Film

Tízmaréknyi dollárért

Sofia Coppola: Lopom a sztárom

  • Greff András
  • 2013. augusztus 4.

Film

Kit érdekel a burzsoázia szomorkodása, amikor Nápolyban lopnia kell a zsömlét az aprónépnek - ha jól emlékszem, valami ilyesmit pendített meg egyszer Pasolini az általa egyébként igen nagyra tartott Antonioni munkásságával kapcsolatban. Belegondolni is szörnyű hát, hogy mit írt volna Pier Paolo, ha megéri Sofia Coppola filmjeit.

A híres mozis család legkifinomultabb sarja, egyúttal a hollywoodi nepotizmus két lábon közlekedő sikerterméke (akit 18 éves korában apja, Francis Ford beleszuszakolt a Keresztapa harmadik részébe) ugyanis kizárólag a legfelsőbb osztály hol fiatalabb, hol korosabb tagjainak lelki nyavalyáival foglalkozik - látszólag a régi közhelybe bonyolódva, mely szerint toronyháznyi pénz sem hozhat a Rolex órák mellé árnyalatnyi boldogságot. Becsületére legyen mondva, Sofia Coppola képes volt átlépni ezt az ásatag klisét, és finom kis filmjeiben ahhoz az állításhoz húzódzkodott inkább közel, hogy végeredményben nemcsak a pénz, hanem soha semmi nem tud az embernek permanensen örömet okozni. A szerelmek kihűlnek, a reprezentatív pozíciók megfojtanak, a sikerek pedig a legkevésbé sem képesek kitölteni a lélek mélyén ásítozó, szénfekete űrt, és ha netán abban a hitben ringattuk volna magunkat, hogy legalább a gyerekek védelem alatt állnak, a Coppola lány most tesz róla, hogy újrafogalmazzuk nézeteinket, amikor legelső filmje után tizennégy évvel ismét jól szituált kamaszokra irányítja válságjelzéseket meglátni sosem rest tekintetét.

A Lopom a sztáromban ismét erősek a képek és makulátlanok a zenék, a legérdekesebb mégis inkább az, hogy már-már vér szerinti rokonságra lehet gyanakodni közte és Harmony Korine nemrég bemutatott Spring Breakerse között. Mindkettőben élményszomjas, helyes, de amorális tinik követnek el bűncselekményeket, miközben nagy hangsúly kerül a fotogén ifjú hősök krónikus hedonizmusára. Csak míg a Spring Breakerst egy duzzadó bikiniket tátott szájjal bámuló perverz alak készítette, addig a Lopom a sztáromat Hollywood legcsiszoltabb úrinője: tetszetősebb szakaszain Korine filmje vad volt és mocskos, Sofia Coppoláé viszont áttetszően úszik el az azúrkék medencék felett. Feledhetetlen kalandot mindazonáltal ez sem kínál: a Lopom a sztárom a celebkultúrán felcseperedett generáció mindennapjainak velős tanulságait keresi, de csak egy önmagába zárt, apró mesét fecseg el, amelyben a hülye szülők hülye tinikké nevelt gyermekei elcsórják a hírességek tűsarkúit. A végeredmény így éppen olyan, mint Taissa Farmiga sűrűn mutogatott combja: egyes plánokban tetszetős, nappali fényben azonban felettébb sovány.

A Fórum Hungary filmje

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.