Arról szól, hogy valahogy itt felejtődött egy cowboy. Úgy kezdődik, hogy a csávó alszik, rendesen, ahogy a westernekben szoktak, a szabad ég alatt, a nyergét használva párnának, s arra ébred, hogy elszáll fölötte a csíkhúzó repcsi. Hősünk kitörli a csipát a szeméből, felkap palomino lovára, s hamarosan bajba keveredik. Nyomában egy rakás rendőr, dzsipekkel, helikopterrel, bömbivel, kutyákkal és hadseregnek elegendő arzenállal, de ő derék hátasával megmássza a nagy hegyet, mert a túloldalán ott várja a nyílt préri, ahol már bottal üthetik a nyomát. Szikla porlik a pata alatt, gyilkos vállalkozás, még inkább totál esélytelen, majd’ másfél óra azzal telik, hogy küzdenek a rideg természettel, sarkukban a kopók. Átjutnak, persze, csakhogy a túloldalon nem a nyílt préri várakozik, hanem az autósztráda, rögtön el is vágja őket egy kamion. Az üldözők is körbeérnek addigra, a jó seriff (Walter Matthau) lelövi a vergődő palominót, a cowboyt meg berakják a mentőbe, de tudja mindenki, hogy hiába.
Nem is tudom, hogy miről jutott ez eszembe, talán onnan, hogy Gothár Péter viszonylag új filmjében is kiszáll a mentő, nem is egyszer, hanem kétszer, az elején meg a végén, afféle keretbe foglalva a műegészt. Ami azt illeti, szükség is van rá, mert a Hét kis véletlen a címe dacára épphogy nem apróságokkal foglalatoskodik, hanem az élet nagy, hovatovább legnagyobb dolgaival. Mondjuk úgy, velük néz farkasszemet, nem csoda tehát, ha elviszi a mentő. Először azért, mert megijed, ki ne ijedne meg az élet nagy dolgainak a láttán, a végén meg azért, mert a nagy találkozásra (az élet nagy kérdéseivel: szerelem, szeretet meg hogy mi végre az egész) ráment egy kicsit – hogy mást ne mondjak, csak neki zongorázott a Schiff András.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
