaki paramétereit. Ez a nyilvánosságkényszer valószínűleg legalább annyira fáj a nukleáris fejlesztéseit mindig titkolni igyekvő oroszoknak, mint az eurómilliárdok elvesztésének elvi lehetősége.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: A tendereztetést, illetve annak elmaradását az egész paksi bővítés kapcsán is vizsgálja az EU. A fűtőanyag-beszállítók és más alvállalkozók versenyeztetése kiválthatja azt, hogy a Roszatomot pályázat nélkül választotta ki a kormány?

JB: Nem, mert az alvállalkozók csak a teljes beruházási költség egy kisebb hányadáért lesznek felelősek. Az EU nem azt kifogásolja, hogy a munkások büféjébe verseny nélkül hívják a papírszalvéta-beszállítókat, hanem azt, hogy magát a beruházást nemzetközi tender nélkül adták a Roszatomnak. A bővítés EU-s közbeszerzési szabályok szerinti versenyeztetését nem helyettesíti az, hogy a fogpiszkáló-szállításért majd öldöklő verseny alakulhat ki az alvállalkozók között. Az Európai Bizottság vizsgálja a tender megkerülését egy tavaly novemberi panaszom alapján, ezekben a nagy jelentőségű ügyekben körülbelül egy évig konzultálnak a tagállammal; a magyar kormánynak kellene most olyan érveket találnia, amelyek kizárják a panaszban felvetett jogsértést. A bizottság konklúziója vagy az lesz, hogy nem történt jogsértés, vagy az, hogy kötelezettségszegési eljárást kell indítani Magyarország ellen.

MN: A fűtőanyag-szállításnál, ha az Euratom nem ellenjegyezte volna a szerződést, meg sem lehetett volna kötni. A tender elmaradása miatt is megakadályozhatja a beruházást az EU, vagy egyszerűen csak büntetni fognak?

JB: Megakadályozhatja, a szankciók rendszere rendkívül szerte­ágazó. Az EU-nak nem az a célja, hogy Magyarország jó sok büntetést fizessen Brüsszelnek a szabályok megszegése miatt, hanem hogy tartsa be azokat a jogszabályokat, amelyek betartására kötelezettséget vállalt. Amennyiben a bizottság jogsértést állapít meg, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elérje az uniós jog betartását. Erre eszköz lehet a büntetés is, az energiahatékonysági irányelv át nem ültetése miatti eljárásban például nem is egyszeri büntetést kaptunk, hanem a jogsértés fennmaradásáig mindennap fizetnünk kell. De a bizottság jogi eszközökkel is kötelezheti Magyarországot a szerződés felbontására és nemzetközi tender kiírására. Hasonlóképpen, ha a bizottság megállapítja a tiltott állami támogatás tényét, előírhatja a magyar kormánynak, hogy álljon el az állami támogatástól. Ebben az esetben a Magyar Villamos Műveknek piaci alapon kellene végigvinnie a beruházást, és korántsem biztos, hogy ez sikerülne.

MN: Aszódi Attila kormánybiztos szerint azért nem kaphatott tiltott állami támogatást Paks, mert egyáltalán nincs állami támogatás a projektben.

JB: Aszódi Attila természettudóstól szokatlan módon néha álomvilágban éldegél, vagy meglehetősen nagyvonalúan bánik a tényekkel. A paksi bővítés finanszírozási konstrukciója egyértelműen állami szerepvállalásról szól, minthogy államközi kölcsön formájában vesszük fel a pénzt az oroszoktól, és ezt a pénzt az állam át fogja adni a paksi atomerőműnek. Csak abban az esetben nem lenne állami részvétel a projektben, ha a kormány az utolsó vasig behajtaná az atomerőművön a kölcsön költségeit, beleértve a kamatokat. Erről jelen ismereteink szerint nincsen szó, a magyar állam masszívan részt fog venni a finanszírozásban. Az lesz a kérdés a bizottsági eljárásban, hogy ez a részvétel mennyire torzítja a piacot, és hogy vannak-e olyan különleges körülmények, amelyek indokolttá teszik az állami beavatkozást. Megítélésem szerint a villamos energia regionális piacát is nagyon erősen torzítani fogja, ha a költségek akár csak részbeni állami átválla­­­lásával épül meg az erőmű. Kü­lönleges körülményeket pedig nem tud felmutatni a magyar kor­mányzat.

MN: Indult egy harmadik eljárás is az ön beadványa nyomán, ebben a szerződések titkosítását sérelmezi.

JB: Ez az ügy még a kezdeti stádiumban jár, csak a tájékozódást kezdték meg a bizottság emberei. Alapvetően a környezeti információk nyilvánosságáról szóló aarhusi egyezményt az uniós jogba átültető irányelv sérül a paksi titkosítási törvénnyel. Természetesen lehetséges bizonyos információk titkosítása, amennyiben a nyilvánosság méltányolható üzleti érdeket vagy nemzetbiztonsági érdeket sértene. De ezt mindig egyedileg kell mérlegelni, nem lehet általános titkosításokat bevezetni. A megvalósítási szerződéseket is nyilvánosságra kell hozni – azon információk kitakarásával, melyek megismerése aránytalan sérelmet okozna az üzleti vagy nemzetbiztonsági érdekekben.

MN: Az EU-s vizsgálatoknál gyakran felmerül, hogy a bizottság politikai szempontokat is mérlegelhet. Szakmai vagy politikai döntést vár Magyarország esetében?

JB: A bizottság ragaszkodik hozzá, hogy száz százalékban megalapozott jogi eljárásokat folytasson le. Csak akkor fognak kötelezettségszegési eljárást indítani a három vizsgálat bármelyikében, ha meggyőződnek róla, hogy az uniós jog sérelme ténylegesen megvalósul. Az EU-ban nincsenek politikai boszorkányüldözések, szigorúan az uniós jognak való megfelelést vizsgálják. Más kérdés, hogy az Oroszországtól való energetikai függés az elmúlt másfél évben kiemelt témává vált az unióban és a bizottságban, nyilván megkülönböztetett figyelemmel kísérnek minden szerződést, amely növeli a közösség orosz kitettségét. Bizonyos értelemben valóban politikai stichet kapott a paksi bővítés, de ez csak annyit jelent, hogy a bizottság elszántabbá vált az uniós jog betartatásában. Az uniós jog egyébként maga is változik az oroszországi események hatására, az energiabiztonsági stratégiát tavaly májusban hozta nyilvánosságra a bizottság, ez tartalmazza, hogy minden új nukleáris kapacitásnál több üzemanyag-beszállítónak is lehetőséget kell biztosítani. Orbán Viktor tragikusan rossz pillanatot választott a paksi bővítésre, olyan időszakban próbálják ezt áttolni az EU-s intézményrendszeren, amikor kiemelt figyelem van az orosz energetikai nyomuláson, ráadásul az uniós jog is egyre szigorodik. Négy-öt évvel ezelőtt kevésbé lett volna nehéz a paksi bővítést eladni az uniónak, bár arra sem veszek mérget, hogy az akkori jogszabályok és politikai prioritások közepette sikerült volna.

MN: Az uniós kifogásokat úgy is elkerülhette volna a kormány, ha előzetesen egyeztet a bizottsággal. Ez miért maradhatott el?

JB: Nehéz erre logikus magyarázatot találni; azt gondolhatta a magyar kormány, hogy ha kész tények elé állítja az uniót, az majd nehezebben emel kifogást. Ez az elképzelés csúfosan megbukott, hiszen az Euratom Ellátási Ügy­nökség nem habozott visszadobni a megkötött és kész tényként az orra alá tolt szerződést, és a bizottság is elszántnak látszik az uniós jog kikényszerítésében, történjen ez előzetes egyeztetés vagy utólagos háborúskodás útján.

MN: Az M4-es Abony és Fegyvernek közti építése miatt ön még 2014 januárjában fordult beadvánnyal az EU csalásellenes hivatalához. Azóta az uniós finanszírozás hiánya miatt a kormány leállította a munkálatokat. Valóban kartellt gyanított az unió, vagy azért nem adtak pénzt, mert szakmailag nem indokolt a beruházás?

JB: Kartellgyanú felmerüléséről nem tudok, a projekt eleve balul sikerült elgondolás volt. A kormány eredetileg a 2007–2013-as EU-s finanszírozási időszakra tervezte a beruházást, a csúszás miatt próbálták átkérni a 2014–2020-as ciklusra. Maga a projekt nehezen indokolható, a 4-es út adatai nem támasztották alá, hogy az út valós problémáit autópálya-fejlesztéssel kellene megoldani, annál is inkább, mert részben uniós forrásból a 4-es út Budapest felé eső szakaszát már autóúttá fejlesztették. Párhuzamos útkapacitásokat is fejlesztettek uniós pénzből az elmúlt években, ezek a beruházások így egymás elől szívták volna el a forgalmat. Az EU tehát eleve nem látta indokoltnak az autópályát, azt viszont látták, hogy ez a szakasz még autópálya-viszonylatban is példátlanul drága terv. A kartellgyanú viszont azt feltételezné, hogy az összejátszó cégek a kormányt akarták megrövidíteni. Ehhez képest a ma már kartellt sejtő kormány 2014 de­cem­berében még azt sejtette, hogy túl kevés a pénz az M4-re, és mintegy 20 százalékkal, 160 milliárdra emelte a költségkeretet. Három hónapon belül két, egymással homlokegyenest ellentétes állítást fogalmazott meg Lázár János, ami nyilván Brüsszelben sem növeli a hitelességét.

MN: Ebben az értelmezésben a kartellt azért dobták be, hogy hazai költségvetésből ne kelljen kifizetni a vállalkozókat?

JB: A probléma az, hogy az EU nem megvonta a támogatást, hanem soha nem is adott. A magyar kormány úgy vágott bele egy 160 milliárdos projektbe, hogy nem tudta, miből fogja kifizetni.

MN: Erre mondja Csepreghy Nándor, hogy az időhiány miatt muszáj az EU-s jóváhagyás előtt elkezdeni a kivitelezést.

JB: Eleve átkérték a 2014–2020 közötti költségvetési időszakra, ezzel megszűnt az időnyomás. Elképesztően felelőtlen, szakmailag minősíthetetlen színvonalú volt a projekt pénzügyi előkészítése, hol­ott még a nyilvánosságra került belső ellenőrzési vizsgálatok is jelezték, hogy nem lenne szabad belemenni. Amikor aztán a kormány nyakába szakadt egy finanszírozatlan, drága, korrupciógyanús és legalábbis léptékében indokolatlan beruházás, megpróbált kommunikációsan kimenekülni a katasztrófahelyzetből. A kartellgyanúval próbálták meg a felelősséget a cégekre hárítani, de hamar kihátráltak a dologból, hiszen ha a kartell bizonyítható, akkor a magyar kormány vélhetően összejátszott a cégekkel az árfelhajtásban, így kormányzati emberek is könnyen a vádlottak padján találhatták volna magukat.

MN: Az elmúlt hónapban a Gazdasági Operatív Program (GOP) felfüggesztése és a többi operatív program vizsgálata számos korrupciós ügyet tárt fel az EU-s források körül. Mennyiben egyedi ebből a szempontból Magyarország helyzete?

JB: Tavaly decemberben készítettem egy elemzést a Regionális Fejlesztési Főigazgatóság által a parlament költségvetési ellenőrző bizottságának küldött adatokból. Ez azt mutatta, hogy majdnem minden tagállamban vannak problémák az uniós pénzfelhasználással. A lejelentett hibaszázalékok megbízhatósága, az operatív programok értékelése, a jogi környezet, a közbeszerzési szabályok szempontjából mind-mind találunk a magyarországihoz hasonló problémákat mutató országokat. De olyan tagállam alig-alig van, amelyik az összes mért mutató tekintetében olyan rossz teljesítményt nyújtana, mint Magyarország. Ennyire rendszerszintűvé szerintem csak nálunk fejlődött a probléma. Ez az elemzés előre jelezte, hogy oltári nagy baj lesz, mert 13 operatív programból 9 olyan minősítést kapott, ami után a forrás felfüggesztése a következő lépés. Ez a GOP esetében megtörtént, és a többi programnál is hasonló helyzet állhat elő a közeljövőben. Tavaly a GDP 7 százalékának megfelelő összeg jött az uniótól, elég gyorsan tönkreteheti a gazdaságot, ha az operatív programok döntő többségét leállítják.

MN: Valóban ilyen súlyos ön szerint a fenyegetettség? Hiszen ha meg is állapítanak egy néhány százalékos büntetést, az elvont összeget más projektekre lehívhatjuk.

JB: Ha a magyar operatív programok többségénél belefutunk egy 10 százalékos büntetésbe, máris sok százmilliárd forintnál vagyunk. De ennél sokkal súlyosabb, hogy a kifogások a kifizetési rendszerhez kötődnek, és általános jellegűek. Ezért, ha záros határidőn belül nem látszik valamilyen határozott és eredményes változtatás, az a jövőbeli kifizetéseket is akadályozhatja. Ha nem tudjuk meggyőzni az uniót, hogy véget vetünk ennek a korrupt rendszernek, azt is mondhatják, hogy nem fizetik ki Magyarországnak a 2014 és 2020 közötti strukturális és kohéziós pénzeket. Lehet, hogy pár év múlva meg tudunk alkudni, hogy hová csoportosíthatjuk át a forrásokat, de a magyar gazdaságot egy néhány hónapos vagy egyéves felfüggesztés is nagyon súlyosan érintené. Nem véletlenül kezdte el a kormány hihetetlen gyorsasággal előkészíteni az új közbeszerzési törvényt, amit egyébként évek óta követelünk. Szemmel láthatóan megijedtek a fiúk. Kommuniká­ciós manőverek és látszatintézkedések aligha fogják meglágyítani az EU szívét. Vagy rendbe teszik a közbeszerzési eljárást, vagy nagyon komoly következményekkel kell számolniuk.

MN: Ön a legaktívabb magyar EP-képviselő, gyakran hallani a hangját a fentebb tárgyalt ügyekben. Lázár János is úgy nyilatkozott, hogy Brüsszelben Jávor Benedek generálja a Paks elleni támadásokat, de a baloldalon is sokan úgy gondolják, hogy nem az EU-nak kellene helyes irányba terelnie Magyarországot. Ehhez képest ön az európai ügyészség létrehozását is támogatta.

JB: Hogyne, az európai ügyészség szerintem jó intézmény, az EU-nak szüksége van rá, ez nem egy Magyarországgal szembeni intézkedés. Szükség van az EU érdekeinek védelmére, az uniós forrásokkal kapcsolatos korrupciós ügyek feltárására, ezért szükség van az európai ügyészségre is. Az persze igaz, hogy a magyar kormány Magyarországon egy vele­jéig korrupt rendszert működtet, amely ellen az európai ügyészség fellépne. Ezért van konfliktus az európai ügyészség és a magyar kormány között. De ez nem azt jelenti, hogy én elárulom Magyarországot Brüsszelben, hanem azt, hogy a magyar kormány árulja el Magyarországot, amikor téglánként szétlopja a fenekünk alól, és amikor ellenáll minden olyan intézkedésnek, amely a szabad rablást meg tudná akadályozni. A paksi ügyben hasonló a véleményem, Magyarországot azok árulják el, akik aprópénzért eladják Oroszországnak, kiszolgáltatják Vlagyimir Putyinnak, annak az agresszív és kiszámíthatatlan hatalomnak, amely éppen újraírja a globális politika játékszabályait. Nemcsak a ma élő, de a jövő nemzedékekre is elképesztő pénzügyi és környezeti terheket készülnek hagyni. Itt a jogsértést és a magyar érdekek elárulását a magyar kormány követi el, én a közösen vállalt jogrendnek a betartását próbálom elérni.

MN: Paks uniós elkaszálása tehát nem sértené a nemzeti szuverenitást?

JB: Magyarország azt vállalta, hogy be fogja tartani az uniós jogot. Az uniós jog a legtöbb területen egyébként meghagyja a tagállami döntési kompetenciákat, néhány területen döntöttek úgy a tagállamok, hogy EU-s kompetenciákat hoznak létre. Ezeken a területeken a szabályok betartatása az EU dolga, ezért fizetjük. Én azt sem szeretném, ha a nemzeti szuverenitásra hivatkozva az unió Romániának, Spanyolországnak vagy Finnországnak nézné el uniós jogszabályok megsértését. Arról lehet vitatkozni, hogy milyen további kompetenciákat adjunk az uniónak, szükséges-e további döntéshozatali területek átengedése. Az viszont nem legitim vita, hogy amiről közösen megállapodtunk, azt nem tartjuk be.

MN: A PM feltételéül szabná-e egy 2018-as választási együttműködésnek, hogy a leendő kormány felmondja a paksi szerződést?

JB: Igen. A paksi bővítés egy teljesen elhibázott koncepciójú beruházás. Nem pusztán a belefeccölt sok ezermilliárd forint fog odaveszni, hanem egy klasszikus szocialista nagyberuházást valósítunk meg, amely a működése teljes időszaka alatt termelni fogja a veszteséget, vinni fogja a magyar adófizetők pénzét. Nem lehetünk része olyan kormánynak, amelyik ilyen terheket hagy maga után. Az egyetlen célunk az lehet, hogy mentesítsük Magyarországot ezektől a következményektől.

Neked ajánljuk