Magyar Narancs: Milyen ma a fiatalok helyzete, mennyire erős közöttük a szolidaritás?
Szokolai Róbert: Európában a fiatalok érdeklődnek a jogaik iránt, és bővülnek az ifjúsági szervezetek. Ott, ahol a szakszervezetnek partnere a kormány, szót kapnak, például Brüsszelben, és szervezett keretek között beszélnek a megélhetési problémákról, és elsősorban a lakhatásról, mert az Európában minden országban hatalmas kérdés.
Magyarországon sajnos nem partnere a kormány a szakszervezeteknek és a fiatalok többsége szegénységben él.
Ami egy német fiatalnak kihívás, az a magyarnak elérhetetlen. A magyar fiatalok többsége jelenleg nem tud kiszabadulni a gyerekszobából, elérhetetlen az, hogy alaptőkét gyűjtsön össze egy 30 éves hitelre. Nincsen perspektíva. Egyedül nem tudnak megélni, de párban is nehezen. Ha például egy szociális ágazatban dolgozó pár összeteszi a két minimálbérét, abból még mindig nem fizetett ki egy budapesti albérletet. Aki elmegy, csak jobbat találhat, akkor is, ha Romániába indul. Aki marad, az pedig vagy nem hagyja el a szülői házat, vagy mindenáron egyben tartja a párkapcsolatát, különben elveszíti a CSOK-ot. Egyébként meg nonstop dolgoznak, több állásban, nem nyaralnak, nem kulturálódnak, nem pihennek. Érdekvédelmi szempontból csakis a szerveződés a megoldás. A tanár-diák tüntetések pár éve föl is élénkítették a szolidaritást, és a fiatal társadalomnak ez a középiskolából épp kikerült rétege generációk óta a legérzékenyebb szociálisan. Tájékozottak, okosak, harcolnak a jogaikért, nem félnek.
MN: Pedig a kormány a maga módján igyekszik a kedvükben járni, vagy inkább megvenni őket.
SZR: Sajnos nem az utcára kivonuló, sztrájkoló fiatalok győzték meg az államot, hanem egy bizonyos réteget megvettek azzal, hogy szja-kedvezményt adtak, kitolták a babaváró hitel felső határát, és ha szülsz, akkor nem kell visszafizetned a diákhitelt. Most meg itt van a munkáshitel. Itt nem történt cselekedet, csak pénzt osztottak, hogy egy bizonyos réteg többet ne menjen az utcára. De a fiatalok interneten keresztül megtalálják a nekik szóló, hiteles információkat, ezért ha a kormány meg is próbálja elfoglalni az internetes médiát és egyre nehezebb tisztán informálódni, aki akar, így is tájékozódhat.
MN: Mennyit változtak az utóbbi tíz évben az internethasználat szokásai Magyarországon? Van-e ezekben valami hazai jellegzetesség?
SZR: Változás történt például a felhasználók számában. Internetfelhasználó nagyhatalom vagyunk, a magyar népesség internetfüggő. Az Eurostat 2023-as adatai alapján az uniós polgárok 59 százaléka használ valamilyen közösségi médiát. Magyarország ezen a téren kiemelkedik a maga 81 százaléknyi aktív felhasználójával, ami az EU élmezőnye. A nem egészen tízmilliós Magyarországon a Facebook-felhasználók száma 7 millió fölötti. Egy 2024-es felmérés szerint pedig a magyarok átlagosan 147 percet töltenek a social media felületeken, ami magasabb, mint az európai átlag. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság felmérései alapján pedig a magyar fiatalok körében a social mediában töltött idő kiemelkedően magas, de rohamosan törnek előre az idősek is.
A magyarok az internetre menekülnek a magyar valóság elől.
MN: Az interneten is átveszik a vezetést az idősebbek?
SZR: Csak bizonyos értelemben. Magyarországon amúgy is hátrányosan megkülönböztetik a fiatalokat. Itt egy fiatal nem lehet jó vezető. Itt akkor lehetsz elnök, igazgató, ha 50 elmúltál, ha megélted a szocializmust. Nem fogad be a társadalom, amíg nem öregedtél hozzá, míg ha megnézed a szomszéd országokat, 30-as igazgatók vannak, hatalmas tapasztalattal, jó képességekkel. A mai fiatalok sokkal rövidebb idő alatt, sokkal többet megélnek. Hála az internetnek, ahol hatványozottan több impulzus éri őket, több dolgot látnak, értenek, hallanak, a megoldókészségük sokkal jobb. Az életük a multitasking. A szemetet is jobban kiszúrják, amit az idős vagy elmaradottabb térségekből csatlakozók nem, így az ő fejük fölé nehezebben tud információs buborékot húzni az állami kommunikáció. A veszélyeket is jobban ki tudják szűrni. Az én korosztályom és a fiatalabbak, ha ránéznek a képernyőre, tudják, hogy spammel, vagy adathalászattal van dolguk. Az idősebbek pedig rákattintanak.
MN: Milyen felületeket használnak a fiatalok leginkább?
SZR: Folyamatos a vándorlás a social media felületeken. A saját, harmincas korosztályom akkor hagyta el a Facebookot, amikor megjelentek rajta a szüleik és nagyszüleik. A nálunk fiatalabbak már föl se regisztráltak, vagy csak információszerzés céljából vannak fent. Átvándoroltunk az Instagramra. De a Facebook még mindig legyőzhetetlen, ott van a legtöbb felhasználó. Egy másik szegmensben a TikTok tarol, ráadásul a használata rohamosan terjed, már minden korosztály ott van. Pedig olyan előítélettel néz szembe ez a felület, hogy csak hülyeségek vannak rajta, nincs értelmes tartalom, holott töménytelen mennyiségű értelmes tartalom van a TikTokon, amikből tanulni lehet, de azt rakja eléd, amit rendszeresen nézel, keresel.
MN: Az algoritmus azért arra is ügyel, hogy mit ajánl neked megvételre.
SZR: Igen, kereskedelmi szempontból is a legjobban használható felület jelenleg a TikTok. Nagyon interaktív, szerethető, közvetlen, kreatív, sokkal többet tud adni, mint egy Facebook-poszt, de egyébként mindegyik fő platformon tombol a kereskedelem. Viszont olyan értékes tartalmak is vannak még, mint mondjuk a kultúra terjesztése, egy színház vagy egy művelődési intézmény népszerűsítése. Ez Magyarországon kiaknázatlan terület, mert a kulturális intézményekben, főleg az idősebb munkatársaknak kéretlen, fizetetlen plusz teher a közösségimédia-felületek kezelése. Aki nem tanult kommunikációt, nem tanult social media kezelést, és mondjuk fikarcnyit sem tud a generációs különbségekről és sajátosságokról, az nem csinál olyan tartalmat, ami elterjed a fiatalok között. A social médiát mindenkinek használni kell, aki el akarja érni a fiatalokat.
MN: A social média ráadásul megélhetési lehetőség. A magyar fiatalok mennyire használják ki ezt?
SZR: Iszonyú potenciál van ebben, és brutálisan magas színvonalon lehet megélni belőle. A minőségi tartalomgyártás viszont egész embert kíván, úgy saccolom, hogy heti hét nap napi 10-12 órában tartalmat kell gyártani, ahhoz, hogy ebből éljen valaki, tehát ez egy főállás. És van ennek a munkának egy kevésbé minőségi változata, az úgynevezett live-ozás, amiért digitális ajándékokat küld a magyar nép, amit az influenszer pénzre válthat, és ebből élhet olyan színvonalon, ami elérhetetlen annak, aki megvette azt a digitális ajándékot. Ez számomra elfogadhatatlan, és az emberek meglopása.
Ugyanakkor kétlem, hogy egy általános iskolai diák a pályaorientációs beszélgetésnél felvethetné megrovás nélkül, hogy TikTok-influenszer akar lenni, vagy találkozna erről szóló útmutatással. A magyar pedagógus ki fogja nevetni, és közölni fogja, hogy az nem munka. Olaszországban pedig például már az általános iskolákban van olyan tanácsadás, ami erről szól, miközben figyelmeztet rá, hogy a hirtelen ismertségnek és a hirtelen jött pénznek milyen terhei vannak.
MN: Mit gondolsz, mi lesz nálunk 10 év múlva internetplatformok és felhasználás tekintetében, mire ez a korosztály idősebb lesz?
SZR: Lesznek más platformok, és kíváncsian várom, hogy mi váltja majd a TikTokot. A BeReal nem tudta leváltani, és nálunk sem a Twitter, sem a LinkedIn nem jött be.
A felületek változni, szűkülni fognak, egyre beljebb nyomulnak az élettérbe.
Már a TikTokon is nagyon sokat megmutat a felhasználó. Rövid ideig azt hittük, és a Meta (Facebook) is azon erőlködött, hogy majd virtuális valóságban létező közösségi terünk lesz, de csak nem lett. Talán a mesterséges intelligencia fog hozni valami olyan platformot, amiről még fogalmunk sincs.
MN: És lesznek-e tűzfalak Magyarországon?
SZR: Nem lepődnék meg rajta. Hiszen az a cél, hogy ne lássunk határon túlra. Ne akarjunk elmenni innen. Ha a fiatalok rá tudnak keresni, hogy valójában mi van Brüsszelben, akkor nem hatékonyak az uszító plakátok. De ez a legrosszabb verzió, ami egyenlő lenne az EU-ból való kilépéssel. Amit a fiatalok támogatásáért tehetünk, az a legkorábbi edukáció, de nem csak a fiatalok edukációja fontos. Nézd meg, hogy egy egész országon kifogott az Ügyfélkapu Plusz, ami egy egyszerű regisztráció, amit egy fiatal másfél perc alatt csinál meg, és semmi köze a diplomához!
MN: Sokan attól rettegnek, hogy az állam visszaél az adataikkal.
SZR: A legfiatalabbak ezt nem feltételezik, vagy talán inkább nem érdekli őket. Biztos vagyok benne én is, hogy aki akar, az bármilyen adatot el tud lopni. Hogy ez most az állam, vagy egy orosz kém, tök mindegy. Könnyebbé teszi az életet a digitális állampolgárság a jobb helyeken. Erre oktatni kell a gyerekeket is. Persze ez nem azt jelenti, hogy az óvodás kezébe a figyelme lekötése céljából adjunk mobiltelefont, mert az ilyen korúak beszédkészségére, motorikus képességeire az ilyesmi iszonyú negatív hatással van, de meg lehet nekik mutatni az iPadet úgy is, hogy közben foglalkozunk velük. A legfontosabb egyébként a mentális egészségvédelem, mert az interneten a mentális egészség van a legnagyobb kockázatnak kitéve.
MN: A szexuális felvilágosítás sem az iskolákban zajlik már. Keresik a fiatalok a szexuális tartalmakat?
SZR: Ha van is, nevetséges a magyar szexuális oktatás, nem ismer el alapvető kapcsolatokat, szexuális vágyakat. A védőnő kiosztja az óvszert, meg elmondja, hogy lehet misszionárius pózban szeretkezni a feleségeddel, aztán hazamegy. Közben már 13 évesen a szex minden formáját kipróbálják a gyerekek, mert látták az interneten. Miért nem egy képzett szakember beszél arról, hogy nem csak egy póz létezik, és nem csak egyféle szerelem van? Ja, és a magyar szexuális felvilágosítás jelenleg is nemibetegség-központú. Tehát mindenki szifiliszes lesz, és gennyedző sebei lesznek, aki szexel. Miért nem beszélhetünk annak az örömforrásairól? Miért elijeszteni kell? Miért nem arra tanítjuk meg a diákokat, hogy lehet tudatosan, boldogabban élni? Magyarországra nagyon jellemző a szexuális oktatása. Még jó, hogy van internet és a fiatalok megtalálják a jó tartalmakat is. El kell azt is fogadni, hogy létezik digitális barátság ma már, ami ugyanakkora értékkel bír a fiatalok lelkében, mint nekünk annakidején a játszótéri barátság. És igen, szerelmek is szövődhetnek így, aminek persze vannak veszélyei, viszont a fiatalok nem hiszik el, mint az internetezni kezdő nyugdíjasok, hogy a perzsa herceg szeretné őket feleségül venni. Tehát semmi rossz nincs az internettel, de kell a valóságos közösség is, mert anélkül elpusztul az ember.
