A miniszterelnök megint magát ünnepelte hősként, megint hülyeségeket beszélt a történelemről, de az ünnepség körülményei a beszédénél is beszédesebbek voltak.
Reggel óta azzal van tele a sajtó, hogy Orbán Viktor mondja meg, hogyan is nézzen ki a Vasas reménybeli stadionja. De az isten szerelmére, ki más tudná megmondani?
Miközben Lázár Jánost – egyebek mellett – gyávának nevezi, a talpnyalás és a gerinctelenség ritkás levegőjű magasságai felé szárnyal a Terror Háza főigazgatója. Nézni is rossz.
Ritka zagyva, de a maga nemében szórakoztató évértékelő beszédet tartott miniszterelnökünk, melyben régi jó szokásának megfelelően keveredett a valóság egy igen sajátos értelmezése a szimpla bornírtsággal.
Kubatov szerint az a dolga a rendőrségnek, hogy amíg ő választást intéz, ne piszkálják a nyilvánossággal, hisz amit ő csinál, az rohadtul nem a nyilvánosságra tartozik.
Amit a széles közvélemény egy ideje Orbán–Simicska-háború néven ismer, nettó gyalázat, ám távolról sem meglepő. Hogy is lenne meglepő, hiszen a háborúig harmincöt éven keresztül tartó Orbán–Simicska-béke is maga volt a gyalázat.
Elítélte a Debreceni Törvényszék Kósa Lajost, mert megsértette valakinek a személyes jogait. Annyi baj legyen, majd fellebbez. Ám van itt valami, amit sehol nem lehet megfellebbezni.
Verbális tettlegesség, a sajtószabadság eltiprása, az erdélyi–székely–magyar–hun kontinuum megszakasztása és a meggyalázott ártatlanság. Nemzeti horror, vérben forgó szemekkel, halál komolyan egy tébolyodott országban.
A Fidesz ügyeletes igyekvő embere úgy csinál, mintha féltené az országot a menekültektől, holott csak ő fél a Jobbiktól, de egy füst alatt mosdatja is kicsit a főnökét.
Arról tudósít az egyik hírportál, hogy coki az eddigi seggnyalóknak, újak jönnek, mert a nagy belháború már a leszámolásnál tart. Csak sajnos ez nettó kamu.