Rádió

Lépés a korral

Friderikusz Podcast

Kritika

„Az utóbbi időben egyre gyakrabban az jutott az eszembe, mi lenne, ha végre azzal foglalkoznék, ami tényleg érdekel” – e felvezetéssel indította útjára április végén a valahai televíziós műsorvezető az online videó-, illetve podcastsorozatát. A cím persze önmagában nem sokat árul el. Friderikusznak az elmúlt harminc évben nagyjából minden műsorát Friderikusznak hívták. Ugyanakkor felmerül, ha „végre” azzal akar foglalkozni, ami tényleg érdekli, akkor eddig vajon mivel foglalkozott?

Ez a felütés annál is inkább csalóka, mert a podcastszéria első, amolyan pilotjellegű epizódjában maga a műsorvezető tesz arra határozott kísérletet, hogy munkássága évtizedekkel korábbi emblematikus pillanatait megidézve kösse össze a régit és az újat, a televíziós showmant és a frissen debütáló online műsorvezetőt, hogy ne mondjuk, influenszert. Ez az első rész emiatt a legkevésbé podcastos, hiszen az archív felvételek elsősorban a vizualitásukkal együtt hatnak, de hát ennyi belefér. Látjuk „Fridit” bogarat enni, Sophia Lorennel csárdásozni, Papp Lacival a bunyóról adomázni. Csupa tévétörténeti pillanat, miközben a mában az idősödő mester egy maga berendezte, kicsit, talán nem is szándékosan retró hangulatú stúdióból osztja meg a kommentárjait.

Az az igazság, hogy mi nem nagyon látjuk a váltást. Friderikusz ugyanazt csinálja tovább egy megváltozott mediális közegben, amit mindig is csinált, azaz a maga meglehetősen narcisztikus, de kétségtelenül egyéni stílusában tesz fel úgynevezett érdekes személyiségeknek nem túl bonyolult, de nem is fájdalmasan felszínes kérdéseket. A felvezető adásból kiderül, sokan – volt kollégák, barátok, sőt, a fodrásza is – noszogatták az utóbbi időben a műsorvezetőt, hogy tartson lépést a korral, kezdjen el online műsort készíteni, és ő erre most szánta el magát. Hogy mennyire lesz sikeres a hetente egyelőre egy alkalommal jelentkező produkció, az még nyitott kérdés, de a legnagyobb podcastmegosztón máris az élre tört a Friderikusz, és az, hogy a műsorvezető állítása szerint az elmúlt másfél évben hatszáz lehetséges műsortémát írt fel magának, arra enged következtetni, hogy hosszú távra tervez. Igaz, az internetes közegben épp az efféle tervezhetőség az egyik legkevésbé magától értetődő dolog.

Ugyancsak az első adásban hangzott el, hogy miben más ez a műsor, mint bármi, ami a YouTube-on meg a podcastmegosztókon ma elérhető. A válasz: felkészültség, odafigyelés, választékosság, szókincs, magázódás, a Friderikusz ugyanis „üdítő oázis a tegeződés, az ő-zés és a hebegés-habogás világában”. Hát jó, de ha már itt tartunk: mind az archív bejátszások, mind a friss beszélgetések tele vannak tegeződéssel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.