Épp ráfordultunk a hatvanas évekre, Hruscsov fenyegetőzik, a hidegháború dúl, de a brit golfpályák fűvének nincsen párja. Ha az atomháború ki is irtja az emberiséget, na bumm, egy jó kis golf és utána egy ital a klubban bárkit jobb kedvre deríthet.
A Kis János válogatott művei című sorozat újabb kötete azon beszélgetésekből készült, amelyeket Kis 2009 és 2017 között folytatott Meszerics Tamás és Mink András történészekkel. (Meszerics 2014-től az LMP képviselőjeként az Európai Parlamentben dolgozott, s már csak elvétve vett részt ezeken a találkozókon.) A könyv huszonhét fejezete Kis János pályáját a rendszerváltásig tárgyalja, de röviden szó esik az azt követő, sőt a jelen időszakról is.
Hattyúkirály, Mesekirály, Őrült Lajos: II. Lajos bajor király árulkodó ragadványnevei. A történet az ő életrajzából indul ki. Apjának, II. Miksának határozott pedagógiai elképzelései voltak a királyi sarjak neveltetését illetően, belefért az éheztetés, a hideg vízben fürdetés, a fizikai erőszak.
Az angolul immáron több kiadást megért mű hazai megjelenése egyértelműen hiánypótló gesztus. Egyáltalán: időszerű irodalom Händelről alig volt elérhető eddig.
„Az utóbbi időben egyre gyakrabban az jutott az eszembe, mi lenne, ha végre azzal foglalkoznék, ami tényleg érdekel” – e felvezetéssel indította útjára április végén a valahai televíziós műsorvezető az online videó-, illetve podcastsorozatát. A cím persze önmagában nem sokat árul el. Friderikusznak az elmúlt harminc évben nagyjából minden műsorát Friderikusznak hívták. Ugyanakkor felmerül, ha „végre” azzal akar foglalkozni, ami tényleg érdekli, akkor eddig vajon mivel foglalkozott?
Bár a Győri Balett folyamatosan megbízható színvonalat hoz, elhelyezésük a magyar táncpalettán távolról sem egyértelmű: a népszerű együttest a szakmai körök a kortárs táncművészet kívülálló szereplőjeként kezelik. Ebbe az is belejátszhat, hogy a legfontosabb ismertetőjegyeik évtizedek óta változatlanok.
Mennyire fontos számunkra gyermekeink jólléte és biztonsága? Látszólag borzasztóan. Ugyanakkor van ebben egy nagy adag képmutatás is, és sokszor egyszerű, gondatlanságból elkövetett figyelmetlenségek miatt kockáztatjuk mindezt.
Volt egyszer egy film, a rendezője nem érdekes (David Miller), a címe sem különösebben (Az utolsó cowboy, eredetileg: Loneley Are the Brave), 1962-ben jött ki Amerikában, Magyarországon is biztos bemutatta valamelyik filmekre szakosodott kertévé, vagy megjelent legalább VHS-en, aligha ismerik sokan, mellette szóljon, hogy Kirk Douglas játszotta a főszerepét.
