Nem csoda, hogy Lajosnak már gyermekként is nehezére esett azonosulnia a ráerőszakolt értékekkel, érzékenységét gyengeségnek titulálták, szeretetéhségét nem volt, aki kielégítse. Bár soha nem vágyott a hatalomra, 1864-ben, tizenkilenc évesen mégis megkoronázzák. Trónra kerülése után sem keltette fel érdeklődését különösebben a politika, hisz neki „nincs ideje kormányozni, álmodoznia kell”. A Mesekirály XIV. Lajost tekintette példaképének, ezért ragadt rá a Holdkirály név is: gyakran szűrődött ki a szobájából hangos beszélgetés, amikor egyedül volt, ilyenkor állítása szerint a Napkirállyal társalgott. Erőforrásait gyermekkori álmainak megvalósítására használta fel, így épült fel a Neuschwanstein, magyarul Újhattyúkő, az a kastély, amelyik ma is Németország egyik leglátogatottabb turistalátványossága. (Walt Disney erről az épületről mintázta az ikonikussá vált Disney kastélyt.) Termeinek dekorációjához II. Lajos Wagner operáiból merített ihletet, a zeneszerzőnek fanatikus rajongója volt, és éveken keresztül finanszírozta megélhetését, vízióinak valóra váltását.
Az előadás során e nagyszabású épületben tartott idegenvezetésen veszünk részt. A Nagypál Gábor játszotta Idegenvezető kalauzol minket a termeken keresztül, miközben megelevenednek előttünk a történelmi alakok.
A grandiózus palota azonban nem a díszlet jóvoltából elevenedik meg előttünk, hanem a leírásoktól hemzsegő szöveg által, így a dráma főszereplőjeként is értelmezhető kastély csupán a lelki szemeink előtt jelenik meg. (Maga a díszlet egy piros szőnyegből és fehér oszlopokból áll, Bobor Ágnes munkája.) Az Idegenvezető nem csak meséli az eseményeket, de időnként a saját történeteit is belefűzi elbeszélésébe, és szemmel láthatóan ő maga is pszichés problémákkal küzd.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
