Film

Az utolsó művészfilm

Gothár Péter: Hét kis véletlen

  • - ts -
  • 2021. május 19.

Kritika

Volt egyszer egy film, a rendezője nem érdekes (David Miller), a címe sem különösebben (Az utolsó cowboy, eredetileg: Loneley Are the Brave), 1962-ben jött ki Amerikában, Magyarországon is biztos bemutatta valamelyik filmekre szakosodott kertévé, vagy megjelent legalább VHS-en, aligha ismerik sokan, mellette szóljon, hogy Kirk Douglas játszotta a főszerepét.

Arról szól, hogy valahogy itt felejtődött egy cowboy. Úgy kezdődik, hogy a csávó alszik, rendesen, ahogy a westernekben szoktak, a szabad ég alatt, a nyergét használva párnának, s arra ébred, hogy elszáll fölötte a csíkhúzó repcsi. Hősünk kitörli a csipát a szeméből, felkap palomino lovára, s hamarosan bajba keveredik. Nyomában egy rakás rendőr, dzsipekkel, helikopterrel, bömbivel, kutyákkal és hadseregnek elegendő arzenállal, de ő derék hátasával megmássza a nagy hegyet, mert a túloldalán ott várja a nyílt préri, ahol már bottal üthetik a nyomát. Szikla porlik a pata alatt, gyilkos vállalkozás, még inkább totál esélytelen, majd’ másfél óra azzal telik, hogy küzdenek a rideg természettel, sarkukban a kopók. Átjutnak, persze, csakhogy a túloldalon nem a nyílt préri várakozik, hanem az autósztráda, rögtön el is vágja őket egy kamion. Az üldözők is körbeérnek addigra, a jó seriff (Walter Matthau) lelövi a vergődő palominót, a cowboyt meg berakják a mentőbe, de tudja mindenki, hogy hiába.

Nem is tudom, hogy miről jutott ez eszembe, talán onnan, hogy Gothár Péter viszonylag új filmjében is kiszáll a mentő, nem is egyszer, hanem kétszer, az elején meg a végén, afféle keretbe foglalva a műegészt. Ami azt illeti, szükség is van rá, mert a Hét kis véletlen a címe dacára épphogy nem apróságokkal foglalatoskodik, hanem az élet nagy, hovatovább legnagyobb dolgaival. Mondjuk úgy, velük néz farkasszemet, nem csoda tehát, ha elviszi a mentő. Először azért, mert megijed, ki ne ijedne meg az élet nagy dolgainak a láttán, a végén meg azért, mert a nagy találkozásra (az élet nagy kérdéseivel: szerelem, szeretet meg hogy mi végre az egész) ráment egy kicsit – hogy mást ne mondjak, csak neki zongorázott a Schiff András.

 
Részlet a filmből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.