Színház

Felnőttnek is nehéz lenni

Tóth Krisztina: Denevér

Kritika

Mennyire fontos számunkra gyermekeink jólléte és biztonsága? Látszólag borzasztóan. Ugyanakkor van ebben egy nagy adag képmutatás is, és sokszor egyszerű, gondatlanságból elkövetett figyelmetlenségek miatt kockáztatjuk mindezt.

Rosszindulat viszont általában nincs a tettek és mulasztások mögött, önzőségünk a társadalom túlzó elvárásaival időnként szembekerülő, esendő emberi mivoltunkból következik. Legalábbis ez derül ki a darabból, amely 2019-ben jelent meg a Jelenkor című folyóiratban, és a belőle készült online ősbemutatóból is, amelyet Dicső Dániel rendezett Melkvi Bea és Karalyos Gábor szereplésével. A Denevérben gyermekek módjára viselkedő felnőttek igyekeznek egymásra tologatni a felelősséget. Vajon sikerült-e felnőniük annyira, hogy gondoskodjanak a következő generációról? A kérdés nem csak a szereplőkhöz szól.

A főszereplők válófélben lévő értelmiségi szülők (az anya színész, az apa ügyvéd), akik igyekeznek kulturáltan viszonyulni egymáshoz, és elmúlt szerelmük dacára jó szülei lenni gyereküknek, Lalikának. Hogy pontosan mi volt a válásuk oka, az nem derül ki a különben rendkívül szövegcentrikus előadásból, min­den­esetre a rengeteg apró szúrásból, a problémákat az asztalról állandóan lesöprő férfi magatartásából, illetve a nő passzív-agresszív megnyilvánulásaiból azért megsejthetünk valamit. Feltehetően semmi extra, csak elegük lett egymásból az évek során. Hétköznapi helyzet, mentes a túlzásoktól, a szélsőségektől, ami által a darab nagyon érzékenyen ragad meg ismerős helyzeteket, ám kicsit egyhangúvá is teszi a jeleneteket.

Lalika nem jelenik meg, és viszonylag keveset tudunk meg az érzéseiről is. Megtudjuk, hogy egyszer bepisilt az óvodában, és hogy kedvenc játéka, egy gumiból készült denevér, elveszett. Lalika személye helyett a vele kapcsolatos feladatok, kérdések lesznek fontosak, amelyek a két szülő közötti harc epizódjaivá válnak: vitt-e a szülők egyike gyümölcsöt az óvodai gyümölcsnapra, mit gondol az óvó néni, volt-e váltónadrág a szekrényben, kell-e a gyereket pszichológushoz vinni, és aztán mit tanácsolt a gyerekpszichológus? E feladatok között a denevér visszaszerzése az egyik, ami az anya rögeszméjévé válik, mintha ez a gesztus lenne az egyetlen bizonyíték arra, hogy megfelel az anyaszerepnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.

„Nem haboznak, ha civileket kell gyilkolni” – egy iráni ellenzéki az iszlamista rezsimről

„Azokat a tiltakozókat, akik lőtt sebekkel vagy verés nyomaival kórházba mennek, gyakran azonosítják, őrizetbe veszik, majd megölik. Előfordult, hogy sebesült tüntetőket közvetlenül a lélegeztetőgépről raboltak el. Egy héttel később a szülőknek szóltak, hogy mehetnek a holttestekért” – mondja interjúalanyunk az elmúlt hetek kormányellenes megmozdulásairól.