Könyv

Hogy volt ennyi ideje?

Christopher Hogwood: Händel

Kritika

Az angolul immáron több ki­adást megért mű hazai megjelenése egyértelműen hiánypótló gesztus. Egyáltalán: időszerű irodalom Händelről alig volt elérhető eddig.

A hét évvel ezelőtt elhunyt Hogwoodot a pályája csúcsán, az Academy of Ancient Music régizene-együttes karmestereként ismerte meg a világ. Az angol régi zene historikus vonalában akkoriban vezető szerepet betöltő együttes Hogwood irányításával évtizedekre modellértékű produkciókat nyújtott, a korabeli hangszereken előadott világelső Mozart- és Beethoven-felvételeik rengeteg historikus és hagyományos zenekarra gyakoroltak hatást. Hogwood kezében mindig nagyon letisztult, rendezett, kicsiszolt zenekari hangzás született, interpretációi mellőzték a szélsőségeket, inkább nyugodt, finom és színes játék jellemezte azokat. Historizmusa soha nem volt dogmatikus, más megoldásokat kizáró, szívesen ült le zenélni modern hangszeres kollégákkal is.

Könyve nem regényes életrajz akar lenni, ennek Hogwood alapvetően tudományos hozzáállása is ellentmondana. De nem kíván a könyv tudományos értekezés sem lenni, hiszen a szélesebb közönség számára készült: Händel megismertetését és népszerűsítését célozza meg. Hogwood kerüli az életrajzi fantazmagóriákat, pedig valljuk be: Händel élete, minden turbulenciáival együtt, nem éppen filmforgatókönyvbe illően színes, szinte az utolsó pillanatig mániákus intenzitással csak a munkájának élt. Pályafutása legszenzációsabb eseményei sorában az operai világban elért kevés sikere mellett annál több bukása és anyagi csődje említhető. Ebből tényleg nehéz lenne egy Amadeust összehozni, de még egy elfogadható életregényt is. Hogwood életrajzszerűen, lépésről lépésre, hónapról hónapra tekinti végig Händel életét, kizárólag történelmi forrásokból. Ilyenek bőven maradtak fenn, és nem egy közülük elég érdekes is. Ahol pedig ezek tartalma, eredetisége vagy megbízhatósága kapcsán kétségek merülnek fel, arra Hogwood figyelmeztet. A pontos, tudományos igényű életrajzírás és a rengeteg forrás­idézet között azért maradt hely néhány mulattató, ismert és eddig ismeretlen Händel-anekdotának is. Bár a könyv hosszú, tagolása világos, és a végén a név- és műregiszter az információk visszakeresését pofonegyszerűvé teszi. A tudományos munkákra jellemző (és ott meg is követelt) lábjegyzetek őserdejétől viszont eltekint a szerző.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.