Tévé

Függő játszma

Választási műsorok

Interaktív

Mi tagadás, a "demokrácia ünnepe" hagyományosan látványos kínszenvedést jelent a hazai televíziók számára. Az adatok beömlését rendre a nyögve nyelés másfél-két órája előzi meg: politológusi gittrágással, utolsó becslésekkel és az ezekre adott politikusi árnyéknyilatkozatok értelmezgetésével.

Ezt a vergődést igazából csakis egyféleképpen lehet megtakarítani, méghozzá a kései műsorindítással, az esti hétórás kezdésről lemondva. Ilyesmire azonban idén csak az RTL Klub vállalkozott: náluk vígan lepergett az Őrült, dilis szerelem Ryan Goslinggal, s csak tíz után szálltak be az akkorra többé-kevésbé lefutott hírversenybe. A többi csatornán addigra már holtra fárasztották a közreműködőket, akik adatok híján reménytelen helyzetükben valami egészen mást ontottak magukból. A TV2 például elég hoszszan és következetesen exit poll gyanánt tárgyalt és értelmeztetett stúdióvendégeivel egy telefonos közvélemény-kutatást; a HírTv-n G. Fodor Gábor nyomatékosan felhívta a figyelmünket a "zsibongás" szó kifejező szépségére; az ATV-n komoly pozitívumként említették, hogy a baloldalon többféle hang beszélt - ráadásul a java részük papír nélkül; a Méltányosság Intézet megbízottja pedig a köztévék számára maratoni elemzést végezve "egyfajta vereségérzetet" vélt leolvasni az MSZP-szóvivő arcvonásairól. S közben persze a hősies előőrsként nyilatkozatra vállalkozó néhány politikus is kitett magáért, fantáziadúsan és imponáló kreativitással tovább ragozva Kovács László 2002-es választási bonmot-ját. A nagylelkű Kónya Péter például fideszes klasszikusokra testálta a megfogalmazás intellektuális érdemét, míg az LMP hadiszállásáról ebben a formában került átalakításra az elhíresült mondat: "nem részeredményeket kell nyerni, hanem választást". A nyugodt lélekkel se elemzőnek, se politikusnak nem ítélhető Kálomista Gábor pedig a Showder Klub viccmestereit megirigyelve akképp elménckedett (ejnye, no, melyik csatornán is?), hogy Bajnai Gordon korábban libát libára, most viszont hibát hibára halmozott.

Ugyancsak jobbára hagyomány a választások estéjén-éjszakáján, hogy a dinamikus egy helyben toporgás, a függő játszma villámgyorsan fordul át lefutott játszmába. Ilyenkor azután a tévécsatornák szorgos robotosaié, elsősorban a sportkommentátori gárdáké a főszerep, hiszen ők még a hetedik szabad országgyűlési választáson is képesek verseny gyanánt értelmezni önmaguk és a tévénézők számára a százalékok elősorolását. ""riási versenyfutás lesz a győzelemért" - mondják például a köztévén egy pesti választókerület részeredményét ismertetvén, váltig ragaszkodva a képzethez, hogy még mindig mérkőzés, sőt "viaskodás" folyik, és nem csupán a már rég leadott szavazatok összeszámlálása. Gyöngyszemek persze itt is akadnak ("Budapest a legnagyobb város" - halljuk például a HírTv eredményközpontjából), ám a vigasztalan este ekkorra már menetrend szerint a sajtótájékoztatók zónájába érkezik. Magyarország még soha nem volt ilyen egységes, viszont változatlanul kissé hamisan énekel - derül ki a Fidesz ünnepségén, amelyet jó érzékkel az összes csatorna lekever azokban a pillanatokban, midőn a nótafaként fellépő kultuszminiszter megakad a stílszerűnek vélt Kossuth-nótában. Tényleg, hogy is van az a sor a közepén? Mindnyájunknak el kell menni?

M1 / TV2 / HírTv / ATV / RTL Klub, április 6.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.