Ruszin-Szendi Romulusz az újdörögi balesetről: a felelősség a Honvédelmi Minisztérium vezetését terheli

  • narancs.hu
  • 2025. március 24.

Belpol

A Tisza Párt szakpolitikusa szerint felháborító gyávaság, hogy a honvédelmi miniszter nem állt a közvélemény elé.

„Sajnálatos tragédia történt a Magyar Honvédség (MH) kiképző bázisán. Ahogyan azt korábban megfogalmaztuk, a legfontosabb, hogy a sérültek rehabilitációja, gyógyulása minél hamarabb megtörténhessen. Ehhez nagyon sok erőt és kitartást kívánunk a sérülteknek és a családtagoknak, ezekben a nehéz órákban. A vizsgálat eredményét természetesen meg kell várni, addig fölösleges feltételezésekbe bocsátkozni. A politikai felelősség azonban elkerülhetetlenül érinti a Honvédelmi Minisztérium felső vezetését” – írja közleményében Ruszin-Szendi Romulusz, a Tisza Párt szakpolitikusa. Mint ismert, az MH újdörögi bázisán egy kormántisztviselő kezében felrobbant egy kézigránát, aminek következtőben egyik kezét csuklóból, másikat alkarból elveszítette

Ruszin-Szendi szerint már az a tény felháborító, hogy egy ilyen tragédia után a sajtótájékoztatót egy vezérőrnagy tartja, aki próbálja felolvasni a HM által megfogalmazottakat. „Hol volt a Honvédelmi Miniszter, az államtitkárok valamelyike, a Honvéd Vezérkar főnök vagy a helyettese? Milyen országépítő tevékenység gátolta meg őket abban, hogy kiálljanak a közvélemény elé? Felháborító gyávaság! Bezzeg amikor lejárató kampányban kell elrendelni valamit, vagy kiskutyát vásárolnak, az rögtön megjelenik!” – fogalmaz közleményében. 

Mint javasolja, a folyamatban lévő vizsgálat terjedjen ki a következőkre az általános vizsgálaton túl: 

  • Ki rendelte el ezt a fajta kiképzést?
  • Ki hagyta jóvá a Levezetési tervet?
  • Hogyan került kiválasztásra a kiképző állomány?
  • Milyen gyakorlati tapasztalata volt a kiképző állománynak?⁃ Valóban önkéntes volt a jelentkezés, vagy félelem vezérelte, esetleg diktátum miatt vett részt a fiatal hölgy a kiképzésen?
  • Az éles kézigránát dobás előtt milyen foglalkozások kerültek végrehajtásra, hány órában, azok megegyeznek-e legalább az alapkiképzésben meghatározott tematikával és óra/tárgykör elosztással?
  • Gondoltak-e arra, hogy a kiképzendő állomány védőmellényben és kelvár sisakban hajtsa végre a feladatot, vagy még mindig nincs meg mindenkinek az egyéni harcászati felszerelése?

 

„Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy ilyen baleset bekövetkezése nem feltétlenül a kiképzést közvetlenül végrehajtó állomány számlájára írandó. Sokkal nagyobb a Honvédelmi vezetés felelőssége, akik olyan körülményeket teremtettek, ami ehhez a tragédiához vezetett. Kirúgtunk több száz, jól képzett és kiképzett katonát, büntetünk mindenkit, félelemben tartunk mindenkit, ugyanakkor létszámot akarunk produkálni legalább a tartalékos rendszerbe, amihez berángatunk mindenkit, de úgy, hogy a katonák vérrel írt szabályait könnyedén feláldozzuk az »élmény oltárán«. Aztán meg hamis reklámot csinálunk, amihez távol-keleti TROLLOK pozitív kommentjeit vesszük igénybe. Bízom benne, hogy a közvélemény hitelesen kerül tájékoztatásra a vizsgálat eredményéről, mert a magyar embereknek bíznia kell a Magyar Honvédségben. Le kell vonni a konzekvenciát, hogy ha lehet, minimalizáljuk ezeket a baleseteket. És bízom benne, hogy a Honvédelmi Minisztérium vezetése is végre férfi módjára vállalja a felelősséget és nem próbálja rátolni mindezt a katonákra” – írja Ruszin-Szendi Romulusz.  

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.