Ruszin-Szendi Romulusz az újdörögi balesetről: a felelősség a Honvédelmi Minisztérium vezetését terheli

  • narancs.hu
  • 2025. március 24.

Belpol

A Tisza Párt szakpolitikusa szerint felháborító gyávaság, hogy a honvédelmi miniszter nem állt a közvélemény elé.

„Sajnálatos tragédia történt a Magyar Honvédség (MH) kiképző bázisán. Ahogyan azt korábban megfogalmaztuk, a legfontosabb, hogy a sérültek rehabilitációja, gyógyulása minél hamarabb megtörténhessen. Ehhez nagyon sok erőt és kitartást kívánunk a sérülteknek és a családtagoknak, ezekben a nehéz órákban. A vizsgálat eredményét természetesen meg kell várni, addig fölösleges feltételezésekbe bocsátkozni. A politikai felelősség azonban elkerülhetetlenül érinti a Honvédelmi Minisztérium felső vezetését” – írja közleményében Ruszin-Szendi Romulusz, a Tisza Párt szakpolitikusa. Mint ismert, az MH újdörögi bázisán egy kormántisztviselő kezében felrobbant egy kézigránát, aminek következtőben egyik kezét csuklóból, másikat alkarból elveszítette

Ruszin-Szendi szerint már az a tény felháborító, hogy egy ilyen tragédia után a sajtótájékoztatót egy vezérőrnagy tartja, aki próbálja felolvasni a HM által megfogalmazottakat. „Hol volt a Honvédelmi Miniszter, az államtitkárok valamelyike, a Honvéd Vezérkar főnök vagy a helyettese? Milyen országépítő tevékenység gátolta meg őket abban, hogy kiálljanak a közvélemény elé? Felháborító gyávaság! Bezzeg amikor lejárató kampányban kell elrendelni valamit, vagy kiskutyát vásárolnak, az rögtön megjelenik!” – fogalmaz közleményében. 

Mint javasolja, a folyamatban lévő vizsgálat terjedjen ki a következőkre az általános vizsgálaton túl: 

  • Ki rendelte el ezt a fajta kiképzést?
  • Ki hagyta jóvá a Levezetési tervet?
  • Hogyan került kiválasztásra a kiképző állomány?
  • Milyen gyakorlati tapasztalata volt a kiképző állománynak?⁃ Valóban önkéntes volt a jelentkezés, vagy félelem vezérelte, esetleg diktátum miatt vett részt a fiatal hölgy a kiképzésen?
  • Az éles kézigránát dobás előtt milyen foglalkozások kerültek végrehajtásra, hány órában, azok megegyeznek-e legalább az alapkiképzésben meghatározott tematikával és óra/tárgykör elosztással?
  • Gondoltak-e arra, hogy a kiképzendő állomány védőmellényben és kelvár sisakban hajtsa végre a feladatot, vagy még mindig nincs meg mindenkinek az egyéni harcászati felszerelése?

 

„Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy ilyen baleset bekövetkezése nem feltétlenül a kiképzést közvetlenül végrehajtó állomány számlájára írandó. Sokkal nagyobb a Honvédelmi vezetés felelőssége, akik olyan körülményeket teremtettek, ami ehhez a tragédiához vezetett. Kirúgtunk több száz, jól képzett és kiképzett katonát, büntetünk mindenkit, félelemben tartunk mindenkit, ugyanakkor létszámot akarunk produkálni legalább a tartalékos rendszerbe, amihez berángatunk mindenkit, de úgy, hogy a katonák vérrel írt szabályait könnyedén feláldozzuk az »élmény oltárán«. Aztán meg hamis reklámot csinálunk, amihez távol-keleti TROLLOK pozitív kommentjeit vesszük igénybe. Bízom benne, hogy a közvélemény hitelesen kerül tájékoztatásra a vizsgálat eredményéről, mert a magyar embereknek bíznia kell a Magyar Honvédségben. Le kell vonni a konzekvenciát, hogy ha lehet, minimalizáljuk ezeket a baleseteket. És bízom benne, hogy a Honvédelmi Minisztérium vezetése is végre férfi módjára vállalja a felelősséget és nem próbálja rátolni mindezt a katonákra” – írja Ruszin-Szendi Romulusz.  

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.