Színház

Felnőttnek is nehéz lenni

Tóth Krisztina: Denevér

Kritika

Mennyire fontos számunkra gyermekeink jólléte és biztonsága? Látszólag borzasztóan. Ugyanakkor van ebben egy nagy adag képmutatás is, és sokszor egyszerű, gondatlanságból elkövetett figyelmetlenségek miatt kockáztatjuk mindezt.

Rosszindulat viszont általában nincs a tettek és mulasztások mögött, önzőségünk a társadalom túlzó elvárásaival időnként szembekerülő, esendő emberi mivoltunkból következik. Legalábbis ez derül ki a darabból, amely 2019-ben jelent meg a Jelenkor című folyóiratban, és a belőle készült online ősbemutatóból is, amelyet Dicső Dániel rendezett Melkvi Bea és Karalyos Gábor szereplésével. A Denevérben gyermekek módjára viselkedő felnőttek igyekeznek egymásra tologatni a felelősséget. Vajon sikerült-e felnőniük annyira, hogy gondoskodjanak a következő generációról? A kérdés nem csak a szereplőkhöz szól.

A főszereplők válófélben lévő értelmiségi szülők (az anya színész, az apa ügyvéd), akik igyekeznek kulturáltan viszonyulni egymáshoz, és elmúlt szerelmük dacára jó szülei lenni gyereküknek, Lalikának. Hogy pontosan mi volt a válásuk oka, az nem derül ki a különben rendkívül szövegcentrikus előadásból, min­den­esetre a rengeteg apró szúrásból, a problémákat az asztalról állandóan lesöprő férfi magatartásából, illetve a nő passzív-agresszív megnyilvánulásaiból azért megsejthetünk valamit. Feltehetően semmi extra, csak elegük lett egymásból az évek során. Hétköznapi helyzet, mentes a túlzásoktól, a szélsőségektől, ami által a darab nagyon érzékenyen ragad meg ismerős helyzeteket, ám kicsit egyhangúvá is teszi a jeleneteket.

Lalika nem jelenik meg, és viszonylag keveset tudunk meg az érzéseiről is. Megtudjuk, hogy egyszer bepisilt az óvodában, és hogy kedvenc játéka, egy gumiból készült denevér, elveszett. Lalika személye helyett a vele kapcsolatos feladatok, kérdések lesznek fontosak, amelyek a két szülő közötti harc epizódjaivá válnak: vitt-e a szülők egyike gyümölcsöt az óvodai gyümölcsnapra, mit gondol az óvó néni, volt-e váltónadrág a szekrényben, kell-e a gyereket pszichológushoz vinni, és aztán mit tanácsolt a gyerekpszichológus? E feladatok között a denevér visszaszerzése az egyik, ami az anya rögeszméjévé válik, mintha ez a gesztus lenne az egyetlen bizonyíték arra, hogy megfelel az anyaszerepnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.