Angyalszobor szabadította el a makóiak piszkos fantáziáját

Kis-Magyarország

18 ezren nézték meg, sokan ugyanarra gondoltak.

„Egy fából készült angyalszobor készült abban az Erzsébet-házi, nyári táborban, ahol a fafaragás iránt érdeklődő gyermekekkel foglalkozott egy héten át az alkotó. A közös munkát otthonában tökéletesítette Danijel. A felületkezelt, szépen kidolgozott szobor most került vissza az épületbe, miután elnyerte végleges formáját. Ő fogja fogadni mostantól az ide érkezőket, hogy hirdesse, itt az angyali természet és a gondoskodás van otthon. Hálásan köszönjük az alkotást, és visszavárjuk az alkotókat jövő nyáron!” – olvasható a makói Angyalsóhaj Alapítvány honlapján, és a szobor is látható.

Az ajándékozásnak nagy publicitást adott, hogy a fotó egy részlete felkerült a Facebookon a Makón élekből kitiltottak nevű nyilvános csoportba. Mucsi Tamás (DK) önkormányzati képviselő osztotta meg, november 5-én, azzal a megjegyzéssel, „Farkas Éva faszobrot kapott ajándékba”.

A fotó bal szélén tényleg Farkas Éva Erzsébet (Fidesz) makói polgármester látható. Az Angyalsóhaj Alapítványt a férje, Farkas László hozta létre; jótékonysági szervezet, az oldalon olvasható köszöntő és eddigi rendezvényei alapján is az a célja, hogy színvonalas művészeti képzéshez segítse hozzá a hátrányos helyzetű gyerekeket is, hogy ne kallódjanak el a tehetségek. A kuratórium munkájában pedagógus, jogász, közgazdász és szociális szakember is részt vesz, az alapító mentőtiszt.

A szobor fotóját 18 ezren nézték meg.

Hétfőig 214-en szóltak hozzá, és 63-an osztották meg. A kommentelők zöme a szobrot elemzi. Akadnak kulturált kommentek is:  „Kicsit erősnek érzem én is ezt a szobrot.” „Ahányszor nézem, mindig ledöbbenek… nem látják a hasonlóságot?? Vagy nem láttak még izé, szóval azt…”

A képet a Makói Csípős nevű közéleti portál is közölte, tárgyilagos kommentárral, Fából készült, ajándék szobrot kapott Farkas Éváék alapítványa címmel, viszont az újság Facebook-oldalán többen is hozzászóltak. És a szobrot ezek a hozzászólók is annak látják, aminek a Makón élekből kitiltottak csoport hozzászólóinak jelentős része.

 

Az alkotás a gyerekeknek tartott fafaragótáborban készült. A résztvevők mindnyájan faragtak valamit, amit hazavihettek – feliratos táblát, vagy valamilyen szobrot – az angyalon pedig mindnyájan dolgoztak. A szobor az egyik résztvevő rajza alapján készült, egy sematikus test, rajta fej, arc nélkül, haj keretezi, és szárnyai vannak. Mivel a szobrot nem sikerült befejezni, a tábor vezetője, Bede Danijel vitte haza, és ő fejezte be, továbbra is a rajz alapján. Ezért nem faragott arcot a fejre, és nem dolgozta ki részletesebben az angyal alakját.

Az alkotó látta a Facebook-csoportban a véleményeket. A Narancs.hu kérdésére előbb elmondta, amit gondol, de aztán beszélt az alapítvánnyal, és visszahívta az újságírót, azzal, hogy az alapítvány nem szeretne véleményt nyilvánítani az ügyről, ezért ő is visszavonja a nyilatkozatát.

Annyit talán le lehet írni mégis, hogy az alkotó nagyon elkeseredett a kommenteket olvasva; úgy érzi, eszközzé vált a szobor egy politikai csatározásban – nem lenne ennyi rossz szándékú megjegyzés, ha nem a polgármesterről lenne szó –, és

emiatt jó néhány emberrel meg is szakította a kapcsolatot, köztük Mucsi Tamás képviselőt is kitette az ismerősei közül.

A DK-s képviselő kérdésünkre azt írta, hogy ha már a posztját 18 ezren megnézték, kétszáznál többen hozzászóltak, és a legtöbben ugyanarra asszociálnak, „akkor két dologra gondolhat az ember. Vagy a művész szánta politikai fricskának, az érintettek meg óvatlanul belesétáltak a csapdájába, vagy szerencsétlenül sikerült művészi alkotásról van szó. Utóbbi esetben a művésznek mihamarabb tisztáznia kellett volna a helyzetet, mielőtt a rossz asszociációk eluralkodnak a kommentelőkön. A művész azonban ez idáig nem adott magyarázatot, iránymutatást az alkotásához. Ez joggal támasztja alá a tömegek azon gondolatát, hogy asszociációjuk helyes. Hiszen a művészvilágtól nem áll távol az ilyen fajta művészi önkifejezésbe rejtett fricska” – írta a képviselő, nyilvánvalóvá téve, hogy egy műalkotás nyilvános kiállítása olyan közéleti esemény, amelyről az embereknek lehet véleménye.

A makóiak mentségére szólhat, hogy a városban korábban – amikor történetesen nem a Fidesz vezette az önkormányzatot – készült két olyan köztéri alkotás is, amelyről sok minden más mellett akár ugyanez is eszükbe juthatott. Az egyik Matl Péter Kapcsolatok című, szintén fából készült szobra, legalábbis az egyik oldalról nézve. A másik pedig a Csobogó ivókút.

(Címlapképünkön a makói városháza)

Kedves Olvasónk!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.

Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.