Koronczi Endre: „Eltűnnek a lelkeim”

Szálldogáló fóliák, repkedő zacskók, egy kísérlet, mely tanulmányozása során költői lélekjelenségekkel szembesülhetünk. A művész alkotta saját világ épp a kihalás stációjában van, ahogy eltűnik az egyszer használatos műanyag a közhasználatból. A Ploubuter Park radikális transzformáción esik át.

Lengedező zacskók, suhanó fóliák, komoly megfigyelések és állítások alakítják a Ploubuter Parkot. A művész alkotta saját világ első pillantásra csak fóliák és zacskók összevisszaságának tűnhet, ám közelebb lépve költői lélekjelenségekkel szembesülünk. A műtárgyak transzformációjáról és a tájban betöltött szerepükről is beszélgettünk Koronczi Endre képzőművésszel. Ízelítő az interjúból.

 

Fotó: Németh Dániel

Magyar Narancs: A nejlonzacskó a kedvenc tárgyad?

Koronczi Endre: Én nem így fogalmaznék, és nem is biztos, hogy tárgyként tekintek rájuk, de az elmúlt időszakban valóban sokat foglalkoztam velük. A történet nem elsősorban a nejlonzacskóról szól, ez csak egy eszköz felismerni egy jelenséget, amelyet mindenki láthat és ismerhet a hétköznapi működés során. Szemétként jelennek meg a környezetünkben, de egy kis légáramlat, fuvallat hatására mozogni kezdenek, életre kelnek. Tulajdonképpen arra látunk példát, hogyan válhat egy hitvány tárgy egy munkafolyamat során fontos jelentéshordozóvá. Évekkel ezelőtt még rengeteg elszabadult nejlonzacskóval találkozhattunk a városokban.

MN: Ez a környezetvédelmi törekvések előtérbe kerülésével erőteljesen megváltozott.

KE: Tíz éve kezdtem a témával foglalkozni, és akkor még egészen másfajta figyelem irányult a zacskóra. Akkor még nem volt közellenség. Ma már mindenki az ördög műveként gondol rá, a környezetszennyezés szimbólumává vált a pillepalackkal együtt. Érdemtelenül persze, mert természetesen nem a zacskó a bűnös, hanem az ember, aki eldobálja. Engem is sokan vádolnak a műanyaghasználat miatt, pedig nem ezzel van a baj. Bár rengeteg fóliával dolgozok, de ezek munka után mind ott lapulnak a raktáramban, újból és újból felhasználom őket, és soha nem a természetben végzik. A munka első fázisában csak dokumentáltam, gyűjtöttem, megfigyeltem, aztán az anyagot rendszerezve elkezdett kialakulni egy struktúra. Rájöttem, hogy egy újonnan születő városi faj felbukkanásának vagyok a szemtanúja. Elkezdtem tanulmányozni az új fajt, rendszerezni, osztályokba sorolni, és így kialakult egy kísérleti taxonómia, az új fajra vonatkozó rendszertan. Ez persze egy gondolati játék, de ezen keresztül mégis sok minden más is elmondható és megérthető.

 

Fotó: Koronczi Endre

A képzőművésszel korábbi pszichológiai természetű kérdésekkel foglalkozó projektjeiről, a Ploubuter Parkról, mint kísérleti zónáról, annak aktuális kérdéseiről is beszélgettünk, ahogy szóba került az installációi ideális helye is vagy a táj szerepe az open air munkákban.

Keresse a koronavírus-járvány ellenére is változatlanul megjelenő és az újságárusító helyeken továbbra is kapható friss Magyar Narancsot. Vagy vásárolja meg online itt.

Nyugtassa magát Naranccsal a kényszerű otthonlét idején!

Továbbra se érjék be a napi hírek özönével, hanem pillantsanak mögéjük! S tegyék ezt velünk! Járjunk együtt a dolgok végére! Kedves olvasóink, vészhelyzet van, s ilyenkor mindennél fontosabb a tisztánlátás. Ezért jó szívvel javasoljuk, hogy továbbra se érjék be a napi hírek özönével, hanem pillantsanak mögéjük! S tegyék ezt velünk!