„Bárkinek. Bárhol.” – Ezzel a nyitással dobta le a hitelatombombát július 2-án Orbán Viktor miniszterelnök. Jóformán szemhunyásnyi idő múltán kiderült, hogy mindez világraszóló füllentés. Öt nappal később a Facebook-oldalán a kormányfő azt írta: „Nem csak álom többé a saját lakás.” Nem kisebb lódítás, mégis – némi szórendváltozással és a „lakás”-t „otthon”-ra cserélve – ugyanez olvasható a hónap utolsó napján (természetesen éjszaka) közzétett kormányrendeletben is. Alighanem jogtörténeti ritkaság, hogy egy miniszterelnöki bejelentés majdhogynem szöveghíven legyen olvasható a jogszabályban is.
„Szeptembertől indul – de már most érdemes felkészülni” – írta még július elején Orbán. De mire is? Hiszen szinte azonmód a követelmények között sorolták azt a magától értetődő tényt is (amiről a miniszterelnök először még hallgatott), hogy – egyszerűen fogalmazva – hitelképesnek kell lennie az igénylőnek, ami ugyancsak nem megy mindenkinek.
A tervezetet július 21-én bocsátották „társadalmi egyeztetésre”, odatéve mellé az úgynevezett „Hatásvizsgálati lap”-ot is (annak iktatott dátuma: július 14). Ez utóbbiban egyebek közt az áll, hogy az „elkészítésére fordított idő: 1 munkanap”, de a „Legjelentősebb társadalmi hatások” – az érintett csoport megnevezése, mérete, illetve előny-hátrány – összes rubrikája teljesen üres, s nyilván ebből következően a „Hatások összefoglalója” sáv is.
Mindazonáltal Orbán a szokásos pénteki szózatában a Kossuth Rádióban a pár órával korábban megjelent kormányrendelettel kapcsolatban már augusztus 1-én kijelentette, hogy azt „alapos előkészítő munka előzte meg”. Hozzátette: „A februári évértékelőben mondtam, hogy az otthonteremtésben és a lakhatásban áttörést szeretnénk elérni a 2025-ös évben. Tehát nem egy újdonságról van szó.”
Holott dehogynem. „Évértékelő” beszédében Orbán az „áttörést” több mindenre értette, nem csak az otthonteremtésre – ide sorolta a lakhatási és családtámogatások különféle variációit, de a jövőbeni tervek közül csak az áprilistól a 35 év alattiak számára elérhető 5 százalékos lakáshitel-kamatplafont említette.
Nehéz nem arra gondolni, hogy Orbán a Pride-kudarc elhalványítására látott szükségesnek bedobni július elején egy jóságos kormányintézkedést. A mostani hitelprogram elsődleges nóvuma, hogy minden nagykorú előtt kinyitotta a kaput. Persze elképzelhető, hogy tervezték már egy ideje, csak esetleg későbbre, mondjuk közelebb a választásokhoz. Túl nagyot azonban valószínűleg nemigen téved az, aki arra gondol, a most meglepetésszerűen előhúzott támogatási lehetőséggel valamennyi plusz támogatót igyekszik szerezni a rogyadozó Fidesz – valamint a rogyadozó gazdaság. A különféle elvetélt vagy lanyha eredményt hozó keresletélénkítési kísérlet után most éppen az építőipar fellendítésével próbálnák bebikázni, és ismerve a kormány nemegyszer hirtelen feltámadó jogalkotási vágyát, e hitelprogram simán lehetett egy ad hoc ötlet is.
Ezt a gyanút erősíti, hogy a bejelentés után csaknem naponta álltak elő kormányzati potentátok különböző lényeges, leginkább az igénybe vevők lehetséges körét egyre tágító változtatásokkal. Valamint az is, hogy külön jogszabályban hangolják össze más támogatott hitelek feltételeivel, egybeépítve az előnyöket. Ha annyit tököltek vele, amennyiről a miniszterelnök beszélt, miért nem lehetett rögtön az egységes jogszabállyal előrukkolni?
A konstrukció nyilvánvalóan sokaknak vonzó. A magyar lakáspolitika alapvetően amúgy is a lakásvásárlást és a saját ház építését támogatja, mindeddig rendszerint megspékelve ideológiai (házasság) és demográfiai (gyerekvállalás) meghatározottsággal, szinte mindig hitelfelvétellel – vagy azzal is – párosítva.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
