Angyalszobor szabadította el a makóiak piszkos fantáziáját

Kis-Magyarország

18 ezren nézték meg, sokan ugyanarra gondoltak.

„Egy fából készült angyalszobor készült abban az Erzsébet-házi, nyári táborban, ahol a fafaragás iránt érdeklődő gyermekekkel foglalkozott egy héten át az alkotó. A közös munkát otthonában tökéletesítette Danijel. A felületkezelt, szépen kidolgozott szobor most került vissza az épületbe, miután elnyerte végleges formáját. Ő fogja fogadni mostantól az ide érkezőket, hogy hirdesse, itt az angyali természet és a gondoskodás van otthon. Hálásan köszönjük az alkotást, és visszavárjuk az alkotókat jövő nyáron!” – olvasható a makói Angyalsóhaj Alapítvány honlapján, és a szobor is látható.

Az ajándékozásnak nagy publicitást adott, hogy a fotó egy részlete felkerült a Facebookon a Makón élekből kitiltottak nevű nyilvános csoportba. Mucsi Tamás (DK) önkormányzati képviselő osztotta meg, november 5-én, azzal a megjegyzéssel, „Farkas Éva faszobrot kapott ajándékba”.

A fotó bal szélén tényleg Farkas Éva Erzsébet (Fidesz) makói polgármester látható. Az Angyalsóhaj Alapítványt a férje, Farkas László hozta létre; jótékonysági szervezet, az oldalon olvasható köszöntő és eddigi rendezvényei alapján is az a célja, hogy színvonalas művészeti képzéshez segítse hozzá a hátrányos helyzetű gyerekeket is, hogy ne kallódjanak el a tehetségek. A kuratórium munkájában pedagógus, jogász, közgazdász és szociális szakember is részt vesz, az alapító mentőtiszt.

A szobor fotóját 18 ezren nézték meg.

Hétfőig 214-en szóltak hozzá, és 63-an osztották meg. A kommentelők zöme a szobrot elemzi. Akadnak kulturált kommentek is:  „Kicsit erősnek érzem én is ezt a szobrot.” „Ahányszor nézem, mindig ledöbbenek… nem látják a hasonlóságot?? Vagy nem láttak még izé, szóval azt…”

A képet a Makói Csípős nevű közéleti portál is közölte, tárgyilagos kommentárral, Fából készült, ajándék szobrot kapott Farkas Éváék alapítványa címmel, viszont az újság Facebook-oldalán többen is hozzászóltak. És a szobrot ezek a hozzászólók is annak látják, aminek a Makón élekből kitiltottak csoport hozzászólóinak jelentős része.

 

Az alkotás a gyerekeknek tartott fafaragótáborban készült. A résztvevők mindnyájan faragtak valamit, amit hazavihettek – feliratos táblát, vagy valamilyen szobrot – az angyalon pedig mindnyájan dolgoztak. A szobor az egyik résztvevő rajza alapján készült, egy sematikus test, rajta fej, arc nélkül, haj keretezi, és szárnyai vannak. Mivel a szobrot nem sikerült befejezni, a tábor vezetője, Bede Danijel vitte haza, és ő fejezte be, továbbra is a rajz alapján. Ezért nem faragott arcot a fejre, és nem dolgozta ki részletesebben az angyal alakját.

Az alkotó látta a Facebook-csoportban a véleményeket. A Narancs.hu kérdésére előbb elmondta, amit gondol, de aztán beszélt az alapítvánnyal, és visszahívta az újságírót, azzal, hogy az alapítvány nem szeretne véleményt nyilvánítani az ügyről, ezért ő is visszavonja a nyilatkozatát.

Annyit talán le lehet írni mégis, hogy az alkotó nagyon elkeseredett a kommenteket olvasva; úgy érzi, eszközzé vált a szobor egy politikai csatározásban – nem lenne ennyi rossz szándékú megjegyzés, ha nem a polgármesterről lenne szó –, és

emiatt jó néhány emberrel meg is szakította a kapcsolatot, köztük Mucsi Tamás képviselőt is kitette az ismerősei közül.

A DK-s képviselő kérdésünkre azt írta, hogy ha már a posztját 18 ezren megnézték, kétszáznál többen hozzászóltak, és a legtöbben ugyanarra asszociálnak, „akkor két dologra gondolhat az ember. Vagy a művész szánta politikai fricskának, az érintettek meg óvatlanul belesétáltak a csapdájába, vagy szerencsétlenül sikerült művészi alkotásról van szó. Utóbbi esetben a művésznek mihamarabb tisztáznia kellett volna a helyzetet, mielőtt a rossz asszociációk eluralkodnak a kommentelőkön. A művész azonban ez idáig nem adott magyarázatot, iránymutatást az alkotásához. Ez joggal támasztja alá a tömegek azon gondolatát, hogy asszociációjuk helyes. Hiszen a művészvilágtól nem áll távol az ilyen fajta művészi önkifejezésbe rejtett fricska” – írta a képviselő, nyilvánvalóvá téve, hogy egy műalkotás nyilvános kiállítása olyan közéleti esemény, amelyről az embereknek lehet véleménye.

A makóiak mentségére szólhat, hogy a városban korábban – amikor történetesen nem a Fidesz vezette az önkormányzatot – készült két olyan köztéri alkotás is, amelyről sok minden más mellett akár ugyanez is eszükbe juthatott. Az egyik Matl Péter Kapcsolatok című, szintén fából készült szobra, legalábbis az egyik oldalról nézve. A másik pedig a Csobogó ivókút.

(Címlapképünkön a makói városháza)

Kedves Olvasónk!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.

Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.