„Csak az autó ajtajának csapódását hallottam, oda sem fordítottam a fejem, már éreztem az ütést az arcomon” – meséli az alig egy hónappal ezelőtt történteket a 24 éves Csóka György.
A kétegyházi férfi szerencsére „csak” nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, családja feljelentést tett, miután tanúkkal is tudják bizonyítani, ki volt a támadó. Az egész hátterében egyébként az áll, hogy hónapok óta megromlott a viszony szomszédjaikkal (róluk hamarosan bővebben lesz szó – a szerk.), mert – a Csóka család állítása szerint – azok nyár óta azzal fenyegetőznek, hogy eltakarítják őket a legelőikről. A pofon azután csattant, hogy végül a fenyegetésekről bejelentést tettek a rendőrségen. Csókáék hamarosan megtudták, hogy a szomszéd fenyegetése nem alaptalan: a Körös–Maros Nemzeti Parktól megkapták hivatalosan is az értesítést, hogy azt a 21 hektáros legelőt, amelyet 20 éven keresztül a Csóka család bérelt és használt, a legújabban kiírt tavalyi pályázaton másoknak adták oda, így Csókáék szinte teljesen föld nélkül maradt.
| ||
Nem először pályáztak hiába, a három évvel ezelőtti pályázaton sem nyertek, akkor 25 hektártól kellett búcsút mondaniuk. Azaz most ott állnak a maradék öt hektár saját földjükkel, amelyre még épp kihajthatnák a 350 birkát, de nemrégiben kaptak levelet a legutóbbi pályázat nyertesének ügyvédjétől, hogy megtiltják számukra azt, hogy használják azt a 350 méter hosszú, nyolc méter széles utat, amelyen a nyájat a megmaradt, pici legelőre ki tudnák hajtani.
Csókáék baja a Szarka család baja is. Eredetileg ők kapták a hodályokat a megszűnő téesztől még a rendszerváltáskor, az összesen 50 hektár földet már Csóka Györggyel, a vejjel együtt bérelték a Körös–Maros Nemzeti Parktól, így éltek belőle összesen kilencen: Szarka Györgyné, a mama, fia és annak családja, lánya, annak férje, Csóka György és négy fiuk. A két családból álló nagycsalád „fejenként” bérelt egy 21 és egy 25 hektáros területet, első körben három évvel ezelőtt elveszítették a 25 hektárt, most a 21 hektárjuk került máshoz. Csókáék négy fia, bár a legkisebb még csak kétéves, erre a nyájra alapozva képzelték el a jövőjüket, más nem nagyon van Kétegyházán, de a környékén sem.
| ||
„Ha nem fordul jóra, nekem végem” – mondja a verekedésbe keveredő fiú, György. Az idős Szarka Györgyné is sírdogál. Férjével ők fogtak a gazdaság kialakításába a téeszből való kiválás után, ő még tanúja volt annak is, amikor legidősebb unokája így fakadt ki: „Háromszor is meghalok értük.” A két család most nem érti, hogy a számukra a megélhetést jelentő 50 hektár miért annyira fontos másnak, olyanoknak, akik erdőgazdálkodásból vagy másból éltek. Nekik az életet jelenti a legelő, most attól tartanak, hogy földönfutók lesznek.
Megéltek belőle
A családok eleinte szarvasmarhát tartottak, majd 2003-tól kezdtek el birkát tenyészteni, ma majd négyszázat etetnek. 2013-ig, amíg ki nem írták pályázatra az állami és a nemzeti parkok földjeit, minden ment a maga útján, nem kellett takarmányt vásárolni, mert lekaszálták maguk, volt kaszálójuk is, de tavasztól őszig a birkák legeltek a legelőn. Amikor 2013-ban más nyerte a terület majd felét, akkor a Csóka család feje kénytelen volt munkát vállalni. Egy baromfi-feldolgozóban helyezkedett el, hogy legalább valamennyi takarmányra legyen pénzük, amellyel a kieső legelőt pótolni tudják. Ahhoz persze sokat kellene keresni, mivel a 350-400 birka napi háromgurigányi takarmánya legalább 30 ezer forintba került. Nehezen birkóztak ezzel, ezért kértek segítséget a helyi önkormányzattól, ahol megértették a gondjukat, kaptak bérleménybe az önkormányzat saját területéből 5 hektárt, és baráti segítséggel magánszemélytől is béreltek még 7 hektárt.
Így valahogy boldogultak, de minden egyre nehezebb lett. A mostani újabb veszteséget már nem tudják, hogyan fogják megoldani. A két idősebb fiú egész napját lekötik a birkák körülötti tennivalók, az apa dolgozik, a legkisebb fiú kétéves, a másik pedig középiskolába jár még. Az elveszett 25 hektár miatt kieső takarmányt nem tudják pótolni, ráadásul az új bérlő ügyvédjétől a napokban érkezett a felszólítás, amely az átjárást tiltja meg tavasztól. Nem látják a kiutat, ezért fordultak a román kisebbségi önkormányzathoz is, mivel Kétegyházán születtek ugyan, de mindnyájan román nemzetiségűek. Még a román konzul is meghallgatta panaszaikat, hamarosan talán elválik, hogy tudnak-e segíteni, bár ismerve a nyertesek „hátterét”, az érintettek nem igazán bíznak abban, hogy segítséget kaphatnak. „Bár mi itt születtünk, s ők jöttek ide jóval később, mégis azt mondták, hogy takarodjunk haza Romániába.”
| Neki is fáj Kétegyháza környékén nem a Szarka–Csóka család az egyetlen, akik alól kihúzták a talajt, bár kétséget kizáróan ők azok, akiknek a megélhetésüket tette lehetetlenné a bérelt földek újraosztása. Juhász-Nagy Józsefnek 100 hektárral rövidítették meg a jövedelemforrását. Gazdaságával valójában ő sem tartozik az agrártárca által támogatandónak mondott középbirtokosok közé, hiszen meg sem közelíti az 1000 hektárt a terület, amelyet használ. Juhászék is marhákat és birkákat tartanak; nekik volt annyi pénzük, hogy körbebetonozták az istállót, és gépesítettek, használtan vásároltak John Deer márkájú traktort, amit felturbóztattak egy kicsit a szerelővel. Most úgy tűnik, mindez ablakon kidobott pénz volt. „Olyan évi 7 millió forint jött be a területalapú támogatásból a 100 hektár után, plusz lehoztuk róla az állatoknak a takarmányt. Most 7 millió mínusszal kell számolnunk, amihez még jön a takarmány, amit most meg kell vásárolni, így összességében 10 millió forintot meghaladó bevételkieséssel kell számolnom. Nekem is van négy gyerekem, kettő közülük Aradon tanul az egyetemen, azt is ki kell fizetni. Nem tudom, hogyan tovább.”
| |||
Nyertesek
„Hihetetlen, hogy ilyen tudatos fiatalemberekkel is lehet találkozni!” – nyilatkozta lelkesen Vantara Gyula, a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője a Körös Hírcentrum riporterének még augusztusban, amikor a kétegyházi Pogácsa Fesztiválon meglátogatott egy gazdálkodót.
Ez a fiatalember volt az, akinek feleségével, apósával, anyósával napokkal később a Körös–Maros Nemzeti Park megkötötte a korábban Csókáék által használt földekre a szerződést. O. Ádám, a képviselő által dicsért fiatal gazdálkodó Vantara Gyula szavai szerint három évvel ezelőtt ugyan semmit nem konyított a mezőgazdasághoz, de mára elvégezte az aranykalászos tanfolyamot is, és szerinte a családi háttér támogatásával képes felvirágoztatni egy gazdaságot, érdemes tehát minden támogatást megadni számára, ráadásul még gyermekvállalás szempontjából is ígéretesnek bizonyul a nős fiatalember.
O. Ádám felesége a kétegyházi K. család lánya, nem csupán ők, de a szülők is nyertek a földpályázatokon, sőt K.-ék fia is a nyertesek között szerepel. Azt a helyiek sem tudták kinyomozni, hogy vajon miért lett kiválasztott Kétegyházán a K. család, de ahogy a Körös Hírcentrum hanganyagából is kiderül, a fiatalembert Vantara ambiciózusnak tartja. Nem maradt viszonzatlan a bizalom O. Ádám részéről, a riporter kérdésére bevallja, hogy „ahonnan tudunk, onnan kapunk segítséget”, és azt is, hogy „próbáljuk, hogy ne nyomódjunk el”, és azt is elismeri, hogy mindenki nagyon segítőkész. A K. családról annyi információnk van, hogy a férfi erdőgazdálkodással is foglalkozik, a jofogas.hu oldalon látható is egy hirdetése, amelyen 11 millió forintért Szeged környékéről elvihető fát árul, felesége pedig a Juhtenyésztők Szövetségének honlapján mint cigájatenyésztő szerepel, bár a helyiek túl sok juhot nem láttak a területeiken. A csavar a történetben az, hogy a Szarka testvérek még a rendszerváltáskor megkapott két hodályából az egyiket éppen K.-éknak adták el, amikor az egyik testvér, Szarka Péter meghalt. Évtizedeken keresztül békésen éltek a szomszédok egészen mostanáig, amíg a kormánypárti helyi politikusok valamiért úgy gondolták, hogy megkülönböztető figyelemben részesítik az egyik kiválasztott családot, hogy bemutassák, milyen az ideális fiatal gazda.
A január 21-én a Körös–Maros Nemzeti Park honlapján nyilvánosságra hozott eredmények szerint 11 földrészletből kettőt vitt K. Andrásné, egyet K. András, kettőt pedig lányuk, O. Ádámné. A Csóka–Szarka család 3 évvel ezelőtt elveszített 21 hektárját L. Nikolett nyerte el, akinek nevével Simonka György nevéhez kapcsolódó céghálóban találkozhattunk. (A Simonka birodalmáról szóló cikkünket itt olvashatja.)
És széttárta kezét
Az üggyel kapcsolatban megkerestük Vantara Gyulát, a térség fideszes országgyűlési képviselőjét, aki leszögezte, hogy a Körös–Maros Nemzeti Park pályáztatási eljárásába neki nincs beleszólása, az egy „objektív” pontozáson alapul. Ugyanakkor azt tudja Vantara, hogy a szóban forgó területen keresztbe-kasul pályáztak, így a park igazgatójától származó információi szerint az alig tudott rendet teremteni. „Sajnos, nem mindenki nyerhet” – magyarázta a képviselő. „A konkrét esetben senki nem keresett, de azt tudom, hogy a parknak vannak olyan területei, amelyeket nem bérel senki, s az itt lekaszált takarmányból kedvezményesen ad azoknak, akik Csókáékhoz hasonló problémával küzdenek.” Arról, hogy miért pont a K. család vitte a területek zömét, csak annyit mondott, hogy a Körös–Maros Nemzeti Park döntött erről.
Árgyelán György, a DK választókerületi elnöke szerint kilátástalan helyzetbe hoztak több helyi családot, s a nyertesek névsorát látva, aligha elképzelhető, hogy kizárólag szakmai alapon döntött a park igazgatósága, főként annak fényében, hogy Vantara kétegyházi látogatása után záros határidőn belül be is adta pályázatait a „támogatott” család, majd rövidesen eredményhirdetésre is sor került. Vélhetően a békési nagyközségben történtek csak erősítik azokat a tényeket, amelyeket Ángyán József a jelentéseiben rögzített, és azokat is, amelyeket nemrégiben Sallai R. Benedek – igaz, hogy a földárverésekkel kapcsolatban – ismertetett, magyarul azt, hogy a kis parcellás, valódi családi gazdaságok mehetnek a levesbe.
