Színház

Felnőttnek is nehéz lenni

Tóth Krisztina: Denevér

Kritika

Mennyire fontos számunkra gyermekeink jólléte és biztonsága? Látszólag borzasztóan. Ugyanakkor van ebben egy nagy adag képmutatás is, és sokszor egyszerű, gondatlanságból elkövetett figyelmetlenségek miatt kockáztatjuk mindezt.

Rosszindulat viszont általában nincs a tettek és mulasztások mögött, önzőségünk a társadalom túlzó elvárásaival időnként szembekerülő, esendő emberi mivoltunkból következik. Legalábbis ez derül ki a darabból, amely 2019-ben jelent meg a Jelenkor című folyóiratban, és a belőle készült online ősbemutatóból is, amelyet Dicső Dániel rendezett Melkvi Bea és Karalyos Gábor szereplésével. A Denevérben gyermekek módjára viselkedő felnőttek igyekeznek egymásra tologatni a felelősséget. Vajon sikerült-e felnőniük annyira, hogy gondoskodjanak a következő generációról? A kérdés nem csak a szereplőkhöz szól.

A főszereplők válófélben lévő értelmiségi szülők (az anya színész, az apa ügyvéd), akik igyekeznek kulturáltan viszonyulni egymáshoz, és elmúlt szerelmük dacára jó szülei lenni gyereküknek, Lalikának. Hogy pontosan mi volt a válásuk oka, az nem derül ki a különben rendkívül szövegcentrikus előadásból, min­den­esetre a rengeteg apró szúrásból, a problémákat az asztalról állandóan lesöprő férfi magatartásából, illetve a nő passzív-agresszív megnyilvánulásaiból azért megsejthetünk valamit. Feltehetően semmi extra, csak elegük lett egymásból az évek során. Hétköznapi helyzet, mentes a túlzásoktól, a szélsőségektől, ami által a darab nagyon érzékenyen ragad meg ismerős helyzeteket, ám kicsit egyhangúvá is teszi a jeleneteket.

Lalika nem jelenik meg, és viszonylag keveset tudunk meg az érzéseiről is. Megtudjuk, hogy egyszer bepisilt az óvodában, és hogy kedvenc játéka, egy gumiból készült denevér, elveszett. Lalika személye helyett a vele kapcsolatos feladatok, kérdések lesznek fontosak, amelyek a két szülő közötti harc epizódjaivá válnak: vitt-e a szülők egyike gyümölcsöt az óvodai gyümölcsnapra, mit gondol az óvó néni, volt-e váltónadrág a szekrényben, kell-e a gyereket pszichológushoz vinni, és aztán mit tanácsolt a gyerekpszichológus? E feladatok között a denevér visszaszerzése az egyik, ami az anya rögeszméjévé válik, mintha ez a gesztus lenne az egyetlen bizonyíték arra, hogy megfelel az anyaszerepnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.