„Ugyanott tartunk, ahol 25 évvel ezelőtt – kezdi elemző előadását Ilonszki Gabriella politológus, az MTA doktora. – Egyetlen kormánynak sem volt végiggondolt közpolitikai stratégiája a témában, a világ országai közül Magyarország az utolsó egyharmadban van a nők politikai esélyegyenlőségét illetően”, ami szerinte három okra vezethető vissza: intézményi okok (választási rendszer), gazdasági okok (mennyire fejlett egy ország) és kulturális okok (milyen értékrend alapján működik egy társadalom). Ilonszki elmondta, hogy a magyarországi választási rendszer kezdettől fogva nem kedvezett az esélyegyenlőségnek, a 2010 utáni pláne nem. „Igaz, hogy most egy konzervatív kormányzati periódusban vagyunk, de az a helyzet, hogy a baloldali kormányok sem tettek semmit. Óriási felelőssége volt a baloldalnak abban, hogy hol tart ma Magyarország ebben a tekintetben” – véli a politológus. A 2007-es kudarcos kvótatörvény után készült egy reprezentatív felmérés, amiből az derült ki, hogy a többség pártolja a kvótát, a pozitív diszkriminációt. További közvélemény-kutatásokból pedig kiderült, hogy a választópolgároknak nincsen ellenére a női jelölt. Ilonszki arra a következtetésre jut, hogy nem a társadalom értékrendjével van a baj; a politológus eléggé borúlátó, szerinte új szakasz kezdődött, ahol a kritikus tömeg nem tud változást hozni. „Az intézményrendszereket átalakították, nem egységes az ellenzék, egyszerűen nem láthatók jelek, amik arra utalnának, hogy változás lesz. Az alulról építkező civil szervezeteknek pedig nagyon nehéz a helyzetük, nincsenek olyan szövetségeseik a politikában, intézményrendszerben, akikkel hatékonyan lehetne együttműködni” – mondja.
A konferencia során egy asztalhoz ültették a DK, az Együtt, a Liberálisok, az LMP, az MSZP és a PM politikusnőit, de a Fidesztől sajnos senki nem tudott (akart?) eljönni. A beszélgetést Pető Andrea, a Közép-európai Egyetem Társadalmi Nemek Tudománya Tanszékének docense moderálta. Pető két dologra volt kíváncsi: mit rontottak el a jelenlévő politikusnők az elmúlt egy évben, hogy semmi változás nem történt a nők esélyegyenlőségének kérdésében, és mit lehetne tenni, hogy jövőre ne ugyanígy üljenek ugyanezekkel a problémákkal egy hasonló konferencián.
 Szelényi Zsuzsa, Vadai Ágnes Fotó: Narancs | |
„A DK oldaláról nagyon kevés nőt sikerült a listákon indítani” – kezdi Vadai Ágnes, aki szerint ez a politikai alkuk sajnálatos következménye. Amit szintén kudarcnak él meg, az az, hogy nem sikerült megakadályozniuk azt, hogy egy bizonyos vak komondor gazdája ne lehessen polgármesterjelölt. Szelényi Zsuzsa, az Együtt képviselője a 2014-es országgyűlési választáson elszenvedett baloldali bukásnak tudja be azt, hogy nem haladt előre a nők politikai esélyegyenlőségének a kérdése. „A bukás miatt sokkal kevesebb ellenzéki politikus ül ma a parlamentben, amiből következik, hogy kevesebb köztük a nő is” – indokol a képviselőnő. Éppen ezért Szelényi igyekszik minél nagyobb erőfeszítéseket tenni azért, hogy ez a helyzet később változzon, mint mondja, az elmúlt 2-3 hónapban sokat dolgoztak azon, hogy újra be tudják nyújtani a kvótatörvényt, illetve, hogy a szociális bizottságnak legyen egy női albizottsága. „Ezen kívül van több elképzelésünk, hogy a genderkérdés napirenden legyen a parlamentben, de nehéz úgy dolgozni, hogy velünk szemben egy 2/3-os, férfidominált párt ül, aminek egyetlen női képviselője sem gondolta úgy, hogy ma ide el kellene jönnie, ami azt jelenti, hogy ez az ügy csak nekünk nem fog sikerülni” – mondja sajnálattal. „Nagyon elcsesztük a férfiakkal való kommunikációt” – ezt már Szabó Tímea mondja, a PM társelnöke. Szerinte nagyon furcsa a helyzet, hiszen az egy dolog, hogy Szelényivel kiállnak a parlamentben és beadják az 50%-os kvótatörvényt, mindezt úgy, hogy a saját pártjukban sem valósult meg ez.
 Rákosi Judit, Szabó Tímea Fotó: Narancs | |
Rákosi Judit, az LMP képviselője arról számolt be, hogy pártjában úgy hasítanak előre a nők, hogy nem is lehet őket visszafogni. Negatívumot tehát nem tud mondani, inkább előadott egy történetet arról, hogy mennyire sajnálja, hogy az LMP nem engedte, hogy az önkormányzati kampány során (Rákosi a 13. kerület polgármesterjelöltje) olyan hivatalos kép menjen ki róla, amin hivalkodó vörös rúzzsal van kifestve a szája, mert ő meg akarja mutatni, hogy csinos nőként is szembeszáll a férfi jelöltekkel. Gurmai Zita (MSZP) arról számolt be, hogy ugyan létezik a párton belül 20%-os női kvóta, számos nő nem merte vállalni a megmérettetést az országgyűlési választásokon. „Azt mondták, hogy másnap kivágják őket az állásukból. Ezért inkább el sem indulnak” – teszi hozzá. Bősz Anett, a Liberálisok egyik ügyvivője túl sok konkrétumot nem tudott mondani, de úgy véli, hogy nekik is sokkal tudatosabban kell megválogatniuk az előtérbe került politikusaikat. Bősz szerint nem késő még rátérni arra az útra, hogy tudatosan kezeljék a pártok a genderkérdést.
 Bősz Anett Fotó: Narancs | |
„A képviselői helyek száma mindenhol ugyanannyi, ahol több lesz a nő, ott kevesebb lesz a férfi. Azt gondolom, hogy nincs meg a kellő akarat a pártokban, a politikusokban, hogy valóban történjen valami változás. A férfiak is egymást szorítják ki a székekből, ugyan ki adná át a helyét egy nőnek?” – kérdezi Gurmai, aki szerint nem lenne ekkora harc, ha megoldott lenne a leköszönő politikusok jövője. (A témáról bővebben e heti nyomtatott lapszámunkban olvashatnak!) De még ezzel sem lenne megoldott a probléma, hiszen a különböző pártok nem egyformán gondolkodnak a nőkről. „Legyünk őszinték, mi most a létünkért küzdünk, szemben a Fidesz-úthengerrel, illetve egymással szemben is” – mutat női kollégáira az MSZP-s képviselő, ám Rákosi Judit továbbra is olyan a többi politikusnő között, mint aki egy másik bolygóról jött volna. „Nagyon jó dolog politikusnőnek lenni az LMP-ben, mert a bizalom és a szeretet légkörében tudunk politizálni. Olyan erős a pártban a női lobbi, hogy a választásokon több mint 20% volt a női képviselők aránya, továbbá férfi és női vezetőség van, illetve férfi és női szóvivő van Budapesten. A parlamenti frakcióban pedig 40% a nők aránya” – részletezi az eredményeket.
 Gurmai Zita Fotó: Narancs | |
„Örülök, hogy az LMP-ben hasítanak előre a nők, remélem, ennek országos hatása is lesz” – reagál kissé cinikusan Szabó Tímea. „Azt gondolom, hogy nekünk a civilekkel nem jó az együttműködésünk. A civilek megmondják, hogy mit kéne csinálni, a pártok erre megsértődnek. Át kéne lépni ezen, hogy vannak a civilek meg a politikusok, és hatékonyabban kéne együttműködnünk” – mondja Szabó, aki megvallja, hogy politikai szinten az elkövetkezendő négy évben nem nagyon látja a lehetőségeket és eszközöket a változásra.
„Azt gondolom, hogy nagyon világos, mi a teendő, de ebből nagyon kevés tud megvalósulni Magyarországon. Azt látom, hogy a társadalmi támogató közeg elképesztően gyenge itthon” – mondja Szelényi, majd hozzáteszi, hogy nagyobb az igény arra, hogy legyenek nők a politikában, mint az erre irányuló kínálat. Szerinte nagyon fontos, hogy egy párton belül megfelelő mentorálás legyen a nők számára, hiszen ez nem a szeretet közege, hanem egy versengő, durva közeg. „A férfiak addig támogatják a nőket, amíg nincs éles helyzet, onnantól kezdve mindenki csak saját magára gondol” – mondja Szelényi, aki a társadalom összes tagjának, a civilek, a politikusok, az újságírók, az akadémikusok stb. hatékony együttműködésében és közös stratégiai gondolkodásában látja a megoldást. „Önbecsapással, önámítással és nyavalygással biztosan nem lesz több női politikus” – csap az asztalra Vadai, s hozzáteszi, hogy őt megkeményítette a hadseregnél és a titkosszolgálatnál eltöltött idő. „Ezt a kérdést nem lehet a partvonalon állva, bekiabálva megoldani. Be kell lépni valamelyik pártba, és belülről kell dolgozni. Ma nem kérdés, hogy az én szavamra hallgatnak a DK elnökségében, de ez sok-sok munka volt” – mondja. Vadai a személyes példamutatásban látja a lehetőséget, szerinte egyszerűen kellenek bátor nők, akik csinálják, küzdenek, példát mutatnak és behoznak agilis fiatal nőket a politikába és vigyáznak rájuk. „Olyan nők kellenek a politikában, akik nem kvótanők. Olyanok kellenek, akik megállják a helyüket a szakmájukban, kiállnak, odamennek és megmondják. A mennyiség helyett a minőségre kell a hangsúlyt fektetni.”
