Nemzeti alaptanterv: tiltakozó tanárok, túlterhelt diákok

Pántlikás kényszerzubbony

Belpol

A tanárok és a diákok terhei nem csökkennek, az oktatás nem lesz korszerűbb, viszont tele van nacionalista frázisokkal és átideologizált tartalmakkal – röviden ez a pedagógusok kritikája az új Nemzeti alaptantervről, amely Takaró Mihály keze nyomát is magán viseli.

„Wassnak, Nyirőnek 6–8 regényét olvastam, javarészt azért, mert ifjúkoromban többen ajánlgatták, de kénytelen voltam ráébredni, hogy részint idegesít a belőlük áradó sovinizmus és antiszemitizmus, részint úgy gondolom, hogy ezért nem kárpótol megfelelő esztétikai érték vagy mögöttes jelentés. Könyveik talán egyeseknek olvasmányosak, de szerintem másodvonalbeli irományok, amelyek legfeljebb érdekességként kellene, hogy előkerüljenek a tananyagban” – írta egy fővárosi gimnázium magyar és médiaismeret szakos tanára a Narancs érdeklődésére. Ő volt az, aki a Facebookon „Nem tanítok fasiszta írót!” feliratú táblával tiltakozott az új Nemzeti alaptanterv (NAT) bevezetése ellen.

A táblás tiltakozás alulról jövő kezdeményezésként indult, a fotókat a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) gyűjtötte össze és tette közzé. Az általunk megszólaltatott tanárnő saját fotója alatt „mocsokáradattal” találkozott, ezért kérte, hogy ne írjuk le a nevét. „Azért döntöttem a fasiszta írós mondat mellett, mert egy ilyen akciónak elsősorban az a célja, hogy minél több embert elérjen, erre pedig a provokatív üzenetek a legalkalmasabbak” – mondja. Ezzel együtt ő is úgy látja, mélyebb problémák vannak az új NAT-tal annál, hogy etikailag vitatható elveket valló írók kerültek bele. „A magyar tananyag egyre inkább őskövületté válik, a kortárs írók teljesen kimaradtak; a szöveg a magyar nemzettudat kialakításának fontosságát hangsúlyozza, ami nemes gondolat, viszont hiányzik mellőle tágabb szellemi közegünk, az európai kultúra, az egyetemes emberi értékek tudatosítása; a tanári szabadság erősen csorbul, a tervutasításos rendszer a tanulás maradék élményszerűségét is elveszi” – sorolja kifogásait, amelyek szerinte az ötvenes vagy akár a harmincas évek iskolájának visszatértét jósolják.

A január 31-én megjelent NAT ellen felemelték a szavukat a fontosabb pedagógus-szakszervezetek, illetve több szakmai szervezet, így a Magyartanárok Egyesülete és a Történelemtanárok Egylete. Manapság persze minden szervezetnek megvan a kormányközeli párja, így a dicshimnuszok sem maradtak el: a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesületének elnökeként például az a Takaró Mihály méltatta az új NAT-ot a köztévén, aki kulcsszerepet játszott a tanterv előkészítésében. A NAT ellen az irodalomtudomány vezető egyetemi alakjai tettek közzé kiáltványt, és – kérdésekbe bújtatva – ellenvetéseit fogalmazta meg a miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete is. 2016-ban a hermanosok nyílt levele indította el az országossá terebélyesedő „kockás inges” tüntetéseket. A kormány részben e hullám lecsillapításáért kezdte meg a 2012-es NAT felülvizsgálatát, legfontosabb ígéretük a tanárok és a diákok terheinek csökkentése volt. 2017-ben bízták meg az előkészítő munkálatok levezénylésével Csépe Valéria pszichológusprofesszort, aki interjúiban a modern pedagógiai elvek élharcosának mutatta magát. A január végén ismertetett NAT azonban egy egészen más irányú reformhevületet tükröz.

 

Szimbolikus bűn

„Előre sejteni lehetett, hogy a magyar és a történelem tantárgyaknál lesz a legtöbb probléma, mert itt az eredeti, Csépe Valéria-féle szakértői csapat tagjai menet közben kiszálltak a munkából, vagy konfliktusba kerültek a tantervek véglegesítését végző apparátussal” – mondja Szűcs Tamás, a PDSZ elnöke. Az irodalomnál elsősorban az okozott felháborodást, hogy bekerült a NAT-ba Herczeg Ferenc – ráadásul egyből az úgynevezett életművek közé, Adyval, Arany Jánossal vagy József Attilával egy szintre –, és a korábbinál jóval nagyobb hangsúlyt kapott Wass Albert és Nyirő József munkássága. Eközben kimaradt Kertész Imre, az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas és Ottlik Géza is – igaz, ők a kormányzati ígéretek szerint a tananyagot évfolyamokra és iskolatípusokra lebontó kerettantervekben már helyet kaphatnak.

„A NAT szimbolikus bűnét nem tudják meg nem történtté tenni azzal, hogy a kerettantervbe pótlólagosan, a közfelháborodás hatására beleírják Kertészt és Ottlikot” – mondja Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke. Ráadásul a Sorstalanság és az Iskola a határon minden bizonnyal a NAT-ban lefektetett „törzsanyag” mellett, a szabadon választható művek között szerepel majd. Ezekre elvben az órakeret 20 százalékát lehet fordítani, de a látszólagos szabadság az általunk megkérdezett magyartanárok szerint szemfényvesztés. „Kilencediktől tizenkettedikig 126 szerzővel kell kötelezően foglalkozni a NAT szerint, miközben az óraszám is csökken. Ha ezt komolyan vesszük, az órakeret körülbelül 130 százalékát töltené ki” – magyarázza Arató.

Keisz Ágoston, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlógimnázium magyartanára is abszurdnak tartja azt a kormányzati érvelést, amely szerint az új NAT-tal nő a tanárok választási szabadsága. „A 80 százaléknyi törzsanyagot az úgynevezett elvi óraszámhoz mérik, de mindenki tudja, hogy a valóságban az órák 10–15 százaléka elmarad ünnepség, fogorvosi vizsgálat, osztályfőnöki óra vagy valami egyéb miatt. A NAT továbbá nem számol a számonkéréssel, az értékeléssel, vagy azzal, ha egy órán, mondjuk, filmet szeretnék vetíteni. A 20 százaléknyi szabadság jól hangzik, de valójában nem létezik.”

Szerinte nem az az igazi baj, hogy bizonyos olvasmányok, mint a Sorstalanság vagy az Iskola a határon csak a választható művek közé kerülnek be, mivel nem minden szöveg dolgozható föl egyformán eredményesen minden osztályban. „Az igazi probléma az, hogy a törzsanyag végletes kötöttsége miatt megszűnik a tanár választási lehetősége a földolgozandó műveket illetően; a túlzsúfoltság miatt pedig a szabadon választható művekre egyáltalán nem lesz idő” – mondja Keisz Ágoston.

A Magyartanárok Egyesülete szerint is az a legfőbb gond, hogy az új NAT megfojtja a pedagógusok mozgásszabadságát, lehetetlenné teszi, hogy a gyerekek eltérő képességeire vagy érdeklődésére figyeljenek. „Ha valaki megpróbálja betartani a tantervet, csak azt éri el, hogy a diákok megutálják az olvasást. Ez az irodalomtanítás felszámolása” – véli Arató. Az egyesület a Csépe Valéria-féle, még 2018 szeptemberében közzétett tervezet pozitívumának tartotta, hogy nem tartalmazott konkrét szerzőket és címeket, csak azt írta elő, hogy adott korszakból milyen műfajú alkotásokat kell megismertetni a tanulókkal. De Arató szerint még a 2012-es Hoffmann Rózsa-féle tanterv is jobb volt a mostaninál, mert – kivéve a legnagyobb szerzők legfontosabb műveit – példálózó felsorolásokat tartalmazott, így lényegesen többet bízott a pedagógusok választására.

 

Takaró belép

Az új NAT a történelem tantárgynál is komoly visszalépés a hatályos alaptantervhez képest: kötelező értékrendként írja elő a nacionalizmust, korábban soha nem látott mértékben hangsúlyozza a honvédelem fontosságát, és helyenként kifejezetten csúsztat, a tárgyilagos közlés helyett egy meghatározott „nemzeti” irányba tolja el a történelem bemutatását – véli Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke.

A 2018-as tervezetben Miklósi előremutatónak tartotta a tananyagtartalmak csökkenését, a modern, megújító, kompetenciaalapú szemlélet előtérbe állítását, és azt, hogy nem tartalmazott kötelező értékrendet. Ezekből a Takaró Mihály hatását is magán hordozó átdolgozás után alig maradt valami. „Az évente két téma mélységelvű feldolgozását jó ötletnek tartjuk, de csak a kerettantervek ismeretében látszik majd, hogy emellett valóban lesz-e idő a kompetenciafejlesztésre. Hasonlóképp tisztázatlan kérdés egyelőre a magyar és egyetemes történelem, illetve a politika- és társadalomtörténet egymáshoz viszonyított aránya” – mondja Miklósi László. A Történelemtanárok Egylete azt is üdvözli, hogy nyolcadikban és tizenkettedikben külön óra lesz az állampolgári ismeretek, de a tantárgy tartalmával komoly problémáik vannak. Itt jelenik meg a honvédelem sulykolása, az emberi jogokat pedig nem önmagukban, hanem a kötelességekkel és a „normakövetéssel” együtt tárgyalja a tanterv.

Hogyan csúszhatott ennyire félre a NAT, ha a főbb szakmai szervezetek a másfél éve közzétett tervezetét még jó tárgyalási alapnak tartották? A 2018. szeptemberi szövegen Csépe Valéria miniszteri biztos irányításával dolgozott mint­egy száz szakértő. Az Oktatás 2030 kutatócsoport szervezetileg az Eszterházy Károly Egyetemhez kapcsolódott, és tanterv-előkészítési munkálataikat egy 2,4 milliárdos uniós projekt finanszírozta. Eredményeiket társadalmi vitára is bocsátották, ám feltételezhető, hogy az akkori tervezet és a végleges NAT közötti különbségek nem a beérkezett vélemények tükrében alakultak ki, sokkal inkább Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter iránymutatását tükrözték, aki a 2018. szeptemberi anyagból a „nemzeti értékeink hangsúlyozását” hiányolta.

A Csépe-féle tervezet átdolgozását az Oktatási Hivatallal szerződésben álló „kerettantervi bizottságok” végezték el. Az ő munkájukat már nem Csépe, hanem Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke irányította, és információink szerint a humán tantárgyak esetében meghatározó befolyása volt Takaró Mihálynak, a hazai szélsőjobboldal kedvelt irodalomtörténészének is. Bár Hajnal Gabriella az ATV-n nemrég arról beszélt, hogy a Csépe-tervezetet vették alapul, és minden tantárgyi bizottságban helyet kapott valaki az eredeti anyagon dolgozó szakértők közül, ez a magyar nyelv és irodalom tantárgyra nem igaz. Éppen lapunk írta meg, hogy az irodalomtanterven dolgozó hat szakértő szerződése június végén lejárt az Eszterházy Károly Egyetemnél, és a további munkában Takaró feltűnése miatt egyikük sem akart részt venni (lásd: Nagyon magyar, Magyar Narancs, 2019. szeptember 26.).

Az Emmi először simán letagadta Takaró Mihály foglalkoztatását, később kénytelenek voltak elismerni, hogy az Oktatási Hivatal havi bruttó 480 ezer forintért felkérte az irodalom kerettantervi bizottság tagjának. Azonban több jel mutat arra, hogy Takaró szerepe ennél is fontosabb lehetett. Szél Bernadett az OH-tól kikérte a felülvizsgálaton dolgozó szakértők névsorát, amiből az derült ki, hogy míg legtöbbük szerződése tavaly július végén, esetleg szeptemberben lejárt, Takaró megbízása egészen 2019. december 31-ig tartott. Az irodalomtörténész honlapján véletlenül megosztott eseménynaptár alapján a magyarnarancs.hu-n pedig azt írtuk meg, hogy Takaró még a múlt héten is hivatalos volt az Emmibe a kerettantervek véglegesítése céljából, illetve a „tankönyvfejlesztés aktuális kérdései” elnevezésű értekezleteket is látogatja. A minisztérium titkárságvezetője „miniszteri főtanács­adó úrként” hivatkozott Takaróra a belső kommunikációban.

A Takaró szerepe körüli titkolózásra jó oka van a kormánynak. Az irodalomtörténész korábban a Jobbikhoz állt közel – 2013-ban még Dúró Dóra beszélt arról, hogy kormányra kerülésük esetén Takaró Mihály teszi majd nemzetivé a tantervet –, tavaly márciusban a Mi Hazánk rendezvényén lépett fel. Sajátos irodalomtörténeti nézeteivel számos kisebb-nagyobb botrányt keltett: tavaly nyáron felvidéki magyar pedagógusok előtt értekezett arról, hogy Esterházy Péter kultúraromboló, ezért nem kell tanítani; korábban megkérdőjelezte Kertész Imre magyarságát, Spiró György emberi mivoltát, és azt is kifejtette, hogy Petri György valószínűleg a pokolra került. A takarói szemlélet lényege, hogy a kommunista időszak elhazudta és a perifériára szorította a századelő és a két világháború közötti évek nemzeti-konzervatív szerzőit, miközben a nyugatosokat indokolatlanul piedesztálra emelte. Találkoztunk olyan magyartanári véleménnyel, amely szerint a mostani NAT szövege még egészen „lightos” lett ahhoz képest, amit Takaró valójában látni szeretne.

 

Gerillatanítás

Miklósi László szerint – különösen általános iskolában – egyfajta hagymázas, megszépítő nemzeti történelmet tükröz az új NAT, ami – ha így marad a kerettantervben is – megakadályozhatja, hogy a tanulókban reális, hiteles kép alakuljon ki a múltunkról. „Félreértés ne essék, minden eddigi NAT-ban volt utalás a nemzeti kultúra fontosságára, a jelképek megismertetésére, de most ez lett a prioritás” – mondja a Történelemtanárok Egyletének elnöke. A torzító értelmezésekre példa, hogy általános iskolában az Árpád-korból csak a győztes csatákra utal a szöveg, a Horthy-korszakból az ország „talpra állását” emeli ki, a Kádár-korszakot leegyszerűsítve, korszakolás vagy pontosítás nélkül diktatúrának nevezi. „Az az ember benyomása, hogy a tanterv szerzői szerint az általános iskolások számára fontosabb lehet a mítoszok, legendák ismerete, mint a történelmi valóság megismerése. Ez hibás szemlélet: persze, ismerjék Dugovics Titusz történetét vagy az igazságos Mátyás királyról szóló mondákat, de ismerjék a valóságot is, és tanuljanak meg különbséget tenni a kettő között!” – magyarázza Miklósi.

Ezt a tantervet csak elszabotálni lehet – véli Arató László. A különbség az lesz az egyes pedagógusok között, hogy ezt nyilvánosan vállalva vagy titokban, illetve átgondoltan vagy kapkodva teszik. Ugyanakkor valamekkora hatása biztosan lesz a NAT-nak a magyartanítás gyakorlatában, már csak azért is, mert a legfontosabb életművek közé emelt Herczeg Ferenc munkássága várhatóan az érettségi követelmények közé is bekerül. „Herczeg nem több kitűnő lektűrírónál, ezt a hatástörténeti jelentéktelensége is mutatja, amit nem lehet azzal magyarázni, hogy a kommunista irodalompolitika eltüntette, hiszen más, sokáig elhallgatott vagy gyalázott szerzők hatottak” – mondja Arató. Felháborítónak tartja, hogy olyan szerzőket akarnak erőszakkal a kánon részévé tenni, akik körül nincs tudományos konszenzus, és az egyetemeken sem tanítják – vagy csak néhányan tanítják – őket. „Wass Albertnek van egyfajta kultusza a rendszerváltás óta, az ő munkásságát a magyartanárok nagyjából fele ismerheti, főleg világnézeti alapon. Her­czeg Ferenctől szerintem a 80–90 százalék semmit nem olvasott” – vázolja Arató László.

A NAT cinizmusára mutat rá Keisz Ágoston. „Azt olvassuk a szövegben, hogy csak lezárt, biztosan értékelhető életműveket tartalmaz a tanterv. Wass Albert vagy Herczeg Ferenc életműve minden, csak nem biztosan értékelhető. A két szerző megítélése erősen megosztja a magyartanárokat, az irodalomtörténészeket és a szélesebb közvéleményt is; s nem csupán az életútjuk és az életművük vitatott, hanem a róluk szóló földolgozások megközelítése is. Az is kérdéses, hogy a tanárok eléggé ismerik-e ezeket a szerzőket, hiszen az egyetemi képzésben korábban nem kaptak olyan jelentős szerepet, mint most a tantervben. Nekem annak idején Herczeg Ferenctől a Pogányokat kellett elolvasnom, s befogadástörténeti, nemzetkarakterológiai szempontból írtam a regényről szemináriumi dolgozatot” – mondja a Trefort vezetőtanára.

Az új NAT felmenő rendszerű bevezetése miatt legkésőbb 2024-ben hozzá kell igazítani az érettségi követelményrendszert a tantervhez. Középszinten a jelenlegi szabályozás szerint a vizsgáztató tanár határozza meg a szóbeli tétel fő szempontját, így elvben akár olyan tételcímek is születhetnek majd, mint Antiszemita sztereotípiák Wass Albert műveiben, vagy Herczeg Ferenc: magas irodalom és lektűr. Jelenleg csak pletykák keringenek a követelményrendszer átalakításának mikéntjéről, a szakmában mindenesetre többen attól tartanak, hogy a kormány a kimeneti szabályozás megváltoztatásával próbálja majd elérni, hogy a magyartanárok mindenképpen megtanítsák az új NAT műveltséganyagát.

Az érettségi követelmények mellett a tankönyvek is jelentősen befolyásolják az irodalomtanítást. Az új kerettantervekhez főszabály szerint kizárólag az állam fejleszthet tankönyveket, és a rendelkezésre álló idő rövidsége mellett az is aggodalomra ad okot, hogy Pe­thőné Nagy Csilla, a legelterjedtebb középiskolai irodalomtankönyv szerzője nem járult hozzá könyveinek állami felhasználásához. Arató László szerint egyébként jórészt hamis mítosz, hogy a magyartanárok úgysem a tankönyvből tanítanak. „A tanárjelöltjeimen azt látom, hogy bár nem veszik elő a könyvet az órán, onnan szerzik az ismereteiket, és gyakran a feladatokat is onnan kölcsönzik.” A tankönyvek jelentősége azzal párhuzamosan nő, ahogy a frissen végzett magyartanárok autonómiája és felkészültsége csökken. „A 70-es, 80-as évekhez képest hatalmas a változás, akkor a legjobbak kerültek be magyar szakra, ma viszont mindenhol alacsonyak a ponthatárok” – mutat rá a Magyartanárok Egyesületének elnöke.

Szűcs Tamás szakszervezeti elnök, történelemtanár úgy véli, passzív rezisztenciára feltétlenül lehet számítani a tantervek kapcsán, ez még az egypártrendszer idején is működött. „Azonban a nyílt kritikára is szükség van, szakszervezeti szinten pedig a sztrájkköveteléseink közé emeltük a NAT bevezetésének elhalasztását, mert munkajogi szempontból is elfogadhatatlan, hogy a tanároknak mindössze pár hónapjuk marad a felkészülésre szeptemberig.” A táblás tiltakozásáról elhíresült irodalom-tanárnő szerint, ha valóban bekamerázzák a tantermeket – amit a tanárverésekre hivatkozva vetett fel a kormány –, nem sok mozgástere marad a pedagógusoknak. „De egyébként sem akarunk ügyeskedni, gerillatanítani, szamizdat tananyagot gyártani. Azt szeretnénk, ha konszenzuson alapuló, a modernizálódó világnak megfelelő, a diákok gondolkodásához minél inkább passzoló, sok lehetőséget nyújtó rendszer jönne létre. Hogy az iskola gondolkodó és kritikus embereket neveljen, ne megalkuvó elnyomottakat.”

Ezért sem nemzeti

 

Szűcs Tamás tapasztalatai szerint nem csak az irodalom- és történelemtanárok bírálják az új NAT-ot. A természettudományos tanárok arra panaszkodnak, hogy az óraszámaik csökkentek, a megtanítandó tananyag mennyisége viszont nem, illetve sérelmezik, hogy a NAT hetedik és nyolcadik évfolyamon úgy ad lehetőséget az integrált természettudományos tantárgy bevezetésére, hogy a tanárok ez irányú továbbképzése még el sem kezdődött. „Informatikából a hozzánk beérkezett vélemények szerint a Csépe-féle tanterv sokkal korszerűbb volt, az idegennyelv-tanárok között arról lángolt fel újra a vita, hogy nem kellene-e hamarabb kezdeni a nyelvtanítást, a technikatanároknak pedig az nem tetszik, hogy a tantárgyuk részben megváltozott tartalommal technika és tervezés címen él tovább” – sorolja Szűcs Tamás.

Az új NAT minden évfolyamra megad egy kötelező alapóraszámot és egy maximális órakeretet. Utóbbi a 2012-es NAT-hoz képest tartalmaz minimális, évfolyamonként heti 1–2 órás csökkenést, de Nahalka István oktatáskutató szerint közben a tananyag sehol sem lett kevesebb, így ez a NAT csak tovább feszíti a korábbi által létrehozott túlterhelést. Az úgynevezett szabadon tervezhető órakeret a 2018-as Csépe Valéria-féle tervezethez képest csökkent, különösen a gimnáziumban.

Nahalka állítja, ez az alaptanterv nem lehet nemzeti, mert nem vonatkozik minden iskolatípusra. „A benne lévő tananyagmennyiséget gimnáziumokban sem lehet rendesen megtanítani, szakképző iskolákban pedig – ahol mindössze heti 7 közismereti óra van – egyenesen lehetetlen” – mondja Nahalka. Úgy látja, a megoldás az lenne, ha a NAT nem konkrét ismeretanyagot vagy követelményeket tartalmazna, hanem fejlesztési feladatokat, amelyeket a különböző iskolatípusokban eltérő módszerekkel lehet teljesíteni. „Egy fejlesztési feladat például, hogy a diákok az arisztotelészi világkép mellett ismerjék meg a mozgás newtoni szemléletét is” – magyarázza Nahalka.

Az oktatáskutató szerint a NAT szeptemberi bevezetéséig hátralévő idő rendkívül szűkös. „A kerettanterveket máig nem ismerjük. Ha az iskolák komolyan vennék, hogy ezek alapján készítsék el a helyi tanterveiket, akkor nem végeznének az április végi határidőig. Persze jobbára elfogadják a központi kerettantervet, maguktól csak a szabad órakeret felosztását teszik hozzá” – mondja. Azt viszont aggasztónak tartja, hogy az alternatív iskolák programja egy tavalyi törvénymódosítás értelmében legfeljebb 30 százalékban térhet el a NAT és a kerettantervek tantárgyi struktúrájától. Az oktatásért felelős miniszter e gumiszabálynak tartott passzus alapján fogja engedélyezni – vagy nem engedélyezni – az ilyen iskolák működését.

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.