Film

Z világháború

  • - kg -
  • 2013. augusztus 4.

Film

Zombinak lenni jó, ezt már számos film bizonyította (biztos életpálya, közös célok, erős csapatszellem), de mivel a filmeket javarészt emberek készítik, rendre elvész az üzenet a sok hörgés közt. Élő és halott közt bajos az együttélés - mind ezt sulykolja.

Ami Brad Pittet illeti, túl nagy reklámot az ő produkciója sem csap a zombiknak; Pitt zombipolitikailag vehemensen inkorrekt filmjében az élőhalottak mind vérszomjas, rángatózó fenevadak, akik hatalmas hordákban rohanják le az élőket. Semmi jellemfejlődés, semmi lélektani nüansz, csak a vérszomj és a rángás. A zombigyűlölők a látszatra sem adnak, nincs se egy "azért ismerek rendes zombikat is", se egy "vannak zombi barátaim is" - így tényleg semmi esély a közeledésre. Sorra esnek el a világ nagyvárosai, s a helyzet súlyosságát bizonyítja, hogy Brad Pitt visszapillantó tükrét is leszakítják. Mikor láttunk olyat, hogy egy prémium kategóriás hollywoodi akcióhős bármely autóalkatrésze kárt szenvedett, és az megtorlatlan maradt? A Z világháború bátor film, mert ha már a zombikat nem is, de legalább az embereket esendőnek igyekszik megmutatni, bár ez Pitt esetében elég reménytelen vállalkozás. Akkor van esélyed a túlélésre, ha mozgásban vagy - látja el jó tanáccsal az egyik mellékszereplőt a film sztárja, pedig a valóság sokkal inkább úgy fest, hogy akkor van esélyed, ha nem mellékszereplő, hanem Brad Pitt vagy. Mellesleg a Z világháború igényes popcornzombimozi, melyről még az is elhihető, noha konkrét jelei nincsenek, hogy egyszer létezett egy tökösebb-okosabb verziója is.

Az UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.