Film

Tízmaréknyi dollárért

Sofia Coppola: Lopom a sztárom

  • Greff András
  • 2013. augusztus 4.

Film

Kit érdekel a burzsoázia szomorkodása, amikor Nápolyban lopnia kell a zsömlét az aprónépnek - ha jól emlékszem, valami ilyesmit pendített meg egyszer Pasolini az általa egyébként igen nagyra tartott Antonioni munkásságával kapcsolatban. Belegondolni is szörnyű hát, hogy mit írt volna Pier Paolo, ha megéri Sofia Coppola filmjeit.

A híres mozis család legkifinomultabb sarja, egyúttal a hollywoodi nepotizmus két lábon közlekedő sikerterméke (akit 18 éves korában apja, Francis Ford beleszuszakolt a Keresztapa harmadik részébe) ugyanis kizárólag a legfelsőbb osztály hol fiatalabb, hol korosabb tagjainak lelki nyavalyáival foglalkozik - látszólag a régi közhelybe bonyolódva, mely szerint toronyháznyi pénz sem hozhat a Rolex órák mellé árnyalatnyi boldogságot. Becsületére legyen mondva, Sofia Coppola képes volt átlépni ezt az ásatag klisét, és finom kis filmjeiben ahhoz az állításhoz húzódzkodott inkább közel, hogy végeredményben nemcsak a pénz, hanem soha semmi nem tud az embernek permanensen örömet okozni. A szerelmek kihűlnek, a reprezentatív pozíciók megfojtanak, a sikerek pedig a legkevésbé sem képesek kitölteni a lélek mélyén ásítozó, szénfekete űrt, és ha netán abban a hitben ringattuk volna magunkat, hogy legalább a gyerekek védelem alatt állnak, a Coppola lány most tesz róla, hogy újrafogalmazzuk nézeteinket, amikor legelső filmje után tizennégy évvel ismét jól szituált kamaszokra irányítja válságjelzéseket meglátni sosem rest tekintetét.

A Lopom a sztáromban ismét erősek a képek és makulátlanok a zenék, a legérdekesebb mégis inkább az, hogy már-már vér szerinti rokonságra lehet gyanakodni közte és Harmony Korine nemrég bemutatott Spring Breakerse között. Mindkettőben élményszomjas, helyes, de amorális tinik követnek el bűncselekményeket, miközben nagy hangsúly kerül a fotogén ifjú hősök krónikus hedonizmusára. Csak míg a Spring Breakerst egy duzzadó bikiniket tátott szájjal bámuló perverz alak készítette, addig a Lopom a sztáromat Hollywood legcsiszoltabb úrinője: tetszetősebb szakaszain Korine filmje vad volt és mocskos, Sofia Coppoláé viszont áttetszően úszik el az azúrkék medencék felett. Feledhetetlen kalandot mindazonáltal ez sem kínál: a Lopom a sztárom a celebkultúrán felcseperedett generáció mindennapjainak velős tanulságait keresi, de csak egy önmagába zárt, apró mesét fecseg el, amelyben a hülye szülők hülye tinikké nevelt gyermekei elcsórják a hírességek tűsarkúit. A végeredmény így éppen olyan, mint Taissa Farmiga sűrűn mutogatott combja: egyes plánokban tetszetős, nappali fényben azonban felettébb sovány.

A Fórum Hungary filmje

Neked ajánljuk

Mariupol elesett

  • narancs.hu

Az oroszok közlése szerint az Azovsztal acélmű védői megadták magukat. Közben Harkivban egy  kultúrházat ért bombatalálat.