Tévé

Függő játszma

Választási műsorok

Interaktív

Mi tagadás, a "demokrácia ünnepe" hagyományosan látványos kínszenvedést jelent a hazai televíziók számára. Az adatok beömlését rendre a nyögve nyelés másfél-két órája előzi meg: politológusi gittrágással, utolsó becslésekkel és az ezekre adott politikusi árnyéknyilatkozatok értelmezgetésével.

Ezt a vergődést igazából csakis egyféleképpen lehet megtakarítani, méghozzá a kései műsorindítással, az esti hétórás kezdésről lemondva. Ilyesmire azonban idén csak az RTL Klub vállalkozott: náluk vígan lepergett az Őrült, dilis szerelem Ryan Goslinggal, s csak tíz után szálltak be az akkorra többé-kevésbé lefutott hírversenybe. A többi csatornán addigra már holtra fárasztották a közreműködőket, akik adatok híján reménytelen helyzetükben valami egészen mást ontottak magukból. A TV2 például elég hoszszan és következetesen exit poll gyanánt tárgyalt és értelmeztetett stúdióvendégeivel egy telefonos közvélemény-kutatást; a HírTv-n G. Fodor Gábor nyomatékosan felhívta a figyelmünket a "zsibongás" szó kifejező szépségére; az ATV-n komoly pozitívumként említették, hogy a baloldalon többféle hang beszélt - ráadásul a java részük papír nélkül; a Méltányosság Intézet megbízottja pedig a köztévék számára maratoni elemzést végezve "egyfajta vereségérzetet" vélt leolvasni az MSZP-szóvivő arcvonásairól. S közben persze a hősies előőrsként nyilatkozatra vállalkozó néhány politikus is kitett magáért, fantáziadúsan és imponáló kreativitással tovább ragozva Kovács László 2002-es választási bonmot-ját. A nagylelkű Kónya Péter például fideszes klasszikusokra testálta a megfogalmazás intellektuális érdemét, míg az LMP hadiszállásáról ebben a formában került átalakításra az elhíresült mondat: "nem részeredményeket kell nyerni, hanem választást". A nyugodt lélekkel se elemzőnek, se politikusnak nem ítélhető Kálomista Gábor pedig a Showder Klub viccmestereit megirigyelve akképp elménckedett (ejnye, no, melyik csatornán is?), hogy Bajnai Gordon korábban libát libára, most viszont hibát hibára halmozott.

Ugyancsak jobbára hagyomány a választások estéjén-éjszakáján, hogy a dinamikus egy helyben toporgás, a függő játszma villámgyorsan fordul át lefutott játszmába. Ilyenkor azután a tévécsatornák szorgos robotosaié, elsősorban a sportkommentátori gárdáké a főszerep, hiszen ők még a hetedik szabad országgyűlési választáson is képesek verseny gyanánt értelmezni önmaguk és a tévénézők számára a százalékok elősorolását. ""riási versenyfutás lesz a győzelemért" - mondják például a köztévén egy pesti választókerület részeredményét ismertetvén, váltig ragaszkodva a képzethez, hogy még mindig mérkőzés, sőt "viaskodás" folyik, és nem csupán a már rég leadott szavazatok összeszámlálása. Gyöngyszemek persze itt is akadnak ("Budapest a legnagyobb város" - halljuk például a HírTv eredményközpontjából), ám a vigasztalan este ekkorra már menetrend szerint a sajtótájékoztatók zónájába érkezik. Magyarország még soha nem volt ilyen egységes, viszont változatlanul kissé hamisan énekel - derül ki a Fidesz ünnepségén, amelyet jó érzékkel az összes csatorna lekever azokban a pillanatokban, midőn a nótafaként fellépő kultuszminiszter megakad a stílszerűnek vélt Kossuth-nótában. Tényleg, hogy is van az a sor a közepén? Mindnyájunknak el kell menni?

M1 / TV2 / HírTv / ATV / RTL Klub, április 6.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.