Két embert ölt meg egy kos Szentgálon, a gazda felfüggesztettet kapott

Az elképesztő eset több mint egy éve történt: egy állattartó egyik birkája halálra öklelt két embert. Szabadon kószált, négy embert is megtámadott, kettőnek sikerült elijesztenie, egy nőnek és egy férfinak azonban nem. Mindketten belehaltak a kos támadása során szerzett súlyos sérüléseikbe: a nő a helyszínen, a férfi később a kórházban. A gyilkos kos gazdája nem bőbeszédű, pedig lenne miről beszélnie.

A tragédia a Veszprém megyei Szentgál község külterületén, Mésztelep közelében történt. Az erdő mellett, egy lekerített részen tartotta állatait egy itt élő gazda – 19 juhot, köztük a merinói kost, valamint három borjút. A 2020. augusztus 24-ét megelőző napokban az állatok, ma sem teljesen tisztázott körülmények között, kiszabadultak, mégpedig a karám nyitott kapuján. A jó állapotban lévő, erős drótkerítés miatt ezt máshol nem tudták volna megtenni.

A vádiratból és a bíróság ítéletéből egyaránt kiderül, a kos mindkét esetben először az áldozatok lábára támadt, majd mikor azok elestek, a földön tovább öklelte őket. Ezek okozták a halálos sebesüléseket.

A police.hu június eleji híre szerint a rendőrségre 2020. augusztus 26-án kora este érkezett bejelentés arról, hogy egy Veszprémhez közeli település melletti erdőben egy női holttestet találtak, nem messze tőle pedig egy sérült férfi feküdt. A férfi a rendőröknek elmondta, hogy aznap délelőtt gombászás során egy kos megtámadta, fellökte és többszöri ökleléssel sérüléseket okozott neki. A sérült személyt kórházba szállították, majd a férfi egy hónapon belül elhunyt. Az eljárás során a nyomozók megállapították, hogy az erdőben talált nő, valamint a férfi halála az állat támadásával összefüggésbe hozható - olvasható a rendőrségi tájékoztatásban.

A Veszprém Megyei Főügyészség vádat emelt az állatok gazdája ellen, a vádemelést 2021 júniusában továbbította a Veszprémi Járásbíróságnak. A vádlott már a bíróság előkészítő ülésén elismerte a bűncselekményt és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, ezért már ekkor, október 15-én megszületett az ítélet. A szentgáli őstermelőt nem jogerősen egy év hat hónap – végrehajtásában négy évre felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélték foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt. Mindemellett a  bíróság két évre eltiltotta a szarvasmarha-, ló-, sertés-, juhtartó és -tenyésztő foglalkozás gyakorlásától, valamint viselnie kell az eljárás során felmerült, több mint kétmillió forint bűnügyi költséget is. A vádlott és védője elfogadta az ítéletet, az ügyészség súlyosításért fellebbezett.

A rejtélyes kinyitott kapu

Szentgálon már az első járókelő megszólításakor kiderül, hogy a tragikus történet valamennyi résztvevője a község külterületén, Mésztelepen él. Többet aztán nem is tudnak az ügyről, de hézagos ismereteimet hamar kiegészítik a faluban délelőtt is nyitva tartó három kocsmában. Hogy is van ez? – morfondírozom. Pusztulnak le a magyar falvak, de az alig háromezer lelkes Szentgálon három kocsma is megél? Ám nem csak azt tudom meg, hogyan hívják a tragikusan végződő ügy érintettjeit, hol laknak vagy laktak ők, illetve a hozzátartozóik,

abban is megegyeznek a vélemények, hogy nem szabad az állattartót hibáztatni.

Először is azért, mert rendes, dolgos ember, négy gyereket nevel, sőt nem járt és nem is jár egyik kocsmában sem. Azt is nagyon furcsállja mindenki, hogyan ölhet meg egy kos egy felnőtt embert. Vagy mindjárt kettőt is. Egymás után. Meg hát nagyon meg kéne nézni azt is, hogyan és miért nyílott ki a karám kapuja. Amin, ugye, először is áthúztak egy láncot, és azt még madzaggal is összekötözték.

Mindkét vitatott körülményről megkérdezem Kormos Gábor ügyvédet, a gyilkos kos gazdájának védőjét. A nyitva hagyott, vagy kinyitott kapuról azt mondja, az eljárás folyamán nem sikerült kideríteni, hogyan kerültek ki az állatok az elkerített területről. Azt viszont egyértelműen bebizonyították, hogy mindkét ember sérüléseit – így a halálukat is – a kos okozta, az állat szőrét és patanyomokat találtak az elhunytakon. Abban viszont, hogy nem tudtak érdemben ellenállni, valószínűleg szerepet játszott leromlott egészségi állapotuk is. Erre utal, hogy a kos az áldozatokon kívül még két embert megtámadott, de ők el tudtak menekülni előle: az egyik megdobálta kővel, a másik pedig elszaladt.

Megbánó magatartás

Kormos Gábor szerint azt is figyelembe kell venni – a bíróság is fontos körülményként értékelte –, hogy védence a helybeliekkel együtt kereste és talált rá az eltűnt személyekre, segített a sérült férfi kórházba szállításában. A bíróságon megbánó magatartást tanúsított, az ügyvéd szavai szerint látszott rajta, hogy a történtek nagyon megviselték.

A Mésztelep a hajdan ott működő mészégetőről kapta a nevét. A házak jó része elhanyagolt, igaz, az öregedő épületeket toldozgatták-foltozgatták az idők folyamán. Feltűnő módon akad a telepen módos kis birtok is: jól láthatóan újonnan épült ház, a bent lakókat a kíváncsi tekintetek elől magas betonkerítés védi, a tetőn napelemek, a bejárati ajtó felett kamera.

De a kos gazdája nem ilyenben lakik. Az ő lakása itt inkább a többi épületre hasonlít: ahogy a pénztárca engedi, úgy újítgatják fel egy-egy részletét. A környezete elhanyagolt, mint az egész Mésztelep. Az udvaron jobb napokat is megért asztal, székek, vödör, műanyag és fém tárolóedények, hordók, kisebb-nagyobb gumiabroncsok. És bármi, ami egy háztartásban csak előfordulhat. A telek sarkán – vagy azon kívül – egy nagyon öreg, rozzant lakókocsi áll.

 

Fotó: A szerző felvétele

Noha bádogkéményt egyensúlyoz a tetején, el sem tudom képzelni, hogy mostanság bárki lakna a bódéban. A rendetlenséget két láncra kötött eb vigyázza, mérsékelt lelkesedéssel. Megunhatták már, hogy becsületes szolgálatteljesítésükben folyamatosan akadályozza őket a lánc.

Napokra eltűnt a kos

Az első alkalommal üresen találom a házat, hiába zörgetek, senki nem nyit ajtót. De a Mésztelepen hatékonyan működik az idegenfigyelő szolgálat: hamar előkerül egy idősebb férfi, aki elmondja, ne zörögjek itt, mert a szülők dolgoznak, a gyerekek iskolában, majd csak délután kerülnek elő „Egyébként meg, mit keres itt?” – kérdi. Délután nagyobb szerencsém van, a gazdával szinte egyszerre érkezünk. Az iskolás lány bemegy a lakásba, mi az udvaron elegyedünk szóba. A középkorú férfi éppen egy jókora számítógépet vesz ki kocsija csomagtartójából, amikor megszólítom. Jó ideig tartja, amíg beszélgetünk.

A kos egyáltalán nem volt vad

– állítja határozottan, de inkább mintha egy szikár tényt közölne, hangjában nincs indulat. Játszottak vele a gyerekek is, de sosem bántott az senkit. El sem tudja képzelni, hogyan történhetett ez meg, de a maga részéről nagyon sajnálja. A kos egyébként már nincs meg, de egy állata sincs. Az ítélet szerint nem is tarthatna, de mire ezt a bíróság kimondta, már nem volt mit eladni. Hogy ez hogyan történt, miért történt, arról nem tudok meg semmit, hiába faggatózom.

Azt viszont megtudom, az állatok csupán négy-öt nap után kerültek elő, de még a tragédia előtt tűntek el. Ez alatt az idő alatt sem a „hatóságnak”, sem a rendőrségnek nem jelentette eltűnésüket a gazda. Pedig ha ez megtörténik, talán a halálesetek is megelőzhetők lettek volna. A bíróságon is ezt rótták fel vétkéül. Már elmenőben vagyok, mikor bekopogtat a kocsiablakon. „Kérdezze csak meg a lakókocsiban a juhászt, majd az megmondja, szokott-e kos emberre támadni!” – mondja elköszönés gyanánt.

 

Fotó: A szerző felvétele

Sötét van már, a rozoga alkotmányból semmi fény nem szűrődik ki, de azért csak bekopogtatok. Legnagyobb meglepetésemre előbújik belőle valaki. Alacsony, manószerű emberke, hiányos ruházatban, az arcán, fején sötét bozont. És beszél is valamiről, artikulálatlanul, összefüggéstelenül. Hamar feladom, esélyem sincs, hogy szót értsek vele.

Kihajtok a telekről, azaz csak szándékozom: a kocsi jobb hátsó felével gödörbe csúszok, élesen csattan az alváz, reménykedve nyomom a gázt, és alig hiszem el, de csak sikerül tovább haladnom. A visszapillantóból hamar eltűnik a Mésztelep. Alig pislákol fény.