Tévé

Függő játszma

Választási műsorok

Interaktív

Mi tagadás, a "demokrácia ünnepe" hagyományosan látványos kínszenvedést jelent a hazai televíziók számára. Az adatok beömlését rendre a nyögve nyelés másfél-két órája előzi meg: politológusi gittrágással, utolsó becslésekkel és az ezekre adott politikusi árnyéknyilatkozatok értelmezgetésével.

Ezt a vergődést igazából csakis egyféleképpen lehet megtakarítani, méghozzá a kései műsorindítással, az esti hétórás kezdésről lemondva. Ilyesmire azonban idén csak az RTL Klub vállalkozott: náluk vígan lepergett az Őrült, dilis szerelem Ryan Goslinggal, s csak tíz után szálltak be az akkorra többé-kevésbé lefutott hírversenybe. A többi csatornán addigra már holtra fárasztották a közreműködőket, akik adatok híján reménytelen helyzetükben valami egészen mást ontottak magukból. A TV2 például elég hoszszan és következetesen exit poll gyanánt tárgyalt és értelmeztetett stúdióvendégeivel egy telefonos közvélemény-kutatást; a HírTv-n G. Fodor Gábor nyomatékosan felhívta a figyelmünket a "zsibongás" szó kifejező szépségére; az ATV-n komoly pozitívumként említették, hogy a baloldalon többféle hang beszélt - ráadásul a java részük papír nélkül; a Méltányosság Intézet megbízottja pedig a köztévék számára maratoni elemzést végezve "egyfajta vereségérzetet" vélt leolvasni az MSZP-szóvivő arcvonásairól. S közben persze a hősies előőrsként nyilatkozatra vállalkozó néhány politikus is kitett magáért, fantáziadúsan és imponáló kreativitással tovább ragozva Kovács László 2002-es választási bonmot-ját. A nagylelkű Kónya Péter például fideszes klasszikusokra testálta a megfogalmazás intellektuális érdemét, míg az LMP hadiszállásáról ebben a formában került átalakításra az elhíresült mondat: "nem részeredményeket kell nyerni, hanem választást". A nyugodt lélekkel se elemzőnek, se politikusnak nem ítélhető Kálomista Gábor pedig a Showder Klub viccmestereit megirigyelve akképp elménckedett (ejnye, no, melyik csatornán is?), hogy Bajnai Gordon korábban libát libára, most viszont hibát hibára halmozott.

Ugyancsak jobbára hagyomány a választások estéjén-éjszakáján, hogy a dinamikus egy helyben toporgás, a függő játszma villámgyorsan fordul át lefutott játszmába. Ilyenkor azután a tévécsatornák szorgos robotosaié, elsősorban a sportkommentátori gárdáké a főszerep, hiszen ők még a hetedik szabad országgyűlési választáson is képesek verseny gyanánt értelmezni önmaguk és a tévénézők számára a százalékok elősorolását. ""riási versenyfutás lesz a győzelemért" - mondják például a köztévén egy pesti választókerület részeredményét ismertetvén, váltig ragaszkodva a képzethez, hogy még mindig mérkőzés, sőt "viaskodás" folyik, és nem csupán a már rég leadott szavazatok összeszámlálása. Gyöngyszemek persze itt is akadnak ("Budapest a legnagyobb város" - halljuk például a HírTv eredményközpontjából), ám a vigasztalan este ekkorra már menetrend szerint a sajtótájékoztatók zónájába érkezik. Magyarország még soha nem volt ilyen egységes, viszont változatlanul kissé hamisan énekel - derül ki a Fidesz ünnepségén, amelyet jó érzékkel az összes csatorna lekever azokban a pillanatokban, midőn a nótafaként fellépő kultuszminiszter megakad a stílszerűnek vélt Kossuth-nótában. Tényleg, hogy is van az a sor a közepén? Mindnyájunknak el kell menni?

M1 / TV2 / HírTv / ATV / RTL Klub, április 6.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.