Hipnotizőr vagy vakmerő géniusz? – Sam Altman, az ember a ChatGPT mögött

Tudomány

Az informatikánál is jobban ért ahhoz, hogy befektetőket édesgessen magához, rendíthetetlen optimista és hisz a technológiai fejlődésben. De saját mérnökeivel viharos a kapcsolata, egyszer kitették az OpenAI-tól, a ChatGPT legújabb modellje után pedig tovább dolgozik a szuperintelligencia létrehozásán. Mit tudunk a jövő legbefolyásosabb techmoguljáról?

„Azt hiszem, hogy a GPT-5 gyakorlatilag elképzelhetetlen lett volna korábban az emberiség történetében” – mondta Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója augusztus 7-én, amikor egy tágas, modern szalonban bemutatta a ChatGPT legújabb modelljét. „A GPT-3 olyan volt, mintha egy középiskolás diákkal beszélgetnél, a 4-es verzió pedig, mintha egy egyetemistával. A GPT-5 az első olyan verzió, ahol tényleg úgy érzed, hogy egy szakértővel beszélgetsz bármilyen témában, akár egy PhD-fokozatú szakértővel.” Ez a nagyotmondás nem idegen tőle, pedig a GPT-5-öt némi szkepszissel várta a szakma. Az elmúlt hónapokban már arról beszéltek szakértők, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése megtorpanhatott, a technológia végső határai pedig sokkal közelebb vannak, mint korábban gondoltuk.

Sam Altman azonban nem az a techmogul, aki örömest átengedi a pályát a vetélytársainak. A ChatGPT a köznyelvben éppúgy a mesterséges intelligencia szinonimájává vált, ahogy egy időben a Google, később pedig a Facebook egyet jelentett az internettel. Az OpenAI rendre úgy időzíti a fejlesztéseinek közzétételét, hogy túlharsogja a versenytársakról szóló híradásokat: pár hónapja, amikor az xAI bemutatta a Grok 3-at, az Anthropic pedig a Claude 3.7-et, az OpenAI napokon belül piacra dobta a GPT 4.5-ös verzióját, amit a legtöbben jelentéktelen frissítésnek neveztek. Amikor megjelent a kínai versenytárs gazdaságosabb DeepSeek nevű szoftvere, az OpenAI elindította a képszolgáltatását. Ez volt az, amikor Mijazaki-stílusú képek tömege árasztotta el a közösségi médiát, és mindenki a ChatGPT-ről beszélt. Mára az OpenAI piaci értéke meghaladja a 300 milliárd dollárt, de a Reuters éppen arról ír, hogy a cég olyan részvényeladási ügyletről tárgyal, amiben a dolgozók készpénzre válthatják részesedésüket. A tervezett ügyletben a vállalat értékét immár mintegy 500 milliárd dollárra becsülnék.

Lehetetlen megállapítani, hogy az OpenAI valóban megéri-e ezt a pénzt, abban azonban biztosak lehetünk, hogy a cég sikere Sam Altman tehetségét bizonyítja, aki nem egyszerűen részvényeket árul, hanem álmokat és jövőt, és mindenkinek azt suttogja a fülébe, amit hallani szeretne.

Az OpenAI vezérigazgatójáról a közelmúltban két, egymástól különböző könyv is megjelent. Karen Hao oknyomozó újságíró Empire of AI című könyve sötét tónusú képet fest: az OpenAI-t és más technológiai óriásokat „modern kori gyarmatosítóként” írja le, amelyek – akárcsak a 18–19. századi európai hatalmak – energiát, ásványkincseket és emberi munkaerőt vonnak el, hogy életben tartsák álmukat a mesterséges szuperintelligenciáról. A szerző egészen Kenyáig és Chiléig ment azért, hogy megmutassa, milyen messzire hatnak azok az elképzelések, amik a Szilícium-völgyben születnek. Mindeközben Keach Hagey, a The Optimist című könyvvel klasszikusabb életrajzot tár elénk: Altman életútjára és felemelkedésére koncentrál, aki az elmúlt években a kaliforniai befektetők kedvence, kígyónyelvű, mégis bájos és intelligens innovátor lett – és a világ egyik legígéretesebb techcégének arca, akinek bőven vannak sötét foltjai.

Az 1985-ös, chicagói születésű fiút akár csodagyereknek is mondhatnánk: nyolcévesen kapta meg első számítógépét, egy Apple Macintosht, amin hamarosan programozni is megtanult, és gyerekjáték volt szétszerelni és összerakni a gép hardverét. Tizenhat éves korában jött rá, hogy meleg. A magányos tinédzser a Mac laptopja előtt, AOL chatszobákban találta meg a társaságát. Amikor egy keresztény szervezet kampányt indított a gimnáziumában a „normálistól eltérő” szexualitás ellen, a tinédzser Altman az egész iskola előtt coming outolt.

Két év után, alig húszévesen otthagyta a Stanford Egyetemet, hogy elindítsa első startupját: egy alkalmazást, amely lehetővé tette a felhasználók számára, hogy megosszák földrajzi helyzetüket – ma ez magától értetődő funkció az okostelefonokon, de akkoriban újdonságnak számított. A Loopt végül nem lett nagy siker, de arra jó volt, hogy alapítóját feltegye a térképre, ráadásul 2012-ben csekély 43,4 millió dollárért megvásárolta a Green Dot Corporation.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.