Hát akkor itt fogunk élni - 180 perc a Kossuthon

Interaktív

"Adjuk vissza az embereknek a szabad gyümölcspárlat-készítéshez való jogot." Emlékezhetünk, négy éve valahol itt kezdődött az új kormány és a régi-új miniszterelnök országújító, forradalmi programja. Most azonban, hiába a négy dicsőséges esztendő, ismét a legalapvetőbb értékeinkért kell harcba szállnunk. Érthető is, hogy parlamenti választás, szavazatszámlálás, uniós választás, ukrán polgárháború, eltűnt maláj gép mind nem volt elég, hogy kiszorítsa a közszolgálati híradások centrumából a magyar pálinka ügyét.

Még a költészet napjának reggelén is erről esett szó, megérdemli tehát a téma, hogy mi is foglalkozzunk vele. A 180 percben, ha nem is tárult fel a bonyolult történet minden rétege, némi tisztánlátáshoz mégis hozzásegített minket az adás, igaz, nem feltétlenül úgy, ahogy a riportalanyok azt gondolták. Ha jól értjük ugyanis, itt egy szimpla adójogi problémáról van szó: az Európai Bíróság szerint túlzott kedvezménynek számít (és mint ilyen, példa nélküli az EU-ban, igaz, ezt nem mondták így ki), hogy mifelénk ötvenliternyi szesz kifőzéséért egy kanyi jövedéki adót sem kell fizetni. Nagyon egyszerűen fogalmazva tehát az uniós jogba a magyar szabályozás nem passzol bele. Ezek szerint két lehetőség van a továbbiakban: vagy az uniós jog megváltoztatását érjük el, vagy a saját szabályozásunkat alakítjuk át. Ez minden hasonló esetben így van, amit, ha nem csalt a hallásunk, még Pelczné Gáll Ildikó is elismert, igaz, az ő szavait csak másodkézből, beidézve hallottuk.

false

 

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Ehhez képest kifejezetten lenyűgöző a felháborodás és a forradalmi hevület kormányzati oldalon. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter is ebben a hangulatban fogalmazza meg nem túl cizellált véleményét a szituációról: "nemzeti italunkat meg fogjuk védeni", "a magyar pálinkára szükség van", "pálinkafőzés azóta van, amióta a magyar állam létezik". Nem könnyű ezeknek a határozott kijelentéseknek a kitinpáncélja alá látni, de ha minden igaz, miniszter úr arra tett több utalást is, hogy most megint valami sötét, idegen hatalom ellen kell megvédeni a magyart, aki ráadásul még a szomszédjainál is sanyarúbb helyzetben van, hiszen nekik legalább azt hagyják, hogy otthon főzögessék a sligovicát. Kiss Gábor István óvatosan közbeszúrja, hogy sok ország még a csatlakozás előtt letárgyalta ezt a dolgot, tehát a mostani helyzet azért alakult ki, mert annak idején a magyar tárgyalók elfeledkeztek a nemzeti itókáról, ez a közbevetés azonban olyannyira óvatos, hogy szóra sem méltatja a vidékfejlesztés főnöke. Szerinte ugyanis a lényeg, hogy "az uniós bürokraták a görbe uborka és az akác üldözése után most a pálinka ellen fordultak, mert multiérdekek, nagy szeszgyárak vannak a háttérben, akik nem tűrik azt, hogy ilyen hagyományőrzés legyen, mint a pálinkafőzés". Ugyanakkor az sem véletlen, hogy éppen most kerül erre sor, hiszen "közeleg az EU-s képviselő-választás, és a brüsszeli bürokraták ezzel a provokációval igyekszenek mozgósítani azokat a radikálisokat, akiknek elege van az egész Európai Unióból". Ennek fényében már az a mélységes melankólia is érthető, ami a bükkzsérci Vasas család fejének hangjából árad, amikor végignéz három bokor ribizkéjén és négy bokor málnáján. Mert hát az egész világ összefogott az ő bokrai ellen, ez kétségtelen.

V. Németh Zsolt államtitkár még hozzáteszi, hogy az unió azt nem érti, hogy pálinkafőzés van, volt, lesz, az adókedvezmény pusztán azt legalizálja, ami létezik, s egyben az ellenőrizhetőséggel valóságos minőségrobbanáshoz vezetett. És hogy az ellenzék is szót kapjon, Kiss Gábor István felolvassa az MSZP közleményét, mely szerint "a kormány vagy nem ismerte az uniós jogot, vagy képtelen volt elérni, hogy azt megváltoztassák", illetve hogy "a kormánynak a szabadságharc helyett a szabad pálinkafőzés jogáért kellene harcolnia".

A péntek reggeli 180 perc több szempontból is rendkívül tanulságos műsor volt, hiszen egy olyan új Magyarország szócsöveként szólalt meg - az olykor-olykor határozottan kiérezhető műsorkészítői jó szándék ellenére is -, ahol ismét a sorok között kell olvasnunk, ahol a központi propaganda a legszürreálisabb bakugrásokat is megengedi magának, és ahol az ellenzék megelégszik a bohócsipka rázogatásával. Ha ezt elfogadjuk, akkor marad életünk végéig ugyanaz a meder, ugyanazok a rossz kisüstik, ugyanaz a szégyenkezés legbelül, miközben Fazekas szavait hallgatjuk: "a pálinka felszabadítása az egy sikertörténet, és az is marad, folytatjuk a küzdelmet Brüsszellel". Vive la révolution!

MR1-Kossuth rádió, 180 perc, április 11.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.