Film

Az utolsó művészfilm

Gothár Péter: Hét kis véletlen

  • - ts -
  • 2021. május 19.

Kritika

Volt egyszer egy film, a rendezője nem érdekes (David Miller), a címe sem különösebben (Az utolsó cowboy, eredetileg: Loneley Are the Brave), 1962-ben jött ki Amerikában, Magyarországon is biztos bemutatta valamelyik filmekre szakosodott kertévé, vagy megjelent legalább VHS-en, aligha ismerik sokan, mellette szóljon, hogy Kirk Douglas játszotta a főszerepét.

Arról szól, hogy valahogy itt felejtődött egy cowboy. Úgy kezdődik, hogy a csávó alszik, rendesen, ahogy a westernekben szoktak, a szabad ég alatt, a nyergét használva párnának, s arra ébred, hogy elszáll fölötte a csíkhúzó repcsi. Hősünk kitörli a csipát a szeméből, felkap palomino lovára, s hamarosan bajba keveredik. Nyomában egy rakás rendőr, dzsipekkel, helikopterrel, bömbivel, kutyákkal és hadseregnek elegendő arzenállal, de ő derék hátasával megmássza a nagy hegyet, mert a túloldalán ott várja a nyílt préri, ahol már bottal üthetik a nyomát. Szikla porlik a pata alatt, gyilkos vállalkozás, még inkább totál esélytelen, majd’ másfél óra azzal telik, hogy küzdenek a rideg természettel, sarkukban a kopók. Átjutnak, persze, csakhogy a túloldalon nem a nyílt préri várakozik, hanem az autósztráda, rögtön el is vágja őket egy kamion. Az üldözők is körbeérnek addigra, a jó seriff (Walter Matthau) lelövi a vergődő palominót, a cowboyt meg berakják a mentőbe, de tudja mindenki, hogy hiába.

Nem is tudom, hogy miről jutott ez eszembe, talán onnan, hogy Gothár Péter viszonylag új filmjében is kiszáll a mentő, nem is egyszer, hanem kétszer, az elején meg a végén, afféle keretbe foglalva a műegészt. Ami azt illeti, szükség is van rá, mert a Hét kis véletlen a címe dacára épphogy nem apróságokkal foglalatoskodik, hanem az élet nagy, hovatovább legnagyobb dolgaival. Mondjuk úgy, velük néz farkasszemet, nem csoda tehát, ha elviszi a mentő. Először azért, mert megijed, ki ne ijedne meg az élet nagy dolgainak a láttán, a végén meg azért, mert a nagy találkozásra (az élet nagy kérdéseivel: szerelem, szeretet meg hogy mi végre az egész) ráment egy kicsit – hogy mást ne mondjak, csak neki zongorázott a Schiff András.

 
Részlet a filmből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.