Innen? Hová? címmel indított lapunk először cikksorozatot (amely most is folytatódik, Erő Zoltán, Budapest főépítésze a hollandoktól eltanulható együttműködési stratégiákról és arról ír, mi lesz április 12-e után Három méterrel a tenger szintje alatt című cikkében), majd támogatói esteket, beszégetéseket. Tavaly november 19-én Szabó Andrea választásszociológussal és Rainer M. János történésszel Barotányi Zoltán, a Magyar Narancs főmunkatársa beszélgetett arról, hogy milyen állapotban van a magyar társadalom 35 évvel a legutóbbi rendszerváltás után. Hogyan jellemezhetjük azt az állapotot, amelybe az ország került lassan 16 éve? Minek köszönhetjük a rendszert, amelyben élünk? Mennyiben a történelem, és mennyiben az új generációk felelőssége, ami bekövetkezett? Milyen esélyei vannak a változásnak, van-e innen kiút?
A következő Narancs-beszélgetés március 18-án lesz, Merre tart épp Kompország? címmel a Vörös Neonban. Vendégek: Romsics Ignác történész és Tóth István György szociológus. Részletek a cikk végén.
A beszélgetés során mindkét szakember a polarizációt jelölte meg a magyar társadalom egyik legfőbb problémájaként, amelyet mindenképpen kezelni, hűteni kellene a választások után. Rainer M. János attól tart, hogy a választások után is velünk marad a súlyos, történelmi gyökerű, már-már kulturális megosztottság: a politikai táborok közötti végletes szembenállás, a két pólus és a közöttük kialakult végletes ellentét és kommunikációképtelenség. Ez a jellegzetesen magyar, szélsőséges logika – „vagy te harapod át az én torkomat, vagy én a tiédet” – az ellenfelet egzisztenciális veszélyként kezeli.
Szabó Andrea egyetértett vele, és szerinte is a mi-ők elosztás végletessé vált: mi csak jók lehetünk, ők viszont csak rosszak, és minimum hazaárulók. Egyfajta törzsi logikába kényszeríti az embereket, és egy ennyire megosztott társadalom egyszerűen rosszul működik. Ezt mindenképpen hűteni kellene, de hozzátette, hogy a másik fontos probléma a Stockholm-szindróma: elfogadjuk egy olyan hatalom működését, amely lassan 16 éve kormányon van, és amely szemmel láthatóan nem a társadalmi közjót tartja elsődlegesnek, hanem klientúrát épít, az erőforrásokat pedig ennek megfelelően osztja el. Az ország nagy része ezt elfogadta, sőt a legutóbbi választáson nagyobb támogatást is adott neki. Szerinte fontos lenne gyógyítani a lelkeket, mentálisan javítani az ország drámai állapotát. Ez csak állami eszközökkel lehetséges, csakhogy maga az állam is egy párt foglya lett.
A teljes bszélgetés megtekinthető itt, vagy meghallgatható a Spotify-on.
A következő Magyar Narancs-támogatói estre Merre tart épp Kompország? címmel a jövő héten, március 18-án, 19 órakor kerül sor, a Vörös Neonban (1072, Dob u. 1.). Ez alkalommal Fazekas Zsuzsanna, a Magyar Narancs főmunkatársa beszélget Romsics Ignác történésszel és Tóth István György szociológussal, a TÁRKI vezérigazgatójával Magyarország helyéről Európában.
Merre tovább? Irány a Kelet, vagy a Nyugat felé tartanánk továbbra is? A „Nyugathoz tartozás” évszázadok óta visszatérő ígéret és vágy a magyar közgondolkodásban – mint ahogy a magyar intellektuális és politikai hagyomány része a „Kelet” iránti csodálat, a „visszatérés” romantikája és a Nyugat gyűlölete is.
A feszültség e két irányzat között nem csak a múltunk egyik meghatározó motívuma, de a mai magyar politika vízválasztója is. Az Orbán-rezsim névadójának bevallott ambíciója, hogy elidegenítse Magyarországot Európától és a Kelet felé fordítsa; és úgy tűnik, az áprilisi választáson erről is döntenünk kell.
Támogatói jegyek 3990 és 9990 forintos áron ide kattintva kaphatók.
