Ahol nincs „Osztály, vigyázz!”: menekülés az állami oktatásból

Élet + Mód

Egyre többen választják azt a szabad, bizalmi légkört biztosító tanulási formát, ahol a gyerekek egyéni érdeklődése áll a középpontban. Riportunk a friss lapszámban.

Péntek reggel 9 óra, gyerekek szaladgálnak az udvaron, jön a tanító néni, kezdődik a tanulás. Becsöngetés és „Osztály vigyázz!” nincs, de még táblát és krétát sem látni a közelben.

Van azonban hinta, trambulin, néhány rovarhotel és két csincsilla. A reggeli után a gyerekek levezetik az energiájukat, játszanak, ugrándoznak, aztán elkezdődik a papírrepülő-hajtogatás, de inkább az asztal alatt ülve, mert az kényelmesebb és viccesebb. A tanító néni nem akad fenn, leül a gyerekek mellé a földre.

Feszültségcsökkentés

Feszültségcsökkentés

Fotó: Sióréti G

 

Így indul egy átlagos reggel a Botanicon magántanulói csoportban; a kertben tanösvények, madáretetők vannak, vadszőlő, amelynek a levével festeni is lehet, az utca végén pedig már az erdő. A csoportban jelenleg két második osztályos fiú tanul, mindketten magántanulóként végezték el az első osztályt, mivel nehezen illeszkednek be nagyobb csoportokba – de minden érdekli őket.

De teljesen legális-e mindez? Kilépést biztosít-e az egyre rosszabb állapotban lévő állami oktatásból? Garantálja-e, hogy gyerekeink később is sikeresek lesznek, továbbtanulnak-e? Hol működnek tanulócsoportok, mi szükséges ahhoz, hogy „felvegyék” a gyereket? Fülöp Zsófia riportja a friss Magyar Narancsban.

A lap csütörtöktől kapható a standokon, illetve megrendelhető itt:

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következő platformokon érhetők el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elő egy évre, fél évre, negyedévre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk